|
Az Óhegy felé vezető Kápolna utca vonalában áll az Óhegy egyik
műemléke, a
Conti-kápolna. Ezt a kis barokk templomot 1739-1740-ben
Conti Antal Lipót és neje, Drenker Krisztina annak emlékére
építtette, hogy családjuk az akkori időben tomboló kolerajárványtól
megmenekült. Az 1764-es térkép szerint az Óhegy tetején már ekkor
volt kőfejtés. A kőbányai domborulat legmagasabb pontján áll a
Csősztorony
épülete. Innen délkelet felé, az Újhegy irányában enyhén lejt a
domb, itt terül el a ma Óhegy parknak nevezett terület, melynek
délnyugati széle az Óhegy utca. Ezen a területen a XIX-XX. század
során több téglavető, téglagyár működött.
A térképek szerint az Óhegy utca akkor a Conti-kápolna mögött, a mai
vonalától kisé balra, szabálytalan nyomvonallal haladt kelet felé.
Először e vonal mellett létesültek a kőfejtő, és téglavető telepek,
majd később a hegy északnyugati szélén is. Az innen kibányászott
követ a Kápolna utcán szállították Pest felé.
A szállítási igények növekedése következtében került sor a „lebegő
vasút" megépítésére. Ez érdekes, korai kísérlet volt a kötöttpályás,
lóvontatású szállításra és egy évtizeddel megelőzte a
pozsony-nagy-szombati lófogatú vasutat. Lebegőnek azért nevezték e
vasutat, mert kerekei nem a földön, hanem a föld felett megerősített
gerendákon mozogtak, maga a kocsi pedig ezeken a kerekeken függött,
vagyis lebegett. A vasutat Bodmer, Bollinger és Társa szabadalma
alapján tervezték megépíteni. Ez időben voltak, akik országos
vonalakat terveztek ezzel a megoldással, de végül - kísérletképpen -
csak a Pest-Kőbánya vonal épült meg.
A vasutat egy részvénytársaság építette, rendeltetése volt, hogy
Kőbányáról és a közelében fekvő téglagyárakból a követ és téglát
könnyen lehessen a város széléig szállítani. A kőbányai lebegővasút
nyomvonalának megállapításakor, 1827. április 21-én az illetékesek
úgy döntöttek, hogy a vasút a hatvani lineától induljon ki és
lehetőleg egyenes irányban haladjon a kőbányai szőlők felé; itt két
ágra szakadván, egyik része a baloldalon fekvő Kauzer-féle és
szépítő-bizottsági új kőfejtők mellett elhaladva a Lechner-féle
téglaégetőnél végződnék, a másik pedig a kápolna, a magán- és kvader
kőfejtők érintésével az ottani téglaégetőig menne.
Az építés gyors ütemben haladt, így már 1827. augusztus 20-án
ünnepélyesen felavathatták a 3900 öl hosszú, Kőbányától a Baross
térig vezető pályát. A megnyitóról a Nemzeti Újság tudósítója így
számolt be: „József nádor, Ó Tsász. Kir. Fő Herczegsége [...]
hozzá tartozandóival, s a Deputatióval, [...] az városi új
Kőbányánál az üllésekre alkalmaztatott kotsikra, magyar színekkel
ékesített két zászló elől lobogván, felüle, és egészen a Kerepesi
lineáig, egy ló által húzatva, megérkeze".
Először úgy látszott, hogy az új szállítóeszköz beválik. „A vasút
azonban nem felelt meg a beléje helyezett várakozásnak. Sok
költségbe került a folytonos javítás. [...] Végre is megunták
a folytonos javítgatást és [...] a részvényesek 1828. március
28.-án tartott ülésükön elhatározták, hogy az egész vasutat
lebontatják. [...] Így alig egy évi fennállás után a
pest-kőbányai próbavasút teljesen megszűnt."
Az említett Kauzer János kőbányájának pontos helyét nem ismerjük, de
1866-ban még működött. Ekkor itt 110 négyszögöl követ termeltek ki,
ami a nyolc - akkor ismert - kőbánya évi termelése között a
legkisebb volt. A szomszédos óhegyi telkeken - az elbányászott
szőlőskertek végében - több kőfejtő és téglavető működött.
Az 1824-es térképen a bánya bejáratától induló Óhegy utca bal
oldalán a következő telkeket láthatjuk: a bánya bejáratánál, a
kápolna közelében balra kovácsműhely, vendéglő volt. Jobbra, kissé
arrébb, nagy istállóépület állt. Az első telek, a Hofrichter
szőlőskert déli felén téglaszín és téglakemence állt, de innen nyílt
a szomszédos Fischer szőlőskert oldalába bevágott „Fischer kőfejtő"
is.
Mellette félkörszerű mellékút futott körül egy nagyobb, kibányászott
területet. Ezen belül egy nagyobb, és egy kisebb telekrész városi
telek volt, rajta a kőfejtés során kitermelt földhalommal. Ez a
terület lehetett az a kőfejtő, melyet Pest városa még 1728-ban a
Casa Invalidorum építéséhez felajánlott VI. Károly király
parancsára, s melyet az 1785-ös térkép „Lapicidina Civitatis"-nak
nevezett. (A város 1741-ben megelégelte a bánya „pusztítását", s
elutasítja Martinelli építész kérését egy új bánya nyitására.) Itt
később egy nagy téglásszín és két kemence állt.
Ez a kibányászott terület lehetővé tette, hogy a szomszédos „Breinischer
Weingarten", a Brein-féle szőlőskert oldalán hosszú szakaszon
fejthessék a követ. Lehetséges, hogy e telek fölső részén fejtett
kőből épült a közeli, ma az Óhegy park sarkánál álló Csősztorony,
ugyanis Brein Ferenc tervezte és építette 1844-ben. A kis házzal
egybeépített, neogótikus elemekkel díszített torony még a kőbányai
szőlők felügyelésére szolgált.
Unger István
téglagyárának bélyeges téglája Ezután következik „Hertt Fratiz Unger" szőlőskertje. Ennek a végét
már kibányászták és itt „Ziegelschlag Platz" téglavető hely volt.
További területet a térkép itt nem ábrázol, csak jelzi, hogy a
Krofilberger-telek következik, csakúgy, mint a kápolna közelében, az
istálló mögött. Itt, a bánya hosszú, déli oldalának egy szakaszát „Kronberger
ausgebrocher Stehr" közelében egy dombot pedig Merdhügel durch Herrn
Kronberger aufgeschüttct" felirat jelöli. Vagyis a Kronberger új
kőfejtőjéből a kőfejtés során kikerült jelentős mennyiségű agyagot
felhalmozták.
Az a tevékenység, mellyel a szőlőskertek egy részén - ekkor még
kisebb, de egyre növekvő területen - kibányászták a követ és az
agyagot, már ekkor, 1824 előtt is érdekes változásokat eredményezett
a környezetben. A kőfejtők és külszíni bányák mint mesterséges
felszínek is megváltoztatták a természetes domborzat vízháztartási
viszonyait, a talaj- és rétegvizek áramlási irányát. A térképen, a
kápolna melletti Kronberger-telek szélénél érdekes megjegyzés
olvasható: „Höhle woehedem trinkwasser war", vagyis barlang, ahol
azelőtt ivóvíz volt.
Valószínű, hogy ez időben még csak a kőfejtés során kitermelődött
agyagot dolgozták fel téglának, ami a termelés mennyiségét is
behatárolta. A későbbi, kisebb telekhatár változások vagy eltűnések
arra utalnak, hogy e kibányászott területek hovatartozása már nem
bírt akkora jelentőséggel, mint korábban. 1824-ben az óhegyen 4-5
szakaszon folyt kőfejtés, 4 kút volt, a téglavetéshez pedig 4 szín
és 4 kemence állt a különböző telkeken. Ebből azonban nem tűnik ki,
hogy az 1827-ben megépített lebegővasútnak az ide tervezett ága
megépült-e, és ha igen, melyik téglavetőig ment.
Az óhegyi kőfejtő és téglavetők alakulását jól lehet látni a kis
térképek során. Az évek állapotát ábrázoló térkép vázlatos jellegű,
de a bányában álló épületeket mutat.
Sokkal pontosabb és részletesebb az 1860-as keletkezésű térkép,
melynek tárgya a „Feszi örökség". Ez a térkép még jelez néhány
korábbi épületet, de a bánya sokat változott. A bejárat melletti
Hofrichter telek ábrázolt része ekkor már park jellegű volt. A nagy,
városi telek egy részét már parcellázták, de még állt a két
téglakemence. A korábbi Brein-féle telket majdnem teljesen
kibányászták, de az a mellette lévő városi területtel együtt, már
1837-óta a téglát készítő Alois Hofhauser telke Volt. A telken
kemence és más épületek is álltak.
Az Unger-féle telek alsó részét is szinte teljesen kibányászták,
rajta korábbi, esetleg téglás (kemence, szín) épületek álltak. Az
1866-os mezőkapitányi jelentés azonban az Óhegyen csak Hofhauser
Alajos, Feszi Ágoston és Feszi Frigyes téglavetőit említi.
Az ezután következő telek a „Feszi örökség", mely az Unger-féle
telekhez keleti oldalon csatlakozó, korábban „Kronbergers Grund"-nak
jelzett terület. A bánya végéig vezető út bal oldalán nagyobb,
kemence jellegű, és más épületek állnak. Ez a terület a bánya keleti
vége. Az itt álló épületek láthatók a következő, 1861-es térképen
is.
Egy 1866-os térkép szerint a „Feszi Ágoston és Unger Ferenc
örökösei féle szőlőtelek határvonala" mentén pontosítást
végeztek. Ezen a térképen Feszi Ágoston és Feszi Frigyes neve
olvasható. Egy 1871-ben készült térkép szerint a kőbánya kelet felé
már csak kb. 50-60 métert terjeszkedett. A régi, városi területén
még állt az 1824-es kemence és két szín, de Feszi Ágoston
telekrészén már nagy kemenceépület és újabb üzemi épületek is
álltak.
A XIX. század végén a térképek az óhegyi kőfejtő területén egyre
több épületet jelöltek. Ezek főleg szárítószínek, és épített
égetőkemencék voltak. A térképek általánosságban csak a „Z.O."
Ziegel Ofen - téglakemence és „Z.S.", Ziegel Schupfe - téglaszín
megjelölést használják. Később a bánya elején - a balra eső, telkek
mögötti területet bányászva - a Virava-féle, a Hofhauser telek másik
oldalán pedig - az Unger- és Feszi-féle telkeken - a Szeyffert-féle
gyár alakult ki.
Az 1895-ös térképen az óhegyi téglagyárakról csak „Virava-féle
téglagyár" név szerepel, bár ekkor a Hofhauser- és Szeyfert-gyár
is létezik már. A későbbi térképeken a Kápolna tér mellett, az Óhegy
utcánál ott van a „Téglagyár" megnevezés, és a kibányászott
terület egyre növekszik a Dér utca felé. Az épületek mellett már
kéményjel is látható, és a gödör mélysége 9-10 méter.
Virava József és a Szeyffert Nővérek téglagyára 1913-ban még
működött. Végül a bánya területe teljes szélességében megközelítette
a Csősztornyot és a Dér utcát. Virava gyára az 1919-es években
beolvad a KTTP-be. A Szeyfert gyárat a II. világháború után
felszámolták. Az 1965-ös térképen a gyáraknak nyoma sincs, már
javában folyik a gödör feltöltése. 1973. február 13-án megkezdik a
terület rendezését, park kialakítását. Az egykori Virava József és
Seifert Károly féle téglagyári bányagödrök helyén 20 hektárnyi
területen park épült, játszóterekkel és arborétummal. 1975-re
elkészült a Magyar-Szovjet Barátság Park, amely ma az Óhegy park
nevet viseli. Az egykori kőfejtés és téglakészítés emlékét csak az
Óhegy utca néhány mély udvarú telke és a park déli sarkában elterülő
hatalmas öböl őrzi.
|
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
|
