|
Budafokon, kicsit eldugva van egy pici múzeum (a főúttól táblák jelzik
az utat). Itt látható az, ami megmaradt a nemrég még lakott
barlanglakásokból. A "múzeum" területe kicsi, pedig sok család élt
itt hasonló körülmények közt, nem is olyan régen. A körülményeket a
képek igazolják és ez igen megdöbbentő látvány.
| |
Fényképalbum |
|
A mai korban ez szinte hihetetlennek tűnik, hogy emberek éltek ilyen
körülmények között. Mostanság már a gombászok foglalták el az
üregeket, melyek némelyike igen csak nagy. Hogy érezzük némelyik
barlang méretét, tudni kell, hogy a második világháborúban itt nagy
létszámú német harckocsik bújtak meg. Most is kamionok „rohangálnak”
a föld alatt. Innen származik a pezsgők jó része is.
A kőbevájt barlanglakások elődei a természetes barlangok voltak,
amelybe a török elől menekülő budai lakosok húzódtak. Ezeket a
hegyoldalban kialakult természetes nyílásokat aztán tovább
mélyítették. A 160 méter hosszú Nagy- vagy Török-barlang volt a
legismertebb, amely feltehetően egy természetes alagút volt a
Borhegy északi oldalában, a mai Tóth József utca mellett.
A barlanglakások szorosan kapcsolódtak a kőbányászathoz. A
hegyoldalba vájt barlanglakásokat többnyire a kőfejtők lakták. A
föld felszínéről mintegy 2-3 méter mély udvart ástak ki, melybe
lépcső vagy lejtős lejáró vezetett. Ebből az udvarból vájták ki a
szabályos falú lakásokat. Az 1971-ben megnyitott kiállítás Tóth
Győzőné egykori otthonát mutatja be eredeti bútoraival és használati
tárgyaival. A helyiségek a mészkőben leszivárgó felszíni vizektől
állandóan nedvesedtek, s a nyirkos, sötét és egészségtelen
helyiségekben élők többnyire kifelé, az udvar felé élték életüket.
Az 1830-as években már közel 700 ember lakott a nagy kiterjedésű,
durva mészkőbe vájt lakásokban, de mellettük megtalálhatók voltak a
pincék, istállók, egyéb gazdasági helyiségek is. Napjainkra egyetlen
barlanglakás (pontosabban több lakás nyílik egy udvarból) maradt
fenn. A barlanglakásokat véglegesen az 1960-as évek közepén
számolták fel, többségüket (mint kiderült, egyes esetekben veszélyes
hulladékkal) töltötték fel.
Barlanglakásokat az Északi-középhegység, a Budai-hegység, Tolna és
Fejér megye löszhátainak egyes részein vájtak. Bár Buda környékén
már a XIX. század végén rendeletek tiltották a barlanglakások
kialakítását, fölszámolásuk csak az 1950-1960-as években sikerült.
Emléküket Budán ma már csak a múzeumnak berendezett budafoki
barlanglakás őrzi.
A ma is meglévő mintegy 110 km hosszú barlangrendszert
borospinceként és gombatermesztés céljából hasznosítják, ami miatt a
városrész leginkább egy ementáli sajthoz hasonlít.
 |
HIRDETÉS
HIRDETÉS
|
