|
Budapest XVI. kerületében, Cinkotán, a domb tetején álló patinás,
vöröstéglás épület magasan kiemelkedik a körülötte elterülő
dimbes-dombos vidékből.
| |
Fényképalbum |
|
Az iskola létrejötte nem helyi kezdeményezés eredménye. Az akkori
nemzeti remények idején a nemesség és a nagypolgárság hölgyei is
szervezkedni kezdtek, és 1861. március 15-én megalakították a Magyar
Gazdaasszonyok Országos Egyesületét. Az egyesület megalapítása
özvegy Zichy Pál Ferencné és özvegy gróf Batthyány Lajosné nevéhez
fűződik.
Az egyesület egy árvalány házat akart a főváros területén
felállítani, s az e célra befolyt gyűjtésekből már 1866 nyarán meg
tudta nyitni árvaházát és elemi iskoláját a Három dob (ma Damjanich)
utcában. Az 1870-es években az árvák mellett már fizető növendékeket
is felvettek, és a bővített épületben így már elemi és polgári
iskola is működhetett.
A gimnázium birtokában 1883-tól szerepelnek írásos dokumentumok,
elemi és polgári iskolai osztályok anyakönyvei. Egy-két évtized után
az intézet szűknek bizonyult, és a század végén az egyesület
vezetősége új, modern, 150 férőhelyes árvaház létesítését vette
tervbe. Minthogy Budapest akkori területén ehhez nem volt meg az
anyagi erejük, elfogadták özvegy gróf Batthyány Ilona ajánlatát,
hogy a fővárostól ugyan kissé messzebb fekvő Cinkotán, olcsó telken
építsék fel az intézetet, az õ parkja és kastélya mellett.
Végrendeletében így rendelkezett: "Cinkotai kastélyomat,
udvaromat, kertemet összes melléképületével együtt úgy, amint az ma
bekerítve van, berendezés és bútorzat nélkül korán elhunyt
kisleányom emlékére a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületének
hagyományozom és rendelem átadni azon rendeltetéssel és
kötelezettséggel, hogy a kertet, ahol kisleányom egy külön emelt
épületben eltemetve van s ahová engem is eltemetni fognak, a
sírbolttal együtt a mostani állapotban "Lea telep" cím alatt örök
időkre fenntartani és gondozni köteles, mi célból a fenti ingatlanra
az elidegenítési tilalom kapcsán a fenti kötelezettség is
telekkönyvileg feljegyzendő lesz".
A szerződést 1901-ben kötötték meg, de az anyagiak előteremtéséig
kölcsönt vettek fel. A terveket Pártos Gyula építész készítette. Az
épületet 1905-ben kezdték el építeni, és 1906 augusztusában adták át
rendeltetésének a kétemeletes, majdnem 100 méter hosszú impozáns
iskolát.
Az intézmény megnyitása után derült ki, hogy a városi fizető
gyermekek nem követték "falura" volt iskolájukat - a HÉV ritkán járt
akkoriban, más közlekedési eszköz pedig nem volt. Az Egylet
alapítványi helyeinek korlátozott volta és a helyi egyházi iskolák
versengése folytán létszámhiány keletkezett. A nevelõintézet 1919-ig
eredeti formájában, mint elemi és polgári iskola működött.
Az 1914/15-ös tanév már a világháború jegyében kezdődött. 1919.
január 1-jén a csehek megszállták az iskolát, lehetetlenné téve
minden iskolai munkát.
Az új hatalom 1919. június 8-án tette rá kezét a Pozsonyi Magyar
Királyi Állami Tanítónõképző Intézetére. Ezen a napon jelent meg a
tanintézet igazgatónőjénél egy bizottság, amely követelte az intézet
épületének, berendezésének, gyűjteményeinek, irattárának,
pénztárának, valamint teljes vagyonának átadását az új hatalom
képviselőinek. Mikor a csehek hivatalosan is kiutasították az
iskolát Pozsonyból, a pozsonyi kilakoltatás pillanatában az
igazgatónő az iskola kulcsát nem adta át a cseh katonai
hatóságoknak, hanem magukkal hozták és gyászszalagra fűzve őrizték.
1919. október 16-án a tanítónőképző új otthonában újjászületve
kezdte meg működését, bár a pecséteken még sokáig az alábbi felirat
olvasható: "Pozsonyi Magyar Állami Tanítónőképző, Cinkota".
Az igazgatónő nagy hangsúlyt fektetett az előkelő társadalmi
személyiségekkel való kapcsolat fenntartására, ápolására. A
húszas-harmincas évek társadalmi és szellemi vezetőrétegének csaknem
valamennyi tagja megfordult az iskola falai között. A főúri
kapcsolatoknak köszönhetően számos magas rangú vagy külföldi vendég
látogatott el az iskolába, akiknek az érdeklődése a képző jó hírét
igazolta.
A Gimnázium Batthyány utcai homlokzata (kép: Komlósy Mária)
A múlt szellemének ápolását külsőségekkel is kimutatták. A pozsonyi
Mária Terézia szobor egy letört darabját az intézet folyosóján
borostyánnal övezett állványon őrizték. A szobák falát pozsonyi
képekkel díszítették. Minden év február 12-én ünnepélyt rendeztek a
pozsonyi vértanúk emlékére, és ezekre hivatalos szónokként mindig
pozsonyi személyiséget kértek fel. 1922. május 14-én ünnepség
keretében emlékeztek meg a pozsonyi képző fennállásának ötvenedik
évfordulójáról.
A második világháború közelről érintette az intézetet. A tanárok és
a tanulók hangulatára egyaránt rányomta bélyegét az a tény, hogy
egyre többször volt az országban légiriadó. Az iskola vezetésének
kötelessége volt a tanulók biztonságának biztosítása, így miután sem
az államnak, sem az intézménynek nem volt pénze arra, hogy a parkban
szabályos légópincét építsen, az épület alagsorát alakították át, a
falakat pedig boltívvel erősítették meg.
Az 1941-es tanévet tanárhiánnyal kezdték meg, egyrészt az
áthelyezések, másrészt a nevelők betegsége miatt. Az 1942-es
tanévben a szénhiány okozott gondot, a karácsonyi szünetet is január
21-ig meg kellett hosszabbítani. 1944 decemberében az épület
leégett, melyet katonai célokra lefoglaltak. 1947 nyarán megindult
az épület helyreállítása, így a tanulók az új tanévet már Cinkotán
kezdhették meg. A legfontosabb feladatokat, mint pl. a
gyakorlóiskola újjászervezését, a gyakorlókert és virágkertészet
kialakítását, lépésről lépésre oldották meg.
A gimnázium
Négylovas utcai
homlokzata távolról
1952-tõl a Teleki Blanka Tanítóképző nevet vette fel az intézmény.
Nagy fordulópontot hozott az 1955-56-os tanév az iskola életében.
Ekkor 195 tanulója volt az intézménynek, akik egyúttal kollégisták
is voltak. 1955-ben megjelent a rendelet, mely megszüntette a
középszintű tanítóképzést.
Így 1955-tõl párhuzamosan élt az épületben a tanítóképző és a
gimnázium. A tanítónőképző utolsó diákjai 1959-ben végeztek, az első
gimnáziumi osztály is ebben az évben érettségizett, az intézmény már
Általános Leánygimnázium pecséttel adta ki az okmányokat.
Az első kémia-biológia tagozat három budapesti gimnáziumban, köztük
Cinkotán indulhatott el. A tanulók gyakorlatként a Szilas patak
növény- és állatvilágával, vizének vizsgálatával is foglalkoztak,
sok éves munkájuk, valamint a kerület lelkes lakosainak és neves
kutatók közreműködésének eredménye a Naplás-tó védetté nyilvánítása
lett.
A gimnázium 1969-ben felvette Szerb Antal nevét, 1970-ben
megalapították a Szerb Antal Emlékérmet, melyet a kimagasló
pedagógiai munkáért kaphatta a pedagógus nyugdíjba vonulásakor,
illetve kimagasló tanulmányi eredményért, a közösségért végzett
munkáért a végzős tanuló.
1977 szeptemberében a Kulturális Minisztérium ajándékaként a
gimnázium megkapta Ligeti Erika művésznő Szerb Antalról készített
emlékplakettjét, ennek másolatait lehetett adományozni a
későbbiekben emlékéremként. 1977 szeptemberében a Kulturális
Minisztérium Vilt Tibor szobrászművész Szerb Antalról készített
mellszobrát is a gimnáziumnak adományozta, melyet a parkban
állítottak fel. Közel húsz év múlva a gimnázium egyik volt diákja,
Világhy Árpád, egy új, bronz mellszobrot készített és adományozott
volt iskolájának. Ezt a szobrot lehet látni az épület első emeletén.
A hetvenes években a középiskolák kötelező közhasznú munkát végeztek
minden évben egy hétig. A gimnázium ezt a feladatot legtöbbször az
épülethez közeli Cinkotai Aranykalász Termelőszövetkezetben végezte,
ahol lehetőség volt paradicsom vagy burgonya betakarítására. A
közhasznú munkák egyrészt lehetőséget adtak a tanulók sokoldalúbb
megismerésére, másrészt a diákok egymást segítő, összetartó erejét
is próbára tette, illetve erősítette.
A 80-as években a kollégiumi létszám fokozatos csökkenésével
erőteljesen megindult a gimnázium terjeszkedése a második emelet
felé. Egyre inkább ráfizetéses volt a kollégium üzemeltetése, ezért
a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya a megszüntetés mellett
döntött. 1985-ben a kollégium elköltözött, a használható berendezési
tárgyakat magával vitte, a konyhai gépeket leszereltette. A
Gimnázium a teljes második szintet így elfoglalhatta, s immár
egyedüli lakója lett az épületnek.
Az 1987-ben néhány terem födémerősítése mellett bevezették a gázt,
becsatlakoztatták a víz- és csatornarendszerbe az épületet, és végre
megoldották a 80 éve húzódó problémát, a tornaterem felépítését. A
felújított, átalakított második emelet és alagsor mellett az épület
egy impozáns, 40x20 méteres tornacsarnokot kapott.
Az osztályok külön tanteremmel rendelkeztek, a 21 terem mellett
szaktárgyi előadók, kémia labor, díszterem, számítástechnikai
termek, többhelyiséges könyvtár, ebédlő, kondicionáló terem, orvosi
szoba, több kiscsoportos foglalkozásra alkalmas terem, szertárak,
tárolók, tanári szobák, irodák kaptak helyet.
Az alagsorban modern tornaöltözők, gázkazán, tanulói szekrények
mellett tanításra is alkalmas helyiségeket alakítottak ki. 1992-tõl
a kisiskola épületét az evangélikus egyház visszakapta, az ottani
foglalkozásokat a főépületben kellett megoldani.
1993 óta minden év szeptember harmadik szombatján nosztalgiadélután
van az iskolában, amikor szívesen látnak minden régi és új diákot,
tanárt.
Forrás: szag.hu |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Pártos Gyula
Építés
éve: 1905-1906
Stílusa:
?
Funkciója:
iskola
|
 |
Georgina utca |
|
|
  |
|
|
Batthyány Ilona
utca |
|
|
  |
|
|
|
Batthyány Ilona
(1842-1929)
HIRDETÉS
|
