|
Buda város tanácsa 1847. június 11-i ülésén határozza el Döbrentey
Gábor királyi tanácsos javaslatára kb. 100 dűlő nevének
megváltoztatását. 1847. június 16-án a Tündér-hegyen ünnepélyesen
dűlő keresztelőt rendeztek. Ekkor kapta az egykori Disznó-rét és
a Zsír-domb a Pasarét nevet. A Pasaréti téri templom, hivatalos
nevén Páduai Szt. Antal plébániatemplom, a modern magyar építészet
egyik jelentős alkotása, Budapest II. kerületében, a Pasaréti téren
található.
| |
Fényképalbum |
|
Az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1880 körül
felvetette a mai Pasaréti út kiépítésének szükségességét, és
javaslatot tett annak nyomvonalára. Pasarétnek nevezték az akkor
teljes hosszában nyílt vízfolyású
Ördög-árok
menti, a Lipótmező és a Városmajor között húzódó zsombékos
területet, valamint a Törökvészig terjedő hegyoldali lejtőt.
A korabeli Trombitás útnak a mai Vasas pálya területén hajdan
áthaladó szakasza - a „Kőszénbánya és Téglagyár Pesten” cég itteni
agyagbányája művelésének során - megcsúszott és beszakadt. A
helyreállítás a társulatot kötelezte. 1889-ben jött létre a
megegyezés a főváros és a cég között. Az ebben foglaltak szerint a
hat öl széles utat a cég építi és tíz évig karbantartja. így alakult
ki a Pasaréti út.
Már 1896-ban egy bankhivatalnokokból álló társulás családiházas
telep létesítése céljából kérte, hogy a korábban 1000 öles minimális
területet tovább csökkentve csak nyaralószerű legyen az építkezés.
Ezt követően többnyire téli-nyári lakásra szánt villák sora épült
föl, kialakítva a Pasaréti útra merőleges mellékutcák rendszerét.
Az Ördög-árok és környéke egy 1902-es térképen
(a téglagyár fel van ugyan tüntetve, de a Pasarét elnevezést a
térkép még nem jelöli)
A Budai hegyek által közrefogott völgyhajlat erősödő vonzása, a
kertes házak igénye tágította a beépíthető területek határát. A
település fölhúzódott a mai Kapy és Gábor Áron út közötti Törökvész
dűlő lejtőjére is.
A felduzzadt lélekszámú főváros egyre inkább túlnőtte a kialakult
kereteket, így a budai oldalon Óbuda, Országút, Újlak, Tabán,
Víziváros plébániái mellett újabbak kezdtek szerveződni, többek
között a városmajori plébánia is. Érthető, hogy a budai ferencesek
1925-ben megindított pasaréti megtelepedését nemcsak a rend, hanem
az új városrész lakóinak igénye is szorgalmazta.
P. Schrotty Pál budai ferences házfőnök indította el a rend
letelepedését, s csakhamar egy 1400 öles telket vásárolt a Pasarét
és a Szilfa utca sarkán. A telken lévő villa szobáinak
egybenyitásából kápolnát alakítottak ki, amelyet 1925. december
24-én éjfélkor szenteltek föl.
A régi és az „új építészet”, a történeti formákat alkalmazó
historizmus és a konstrukciót, a formát egyaránt befolyásoló új
anyag, a vasbeton alkalmazása megosztotta az építészeket és a
megrendelőket egyaránt. Kiterjedt ez az építészet minden ágára, de
különösen a templomépítészetre. Annak ellenére, hogy XI. Pius pápa
az egyházművészetre vonatkozó 1925-ös enciklikájában megerősítette,
hogy a modern egyházművészet befogadása az egyház hagyománya, mégis,
az új szellemben alkotó fiatal építészek nehezen jutottak jelentős
munkákhoz. Ebben az időszakban nem csak külföldön, hanem a magyar
egyházi építészetben is figyelemre méltó modern templomok épültek.
Később kiderült, a vasbeton szerkezet nem tűri a klasszikus
elemeket, az új konstrukció új formák alkalmazását hozza magával. Ez
ugyancsak Árkay Aladár és Bertalan művében, a Budapest-városmajori
Jézus Szíve templomnál teljesedett ki.
Rimanóczy Gyula fölkérése a pasaréti templom tervezésére korábbi
pályázati munkái ismeretében történt. A megbízó felismerte a
ferences szegénység és a modern architektúra egyszerűségében rejlő
gondolati azonosságot, és - nem utolsósorban - a modern forma
olcsóbb voltát is.
Rimanóczy Gyula első elképzelése a pasaréti templomra
Rimanóczy első két
tervváltozatában a tornyot és a rendházat a templom jobb oldalához
kapcsolja. A hagyományokhoz jobban igazodó változat főhomlokzatán
egyetlen nagy íves faltagolás dominált, felső részén - a bejárat
fölötti teljes felületet kitöltő - szoborral. A templomot a
domboldal felőli részre helyezett kolostorral öt, széles ívű
árkádsor kötötte volna össze. A másik, modernebb felfogású
változatnál a főhomlokzat tengelyében és a torony hasábját koronázó
hengeres harangemeleten üvegpikkelyes felület jelenik meg, mely a
holland Jacobus J. P. Oud által alkalmazott geometrikus kompozíció,
illetve az építész korábbi tanulmány útjának hatását tükrözi.
Szembetűnő a kolostor „Bauhaus-stílusban” formált homlokzatán a
megnövekedett üvegfelületek aránya és osztásrendje.
Az építész második
elképzelése
Ennek programja már
reálisabb épületméreteket mutat, figyelembe veszi a telek
adottságait. A szentély még egyenes záródású, de a torony tudatos
tervezői megfontolás alapján - a ferences hagyományokat követve - a
főbejárat mellől hátrább, csaknem a szentély mellé, átkerült a
templom másik oldalára. Négyzetes hasábjának középvonala így a
Pasaréti út tengelyének egyenes meghosszabbításába esik. Dr. Szőnyi
Ottó bírálata szerint az oltár helyére vonatkozott, amellyel az
építész megelőzte korát. Rimanóczy ezt - köralaprajzú lépcsőzetre
állítva - a félköríves szentély centrumába helyezte, amely Szőnyi
véleménye szerint az egyházi előírásokkal ellentétes (a II. Vatikáni
zsinat liturgikus reformja csak 30 év múlva következett be). Szőnyi
a korrigálást követően a tervet megvalósításra alkalmasnak találta.
Minősítése szerint a mértani tömegek arányos felépítésűek „...hogy
mondanivalóját a kor őszinte nyelvén és ferences egyszerűséggel
mondja el, csak értékéül tudom be a tervnek” - írta összegzésül.
 A
Rend képviselőinek 1933. április 16-i véleményezése kellő alapot
adott ahhoz, hogy Rimanóczy Gyula elkészítse a végleges megoldást,
melyben messze elkerülte az építészettörténeti formavilág
kelléktárából válogató építészeti felfogást, s a szegénységet és
engedelmességet őrző szerzetesek igényeit követte. Az újabb
tervvűltozatra 1933. július 21-én adtak építési engedélyt.
A templom ellenzőinek képviseletében Petrovácz Gyula építész,
országgyűlési képviselő és törvényhatósági tanácstag intrikája
miután a székesfővárosnál kudarcot vallott, megkísérelte az
építkezés leállítását. A pasaréti Historia Domus 1933. október 6-i
bejegyzése szerint: „…építkezésünkre rossz és irigy szemmel néző
egyén befolyására letiltja az építkezést. A már sajtó és rádió útján
hirdetett alapkőszentelés bizonytalan időre el lett halasztva.” Erre
csak a tiltás megszüntetése után, november 5-én került sor. Hat
nappal később a már teljes magasságban álló falakra kitűzhették a
bokrétát. Az építés zavartalanul haladt. 1934. október 14-én sor
került a templom fölszentelésére.
Forrás: a templom
honlapja
 |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Rimanóczy Gyula
Építés
éve: 1934.
Stílusa:
modern
Funkciója:
templom
|
380x180 |
Gömbpanorámák
HIRDETÉS
|
