|
A Rózsadomb lejtőjén, az egykori Országút (ma Margit körút) mentén
áll az ágostonrendiek által épített barokk templom és kolostor,
amely 1785 óta a ferenceseké, akik tovább alakították, illetve
bővítették az épületegyüttest.
| |
Fényképalbum |
|
Az ágostonosok magyarországi rendtartományát 1262-ben alapították. A
török hódoltság előtti időkben kolostoraik száma már elérte a
25-30-at. A Vízivárosban állt budai konventjükről 1309-ből származik
az első adat, amely Buda török kézre kerüléséig működött.
Buda visszafoglalása után a bécsi landstrassei rendházból
alapították újra a budai kolostort. Széchényi Pál kalocsai érsek és
a Kamara 1700-ban engedélyezte budai letelepülésüket. Az utóbbi
hivatal a mai telek egy részét is ekkor utalta ki számára, amelyhez
a rend a szomszédos Pamer János-féle házat vette meg a következő
évben. Az új kolostor felépítéséig itt laktak a szerzetesek. A
munkákat az ideköltözött tartományfőnök, Achinger József
irányította.
Az első, kezdetleges két mellékkápolnás, kriptával ellátott
templomot 1707-ben emelték a mai templom közepe helyén, amely
1762-ig működött. Az egyhajós, tornyos épület külsejét J. M.
Steudlin metszete örökítette meg, belsejéről pedig a gróf Csáky
Zsigmond castrum dolorisát (1738) megörökítő rajz ad képet.
Miután az ágostonosok 1723-ban engedélyt kaptak az országúti
plébánia megalakítására, halaszthatatlanná vált az új kolostorépület
megépítése. Feltételezzük, hogy az 1724. július 17-i alapkőletételen
részt vett Hölbling János építőmester, városi szenátor lehetett a
rendház tervezője.
Az épület csak igen lassan, 1734-re készült el. Az egytraktusos,
egyemeletes épület utcai homlokzatából csak a refektóriumot is
magába foglaló rizalit ugrott ki, oldalfolyosója az udvari oldalon
futott végig, az épülettömbhöz a déli telekhatár mentén L alakban
melléképület (présház és nyitott szín) csatlakozott. A telek északi
felén a Pámer-féle házat és a csűrt kötötték össze 1726-ban. A
templom északi oldalán fekvő temetőben pedig 1742-ben, a templomban
működő Tolentinói Szt. Miklós övtársulat névadó szentje tiszteletére
építettek egy kis, kriptával is ellátott kápolnát.
Az új templom emelését - a déli toronnyal - 1752-ben kezdték el,
tervezője a budai barokk építészet vezető mestere: Nepauer Máté
(1719 körül) volt. A Hamon Kristóf özvegyét feleségül vevő és
műhelyét átvevő építőmester a budai jezsuita (Szt. Anna) templom
főhomlokzatának architektúráját módosította, viszont ennek
Hamon-féle tervét (1740) - kisebb változtatásokkal - éppen az
Országúti templom homlokzatánál használta fel.
1761-ben készen állt a déli torony és a főhomlokzat középső része, a
hajót csak (az első templom lebontása után) a következő évben
fejezték be, s csak ekkor kezdtek a szentély építésének. 1767-ben a
templom már tető alatt állt, majd 1768-ban az új sekrestye, a
felette lévő oratórium és az oldalfolyosók készültek el. Ugyanebben
az évben építették fel a rendház II. manzárdemeletét. Bár a
dekoráció még nem volt teljesen készen, 1770. szeptember 23-án
Zbiskó Károly tinini (bosnyák ferences) püspök felszentelte a
templomot és főoltárát.
1780-ra elkészült a szentély boltozatfreskója, amelyet Vályi András
szerint Franz Anton Maulbertsch (1724-1796), a magyarországi barokk
falképfestészet legnagyobb mestere festett. Az éppen elkészült
templomot nem sokáig használhatták az ágostonrendiek: 1785. január
31-én II. József elrendelte a budai ágostonrendi kolostor
feloszlatását: helyükre a vízivárosi ferencesek kerültek a Fő
utcából, akiknek rendházukat az Erzsébet-apácáknak kellett átadniuk.
Ekkor született a feloszlatott ágostonrendi kolostor leltára és
Franz Xaver Hacker ácsmester felmérése az épületegyüttesről.
A ferencesek mindössze egy oltárt cseréltek ki: megszüntették a
speciális ágostonrendi szent, Tolentinói Szt. Miklós kultuszát, s
helyette rendalapítójuknak, Assisi Szent Ferencnek tiszteletére
készítettek mellékoltárképet.
A ferencesek számának növekedése miatt a XIX. század első felében az
udvaron új rendházépület építése vált szükségessé. Az új T-alaprajzú
egyemeletes kolostor Kimnach Lajos budai építőmester tervei alapján
épült 1835-1841 között. Az udvaron is változások történtek:
valószínűleg 1835-ben bonthatták le a Tolentinói Szent
Miklós-kápolnát, 1852-ig pedig az udvari oldalszárnyat
meghosszabbították, s lebontották az északi korábbi épület emeletét
és az istállót.
1882-ben az utcai kolostorszárny manzárdszintjét le kellett bontani
a boltozatok repedései miatt. A templomban 1843-ban Johann Lojb
bécsi orgonakészítő új orgonája miatt meg kellett nagyobbítani a
karzatot, 1884-ben pedig Girolamo Bai olasz mester festette ki a
templom belsejét. A századvég káros divatja jegyében sajnos
1887-1906 között az oltárok barokk szobordíszének egy részét
kortárs, a tiroli Stuflesser Nándor műhelyében készült
szoborfigurákra cserélték, s a diadalívnél álló oltárok oltárképeit
is eltávolították. A diadalív ívében álló két baldahinos oltár
festményeit eltávolították, s helyükre Szent József, illetve a
Lourdes-i Szűz Mária szobrait helyezték el. 1891-ben készítette az
orgonakarzat színes üvegablakát a Forgó és társa cég.
1900-ban a Margit-körút szélesítése miatt lebontották a kerítést,
megszüntették az előkertet, sőt a kolostor kiugró rizalitját is.
1903-ban a templomhajó boltozatait veszélyes repedései miatt
rabitzszerkezetre cserélték.
A Margit körút századfordulós képe
A két világháború között Unghváry Sándor festette ki a templom
boltozatait (1925) Assisi Szent Ferenc életének jeleneteivel, a
szentélyablak alatti falra a ravatalon fekvő rendalapító ábrázolása
került. A sekrestye feletti oratóriumot Éber Sándor díszített
falképekkel, 1926-27-ben.
1933-ban a templom bővítésének megtervezésével pedig Rimanóczy
Gyulát bízták meg, majd 1939-ben tervpályázatot írtak ki a
feladatra. A pályázat nem volt sikeres, ezért 1940-ben Walder Gyulát
kérték fel a bővítés megtervezésére, ám a II. világháború miatt ez
sem valósult meg. 1938-ban minden ablaknyílásba színes üvegablak
került.
1944-45-ben különösen a főhomlokzat sérült meg, de a főoltárkép és a
Jótanács Anyja-kegykép is elpusztult. Ezeket 1946-ban Márton Lajos
festményeivel helyettesítették, s több új festmény is készült a
templomtérben. 1947-ben a templomot belülről, majd 1951-ben kívülről
állították helyre Gerő László tervei szerint. 1967-ben egy felújítás
során eltávolították a diadalívnél álló mellékoltárokat és a copf
keresztelőkutat.
1989-ben készült el az utcai kolostorszárny rekonstrukciója Ungár
Péter tervei szerint, amely keretében visszaállították a múlt század
végén statikai okokból lebontott eredeti barokk manzárdszintet,
jelezve az egykori rizalitot is.
Farbaky Péter |
HIRDETÉS
| |
Data |
|
 Tervezője:
J. M. Steudlin,
majd
Nepauer Máté
Építés
éve: 1707, 1752
Stílusa:
barokk
Funkciója:
templom
|
 |
Mechwart-liget |
| |
  |
 |
Mechwart-liget |
|
|
  |
|
|
|
HIRDETÉS
|
