|
A XIX. század második felében, amikor Magyarország számos területen
utolérte a fejlett nyugat-európai államokat, ezekből az országokból
számos tudós, elszegényedett vállalkozó, értelmiségi vándorolt be
országunkba. Többek között ismert németajkú protestáns családok,
mint pl a Hagemacher, a Dreher és a Ganz család, akik
Németországból.
| |
Fényképalbum |
|
Svájcból, Hollandiából érkeztek, és ez idő tájt nagy befolyással
rendelkeztek. Ezen családokból került ki az a kör, mely a
Biberauer-Bodoky családdal együtt 1859-ben megalapította az első
református gyülekezetet Pesten. 1878-ban a budapesti Hold utcába
tervezték az akkoriban nagyon divatos neogót stílusú
templomépületet. A XX. század viharai ellenére az épület máig
fennmaradt.
A két világháború között virágzó többnyelvű gyülekezeti élet folyt,
a németajkú egyház kórházat (Bethesda) és árvaházat (Bethánia)
tartott fenn. Innen indult a vasárnapi iskolai mozgalom, itt alakult
meg a Kék Kereszt Egyesület és egy munkásjóléti egylet is.
1945 után kezdődött a gyülekezet életében a legnehezebb időszak.
Számos gyülekezeti tag hagyta el az országot családjával együtt
gazdasági, vagy politikai okokból. Néhány tucat ember maradt csak,
akik az Alkotmány utca 15-ben egy 60m²-es lakásban tarthattak
istentiszteleteket. Ebből a szükséghelyzetből adódott az – a másutt
is előforduló, ma már nehezen érthető – eset: a templom épület
kényszerű elidegenítése: ide telepítették a Magyar Televízió
varrodáját és jelmezraktárát.
Csak 1996 után lehetett először gondolni a renoválásra és az eredeti
funkció visszaállítására. Az volt a helyreállítás alap gondolata,
hogy az épület templomi jellege továbbra is a lehető leginkább
látható legyen, mindamellett – amennyire ez technikailag
megvalósítható, és az anyagi lehetőségek is megengedik - a korszerű
templomtervezés alapelveit ne hagyja figyelmen kívül. Így azután a
pince rész teljesen kiépült, gyülekezeti teremmel, konyhával,
kiszolgáló helyiségekkel, mellékhelyiségekkel. A galéria két emelet
nagyságban beépült: az orgona és a kórus részére fenntartott karzat
mellett tárgyaló, gyermekfoglalkoztató és irodák találhatók. A
modernizáció jegyében korszerű fűtéssel, valamint lifttel lett
fölszerelve az épület.
2002. március 3-án, az újra szentelési ünnepség keretében kapta
vissza a gyülekezet 57 esztendő után régi-új otthonát. Ekkor
szentelték fel a nagyharangot, mely Vilmos császár 1903-ban
adományozott, és a II. Világháborúban eltűnt harangját pótolja.
A templom 1894-ben
A templom napjainkban
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
?
Építés
éve: 1878
Stílusa:
neogót
Funkciója:
templom
|
HIRDETÉS
|
