|
Eredetileg copf stílusban építették 1803-1809 között, Kasselik Fidél
tervei szerint. 1885-ben neobarokk stílusban alakították át
külsejét. Toronysisakját Ybl Miklós készítette 1871-ben. A
tűzfigyelő folyosóval ellátott torony főhomlokzati fülkéjében Szent
Teréz szobra áll (Dunaiszky Lőrinc alkotása). 1803. augusztus 14-én
helyezték el a terézvárosi plébániatemplom alapkövét.
| |
Fényképalbum |
|
A mai Terézváros az 1700-as években, a török hódoltság után kezdett
benépesedni. Kerteket, majorságokat alakítottak ki a külvárosban, s
kijártak ide földet művelni a pesti polgárok. Lassan egyre több
kőház épült, s egyre több lett a kiköltöző is.
1747-re a Király utca mentén tizenhárom állandó ház állt. Például a
Mittermayer-ház a mai Kiskörút és a Király utca sarkán. Akkor úgy is
hívták az utcát, Mittermayer Gasse. Az említett házban nyílt Angol
Király fogadóról kapta aztán később a dűlőút a Király utca nevet.
Temploma ekkor még nem volt a külvárosnak, bár a terézvárosi házak
száma 1772-re már elérte az 559-et. Az itt lakók a Rókus-kápolna
egyházi fennhatósága alá tartoztak. A Józsefváros, az Erzsébetváros
és a Terézváros területe ugyanis sokáig együtt fejlődött. Csak
1766-tól nevezték a mai Rákóczi út vonalától délre Alsó, attól
északra Felső Külvárosnak a peremtelepüléseket. A két városrésznek
külön bírója lett, addig közös „külvárosi bíró” ítélkezett a
polgárok ügyeiben.
1777-ben aztán a lakosság kérésére a nádor az alsó városrészt
Józsefvárosnak nevezte a trónörökösről, a későbbi II. Józsefről, s
ekkor lett az északi terület neve Terézváros. Ez utóbbi magában
foglalta a mai Erzsébetvárost is. Lakossága az 1770-es években
elérte a négyezer főt. Ennyi emberre már érdemes volt komoly
figyelmet fordítania az egyházi főhatóságnak is: Batthyány János
esztergomi érsek 1777. szeptember 30-án létrehozta az önálló
terézvárosi egyházközséget. Kezdetben egy jezsuita, majd két
kapucinus szerzetes pap irányította.
Plébániája özvegy Scopek Ferencné született Bauer Teréz
felparcellázott majorjának egyik adományozott telkén jött létre,
ugyanott, ahol ma is megtalálható a terézvárosi templom. Az első
szentegyház fából készült 1781-ben, ez váltotta fel a majorság egy
faépületéből kialakított ideiglenes kápolnát.
Scopekné nemcsak a területet adományozta, lakást is épített a
plébánosnak. A templom védőszentje ekkor még nem Szent Teréz volt.
Sem szobor, sem festmény formájában nem szerepelt a templom szentjei
között. Neve 1808-ban merült fel először a templommal kapcsolatban,
mint egy elkészítendő festmény témája. Ekkor már majdnem kész volt
az új kőtemplom, amelyet 1801-ben kezdtek építeni Kasselik Fidél
tervei lapján.
A növekvő számú lakosság ugyanis hamar kinőtte a kis fatemplomot. A
kőhöz viszont sokáig nem volt elég pénz. Az építőmester megbízásához
szükséges összeget végül úgy sikerült előteremteni, hogy a korszak
nevezetes alakja, Boráros János városbíró gyűjtést kezdeményezett.
Boráros egyébként nemcsak ezzel a gesztusával tette nevezetessé
magát, ő javasolta a Városliget mocsaras területeinek pihenő- és
üdülőhellyé alakítását, továbbá végrendeletében egy árvaház
építésére is jelentős összeget hagyott. Nem véletlenül temették
halála után éppen a terézvárosi plébániatemplom kriptájába.
A templom terveinek elkészítésével először nem Kasselikot bízták
meg, hanem Kundt Ignác építőmestert, aki nem sokkal korábban emelte
a józsefvárosi plébániatemplomot. Ő azonban nem tudta kielégíteni a
terézvárosi megrendelők igényeit, s ekkor fordultak a jó nevű
Kasselik Fidélhez. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy később a
józsefvárosiak is kijavíttatták a mai Horváth Mihály téren álló
templom homlokzatát, éppen Kasselikkal.)
Az Ausztriából származó, Bécsben tanult építész 1795-ben nyerte el a
pesti polgárjogot, s addig tulajdonképpen csak magánházakat
tervezett. Ez a templom volt első egyházi megbízása, s a
templomtervezés későbbi pályáján sem volt rá jellemző. Neki sem
fogadták el az első tervváltozatát, ebben a főhajó jóval rövidebb
volt a mostaninál. Rendhagyó volt a tervében az is, hogy a templomot
egytornyosnak rajzolta, bár ez a jellegzetesség a második
változatban is megmaradt.
Az építkezést 1801-ben kezdték. Az alapkövet azonban csak 1803.
augusztus 14-én helyezték el. A benne elrejtett okmányban leírták az
akkori Terézváros állapotát, melyből kiderül, hogy ekkor már több
épület állt ebben a fertályban, mint a Belvárosban. Szám szerint
840. Az alapkő lerakásának évében készült a templom első harangja
is, amely egészen a tizennégyes világháborúig szolgált. Ekkor ágyút
öntöttek belőle.
A templomot 1809. december 2-án szentelték fel a Szentlélek
tiszteletére, bár ekkor még nem volt teljesen kész. Tornyával együtt
1810-re fejezték be. Ez időben tehát még mindig nem Szent Terézia a
neve. Majd csak 1822-ben rendeli el Rudnay Sándor esztergomi érsek a
névfelvételt. Bár 1811-ben már a homlokzati szoborfülkében
elhelyezik Dunaiszky Lőrinc Szent Teréz-kőszobrát.
Tornya a városrész tűzfigyelő helye lett. S míg fönn a tüzet
figyelhették az őrszemek, addig lentről, a templom elől vizet
vehettek a szintén Kasselik tervezte oroszlános kútról – amely közel
százéves ligeti száműzetés után került vissza, részben újrafaragva
az épület szentélye mögötti kis térre.
 |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Kasselik Fidél
Építés
éve: 1803-1809, 1885
Stílusa:
neobarokk
Funkciója:
templom
|
HIRDETÉS
|
