|
A Krisztinavárosi plébániatemplom alapítása óta mindig is különleges
bánásmódban részesült. Kéményseprők, végtagok, esküvők tarkítják a
történetét, de igazán híressé a templomot a főoltár és a szentély
odébb tolásának izgalmai tették.
| |
Fényképalbum |
|
Története a XVII. században indul, amikor is Francin Péter Pál
kéményseprő mester, miután megmenekült a török uralom utáni pusztító
pestisjárványtól, korábbi fogadalmának megfelelően fakápolnát emelt
szőlőjében, amely a mai templom helyén volt. Krisztinaváros területe
ekkor mezőgazdasági terület, állandó épület emelése hadászati
okokból tilos. Csupán ez a templom volt az egyetlen kivétel. Francin
nem kicsiben gondolkozott, a fakápolnához oltárképért egészen a
felső-olaszországi Re faluig ment, az ottani Vérző Mária kegyképet
lemásolandó.
HIRDETÉS
A fakápolna az
1723-as tűzvész során súlyosan megrongálódik, ezért
1725-26-ban új kápolnát emelnek a katasztrófát átvészelő kegyképet
megőrizve. Ez, a még mindig aprócska, de kőből épült kápolna, amiről
semmilyen ábrázolás nem maradt fenn, nagy népszerűségnek örvend, és
látogatott zarándokhellyé vált: még Mária Terézia is felfigyelt rá
erre kocsikázván, és ő is hozzáadta a nevét az adományozók hosszú
sorához - míg mások ékszereket, vagy szemet, mellbimbót és
végtagokat ábrázoló ezüstvereteket adományoztak, Mária Terézia
aranyat.
Közben a XVIII. század közepére kiépül a templom köré a Mária
Terézia lányáról elnevezett Krisztinaváros, miután névadója, Mária
Krisztina főhercegnő elérte, hogy a területre vonatkozó építési
tilalmat feloldják.
Mivel hirtelenjében nem termőföld, hanem település vette körül, nem
meglepő módon új, nagyobb templomot kellett építeni (természetesen
az eredeti kegykép itt is főhelyet kapott). A copf stílusú templom
két évig tartó építése 1795-ben kezdődött, és bár az anyagi eszközök
hiánya miatt egyszerűsíteni kellett a Hikisch Kristóf által
eredetileg elképzelt homlokzatot, a plébánia népszerűségét
megőrizte: itt tartotta esküvőjét Széchenyi István és Semmelweis
Ignác is, és itt keresztelték Eötvös Lorándot.
A templom az 1849-es ostrom során megsérül, 1852-ben javítják ki a
hibákat, az ekkor kialakított sátortetős tornyot 1883-ban cserélik
hagymatagos, laternás sisakra.
Közben a Lánchíd és az Alagút megépülte óta Krisztinaváros még
rohamosabb tempóban fejlődik, így a templomot megint kinőtte a
környék. 1930-ban merült fel a bővítése, mire végül 1943-ban került
sor.
Két terv készült a templom átépítésére: Payr Egon a főhajó pillérei
között levő falak áttörésével emeletes mellékhajóval egészítette
volna ki a templomot, de ez túl sok veszteséggel járt volna az
épület részéről, így Borsos Lászlót és Brestyánszky Tibort bízták
meg.
A szentély és az oltár hátratolásával nyertek helyet a főhajó és az
oltár között egy mellékhajónak, amely mindkét oldalon kiugró
szegmensíves fallal záródik. Az épületből 1943. november 17-én
kimetszették először a főoltárt, és 13 perc alatt eltolták új
helyére, majd november 20-án követte ezt a 720.000 kilogrammos
szentély: vaspályákon mozgó acélgörgőkön 90 perc alatt tette meg a 4
méter 80 centiméteres távot. Az így felszabadult helyre építették be
az új mellékhajót.
Nem sokkal később megrongálódik az épület a második világháborúban,
kijavítják, de az eltolás óta lényeges változás nem történik rajta,
hacsak nem az elé beépült Alagút utca 3-as számú épület.
Az 1860-as években sátortetős toronnyal,
majd 1883 után új toronysisakkal
Építik a mellékhajó szegmensíves falát
az eltolt szentély és a főhajó közé
Alagút utca 3.
Sárgával jelölve a KÉSZ által előírt visszabontást
A kerületi építési
szabályzat is így szól róla: "Az épület funkcióváltása (lakás-funkció
megszűnése) esetén, annak felső 8 szintje visszabontandó".
Persze az I. kerületi építési szabályzatban vannak furcsaságok (Dísz
tér 17 - kötelező sátortetős kialakítás) de ezúttal egyértelműen
igazat adok. Budapesten kevés olyan ház van, ami ennyire tenne a
környezetére. Magasságával annyira kiemelkedik a krisztinavárosi
háztengerből, hogy a Várhegyről nyugat fele tekintőkkel szinte
egyvonalban (a fotón sem látunk rá a tetejére) érjen véget.
Ha egymagában állna és nem egy tömb rész lenne, valamint nem a hegy
mellett tenné ezt, akkor sokkal inkább elfogadható lenne. Így ez nem
más, mint valami értelmetlen magamutogatás, egy alapvetően szerény
küllemű épülettől. Szóval én nem értem az alapkoncepciót sem. Valaki
elmagyarázhatná, hátha bennem van a hiba.
A Philadelphia Kávéház
működött 1936-ig a ház földszintjén.
A II. világháború vitte el az épületet.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Hikisch Kristóf
Építés
éve: 1795
Stílusa:
copf
Funkciója:
templom
|
 |
Krisztina tér |
| |
 |
 |
Krisztina tér |
|
|
   |
|
|
|
HIRDETÉS
|
