|
A pestiek által mostanában is csak görögkeleti görög templomnak
hívott Isten háza fölszentelésére közel két évszázaddal ezelőtt,
1801-ben került sor az egykori Alsó-Dunasoron, de teljesen csak
1803-ra készült el. Pontosabban még ekkor sem véglegesen, mert a
Duna-partra néző két tornyot nem fejezték be az építők.
| |
Fényképalbum |
|
A korábbi, az egyszerűbb toronysisakok helyett az építtető
egyházközösségek – a görög és a macedo-vlach – 1872-ben fölkérték a
kor ünnepelt építészét, Ybl Miklóst a jóval mutatósabbak
megtervezésére. A két sisakot Ybl Miklós tervei alapján 1873-ban
helyezték rá a templom tornyaira. Szintén ekkor, jó háromnegyed
évszázaddal a fölszentelés után, Ybl irányítása mellett a
homlokzatot is átépítették.
A második világháború vége felé, Budapest ostromakor a pesti
oldalról támadó szovjet és a budai Várhegyen védekező német és
magyar hadsereg közti tüzérségi csatározás folyamán ágyútalálat érte
a templom déli tornyát, amely annyira megrongálódott, hogy később le
kellett bontani. A budapestiek 2009-ben azonban arra lettek
figyelmesek, hogy előbb a toronysisak kezdetének magasságáig
visszaépítették a lebontott déli tornyot, majd 2010-ben a
toronysisak újraépítése is elkezdődött. A sisak vázát egy hatalmas
daruval 2010. május 15-én korán reggel emelték rá a toronyra.
A templom és a Petőfi tér napjainkban
A templom eredeti hívei, építtetői, a görögök és a macedo-vlachok a
második világháború előtti évtizedekre már szinte teljesen
elmagyarosodtak, de ennek ellenére 1949-ig az akkor már csak kevesek
által értett görög maradt az istentisztelet nyelve. A templom
története szép jelképe a magyar nép befogadási hajlandóságának.
Jelképe annak, hogy a magyarok mindenkit befogadtak, aki akarta,
hogy befogadják.
A XVIII. század első felében egyre inkább gyarapodott a Pest
városában letelepedett görög és macedo-vlach kereskedők közösségének
lélekszáma. A görögöket elég jól ismerjük, de a macedo-vlachokról
nem sokat tudunk. A románoknak, macedo-románoknak és cincároknak is
nevezik őket. Eredetileg a Balkán déli részén, főleg Albániában,
Görögországban és a mai Macedóniában voltak honosak, míg a romániai
Dobrudzsában bevándorlóként éltek, illetve élnek manapság is.
A régi magyar nyelvben cincároknak mondott macedo-vlachok, akárcsak
a szerbek, az Oszmán-törökök támadásai és zaklatásai elől menekültek
föl a Duna-medencében a Balkánról Magyarországra, és sok helyütt a
szintén délről érkezett görögök közelségében telepedtek le. A pesti
görögkeleti templomot is közösen építették és használták, s útjaik
különválásáig fölváltva imádkoztak benne görögül és románul. A
teljesen elmagyarosodott cincárok olyan nagy embereket adtak a
magyarságnak, mint például a várospolitikus Boráros Jánost, a
művészettörténész Lyka Károlyt és a gyűlölet-propaganda által máig
mocskolt színészóriást, Muráti Lilit.
A Balkánról újonnan érkezett görögök és cincárok a XVIII. század
első felében a pesti Szerb utcai szerb templomban imádkoztak, de
később, amikor gazdaságilag már megerősödtek, elhatározták, hogy
közösen építenek maguknak egy külön templomot Pesten. A tervek
elkészítésével Jung József építészt bízták meg, s a majdnem
elkészült Isten házát 1801-ben fölszentelték, ám csak 1809-től
kezdtek benne istentiszteletet tartani. S amint fentebb említettük,
a két torony is csak részben készült el, mert az időközben
meggazdagodott építtetők az eredetieket nem találták elég mívesnek.
Ybl Miklós tervei alapján 1873-ban építették rá a tornyokra a
sisakokat.
A templom díszes ikonosztázát 1800-ban a kor híres faszobrász
mestere, a szerémségi származású, egri műhelyében alkotó Nikolaosz
Ioannu Talidorosz, alias Jankovics Miklós faragta, míg a képek és
falfestmények megalkotását a nem kevésbé neves bécsi Anton
Kochmeister végezte. A második világháború csatározásai nem csak a
déli toronyban, hanem a templom belsejében is tetemes kárt okoztak,
nem beszélve arról, hogy a szovjet megszállók hosszabb ideig
lóistállónak használták Isten házát.
Ybl Miklós vázlata a görögkeleti templom toronysisakjaihoz
A megsérült déli tornyot, amint fentebb már említettük, közvetlenül
a háború után teljesen lebontották. A torony és a sisak
újraépítésére nem került sor az 1949-ben elkezdődött, de az akkori
politikai légkör miatt nemsokára abbamaradt helyreállításkor. A
templombelső helyreállítását 1949-ben két kiváló építész, Weichinger
Károly és Fennesz László vezetésével végezték. Hazánk szovjet
megszállásának egyik következményeként a Duna-parti templomot
elvették az akkor már valóban kis lélekszámú görög vallási
közösségtől, és 1953-ban alárendelték a Moszkvai Patriarchátusnak.
Az orosz egyház magyar állami segítséggel előbb 1953-ban, majd
1968-70-ben, Pfannl Egon tervei alapján elvégezte a templom külső
helyreállítását. A déli torony újraépítésére azonban ekkor sem
került sor.
A valóban szakszerű és átfogó restaurációra azonban csak a két
évtizeddel ezelőtti változások után kerülhetett sor 1991-1996
között. Ekkor restaurálták az egész Közép-Európában nagy művészi
jelentőséggel bíró ikonosztázt, a földi és mennyei világ jelképes
találkozási, de egyben elválasztó falát.
A budapesti Petőfi téri, manapság Nagyboldogasszony Orosz Ortodox
Székesegyháznak nevezett templomba annak idején még a hazánkba sűrűn
látogató magas rangú szovjet állami és katonai vezetők is
be-betértek, s ez a templom volt a Budapesten élő népes orosz
kolónia egyik népszerű találkozóhelye. Putyin orosz elnök is
ellátogatott a templomba 2006-ban, s az akkor nyélbe ütött egyezmény
értelmében hazánk kiveszi anyagi és szakmai részét a templom
jelenleg is folyó helyreállításából. A megállapodás értelmében a
sárospataki református könyvtár visszakaphatta a megszálló szovjetek
által elrabolt 136 értékes kötetet.
A hazánkban élő görögök és cincárok a XX. század közepére teljesen
elmagyarosodtak, s a vegyes házasságok révén pedig a görögkeleti
hívek száma is megcsappant. Az egykori pesti görögkeleti görög
templom, amint fentebb említettük, a Moszkvai Patriarchátus
felügyelete alá került. Ám ennek ellenére a székesegyházban manapság
is imádkoznak a Budapesten és környékén élő görögök és a nálunk
tanuló görög anyanyelvű diákok. A fővárosban ma is jelentős
lélekszámú orosz közösség számára pedig úgynevezett egyházi szláv
nyelven, illetve a régi, elmagyarosodott híveknek magyar nyelven
tartanak itt istentiszteletet.
Írta:
Hering József |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Jung József
Építés
éve: 1800
Átépítés
éve: 1873
Tervezője:
Ybl Miklós
Stílusa:
Neoreneszánsz
Funkciója:
Templom
|
 |
Március 15. tér |
| |
 |
|
|
|
HIRDETÉS
|
