|
A Nagytétényi Kastélymúzeum az
Iparművészeti
Múzeum 1949-ben létesített bútormúzeuma. A volt
Rudnyánszky-kastély az egyik legismertebb magyar barokk műemlék,
amelyet Rudnyánszky József építtetett az itt állott római alapok, (I-II.
században épült római "villa rustica") és a korábbi kastély
felhasználásával 1743 és 1751 között, Mayerhoffer András tervei
alapján.
| |
Fényképalbum |
|
A középkorban virágzó Tétényről nem sok emlék tanúskodik, csak a
kastélyban és a templomban meglévő középkori falmaradványok. A mai
kastélyba beépült néhány építészeti részlet. A mai barokk kastély
helyén a XV. században gótikus épület: egy megerősített udvarház
állt, melyet Hédervári Lőrinc épített. A törökök ezt megszállták, s
a visszafoglalás során erősen megrongálódott.
A falu földesura, Száraz György 1711-től kezdte újratelepíteni a
lakosságot. Németeket, majd Száraz utódai korában magyar jobbágyokat
hívtak be. Az uraságot a Savoyai-birtok virágzása ösztönözhette a
birtokközpont kiépítésére. A meglévő épület maradványainak
felhasználásával 1720 és 1731 között kastélyt emeltetett. Az
egyemeletes korabarokk kastély a mai épület díszudvar körüli
szárnyait foglalta magába, szabálytalan négyszög alaprajzú udvart
zárt körbe. A bejárata azonban a maival ellentétesen, a nyugati
oldalon volt.
1742-ben Száraz György leánya, Julianna örökölte a birtokot, majd
egy év múlva nagyszabású kastély- és parképítési munkába fogott.
Valószínű, hogy döntését a gödöllői Grassalkovich-kastély munkálatai
befolyásolták, hiszen férje, Rudnyánszky József gróf Grassalkovich
Antal rokona volt. Az építész pedig nagy valószínűséggel Mayerhoffer
András, esetleg Oraschek Ignác volt. A régi szűk, zártudvaros,
egyetlen szobasoros épület már nem felelt meg a barokk
reprezentációnak.
Az északi szárny elbontásával kelet felé megnyittatta az épületet és
court d'honneurt alakított ki, a bejárat azonban maradt a régi
oldalon. Kéttraktusos szobasort épített ki és a középső szárny
emeletén dísztermet hozott létre. 1751-ben elkészültek az
átalakítások. A díszudvar felöl az épületre irányuló sugárutakkal
nagyméretű francia kert csatlakozott a kastélyhoz.
A kőfallal kerített kertet kutak, szobrok, kerti építmények
díszítették, melyek közül egyedül a kastély tengelyében álló
Nepomuki Szent János szobrát magába foglaló Gloriette, valamint
Flora és Pomona sérült kőszobra maradt fenn.
A kertet a következő évtizedben megkurtították és a jelenleg is
létező kőfallal vették körül. 1751 és 1766 között tovább folyt az
építés. A kastélyt és a nyugati, korabeli bejárat előtt elterülő
gazdasági épületet összekötötték először kerítéssel, majd
földszintes gazdasági szárnyakkal.
Az épület ezáltal zártudvarossá vált. A főbejáratot ekkor helyezték
át a court d1honneur felé, e szárnyon át kocsiáthajtót nyitottak. Az
új bejáratot reprezentatív módon, erkéllyel képezték ki. Ezzel az
épületszárny elnyerte mai alakját. A kert felől nyíló díszkapuzat
feltehetően nem ide készült.
Az 1766-1796 közti időszakban a kastélyt családi pereskedés folytán
több részre osztották fel a Rudnyánszky, a Nedeczky és a Mondspach
családok között. A három önálló lakrész kialakítása következtében
átalakítások történtek, új bejáró, lépcsőház és kocsibehajtó
készült. Az emeletes keleti részben például az 1790-es években új
lépcsőház készült, amely ma a múzeum főlépcsője.
A kastély mai alakját az 1796-1810 közötti időben nyerte el. Ekkor
épült az északi és déli földszintes szárny emelete, a két déli
saroktorony. Nem sokkal később a nyugati szárny is emeletet kapott,
ezáltal a teljes épület emeletesé vált. Az egytraktusos északi és
déli szárny elé függőfolyosó került.
A későbbiekben több tulajdonos váltotta egymást. A XIX. század
végétől az épület nagy része a Lőwy családhoz került, majd részben a
Keller famíliához. Ekkor kisebb beavatkozások történtek, például a
déli és keleti homlokzat elé oszlopokra állított terasz építése, a
déli szárny függőfolyosójának átépítése, a középrizalit
manzárdkupolája. A déli szárny tetőzetét egy tűzvész után
átépítették.
A II. világháborúban szenvedett nagy sérülések után pár évig
mezőgazdasági szakiskola működött itt. 1950 óta a kastély északi
szárnya gyermekotthonként szolgál. A kastély nagyobb része a Magyar
Nemzeti Múzeumhoz és az Iparművészeti Múzeumhoz került, s
kialakították a Nagytétényi Kastélymúzeumot. A háborúban elpusztult
Szent Anna kápolna formáit beton felfalazással részben
rekonstruálták. A kastélyt rossz állapota miatt 1990-ben bezárták,
majd a felújítás után 2000-től újra megnyitotta kapuit. Ma újra igen
színvonalas bútorkiállításnak ad otthont.
Forrás: Nagytétényi.hu
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Mayerhoffer András
Építés
éve: 1743-1751
Stílusa:
barokk
Funkciója:
kastély
|
 |
Petőfi Sándor utca |
|
|
 |
|
|
|
HIRDETÉS
|
