|
Az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom vagy Erzsébetvárosi
plébániatemplom Budapest VII. kerületében, a Rákóczi út közelében, a
Rózsák terén található. A VII. kerület (Erzsébetváros) római
katolikus plébániájához tartozó templom.
| |
Fényképalbum |
|
Az újonnan alakult VII. kerület polgárai, az erzsébetvárosiak
1881-ben római katolikus templomot építtettek a Szegényház tér (ma
Rózsák tere) északi oldalán. A kis templom Czigler Győző tervei
alapján, eklektikus stílusban épült fel.
Hamar egyértelmű lett azonban, hogy a rohamosan gyarapodó
Erzsébetváros polgárainak szűk lesz a kis istenháza, így a katolikus
egyház megvásárolta a tér központi parcelláját, s 1889-ben
megalakult a templomépíttető bizottság. 1892. július 28-án Steindl
Imre neogótikus stílusban fogant tervét fogadták el kivitelezésre
(sikertelenül pályázott Pecz Samu és Aigner Sándor).
Az alapok kiásását 1893. július 23-án, az építkezést pedig
szeptember 11-én kezdték meg. Az 1895. október 20-án megrendezett
ünnepélyes alapkőletételen részt vett az uralkodó, I. Ferenc József
is, sőt az alapkövet saját kezűleg helyezte el. Az elkészült
templomot végül 1901. május 16-án, áldozócsütörtökön szentelték fel,
és Árpád-házi Szent Erzsébet oltalmába ajánlották. 1905-ben korábbi
kis templomukat a magyar görög katolikus egyháznak adták át.
Az első évtizedekben rohamosan nőtt az erzsébetvárosiak lélekszáma,
s 1918-ban megalakult a Szent Erzsébet nevét felvevő egyházközség. A
templom előtti téren állították fel 1932-ben, a szent halálának 700.
évfordulóján Damkó József Szent Erzsébet-szobrát. A teret ugyanekkor
nevezték el Szent Erzsébet attribútumairól Rózsák terének.
A II. világháború során a templomot bombatalálat érte, s a
helyreállítási munkálatokkal 1949-re készültek el. Az elkövetkező
évtizedekben azonban az épület állapotában jelentős romlás
következett be. 1995-re sikerült elérni, hogy a plébániatemplom
műemléki státust kapjon, s ugyanekkor megkezdődhettek a teljes körű
épületfelújítási munkálatok, amelyek a környező park rendezésével
együtt 2004-re fejeződtek be. A belső tér renoválása még 2007 elején
is tartott.
Korabeli képeslap a
templomról (kép: Profila.hu)
A templom tornyainak magassága 76 méter, az épület szélessége 21,6,
teljes hossza 62 méter, alapterülete 1800 m². Közel 2600 embert
képes befogadni.
Az épület arculatának kialakításakor Steindl a gótika francia
hagyományaiból merített, de nagyban hagyatkozott korának modern
technikai megoldásaira is. A háromhajós, kereszthajós alaprajzú,
kéttornyos templom északnyugati főhomlokzatának két tornya egymástól
nagyobb távolságra épült fel.
Köztük nyílik a templom főkapuja és két mellékbejárata. Felettük, a
kapuoromzat csúcsán Kiss György Szent Erzsébet-szobra, valamint
kerámiakeretben egy gótikus rózsaablak látható. A homlokzati oromzat
csúcsíves mezejében Köllő Miklós szoboralakjai láthatók: Szent
László, Mária és Szent István.
Steindl a főhajót a kereszthajóig hat boltmezőre osztotta. A kereszt
metszéspontja, a mellékhajó után még egy boltmező következik, s a
hatszögletű szentély zárja le a templom alaprajzát. A fő- és a
mellékhajó sokszögű lezárása között egy-egy nyolcszögletű
lépcsőtornyot alakított ki, amely a templom építészeti arculatát
jelentősen megélénkíti. A főhajó magassága a boltozatig 16, 2, a
mellékhajóké 15,3 méter.
A templom falait sárga színű sajtolt téglával borították, míg az idő
viszontagságainak jobban kitett épületelemek (fiatornyok, párkányok
stb.) faragott terméskőből készültek. A főhajó és a szentély
tetőzetét természetes palával fedték. A terrakottamunkák Zsolnay
Vilmos pécsi gyárából kerültek ki, aki Steindllel együtt
kísérletezte ki a később pirogránit néven ismertté vált, ekkor még
Steindl-masszaként emlegetett anyagot.
A Szent Erzsébet-templom belső terét puritánság jellemzi. A hármas
templomhajó boltozatát két sorban díszes fejezetű oszlopok
támasztják, a neogótikus ornamentális festés Götz Adolf nevéhez
fűződik. A főhajó festett ablaküvegei a II. világháborúban
elpusztultak. A szószék a négy evangélista domborművével Hauszmann
Sándor műhelyéből került ki. A kereszthajókban lévő aranyozott
faoltárokat Holtzl Mór készítette, s a rajtuk látható bibliai
jeleneteket és szenteket Aggházy Gyula és Zubriczky Lóránt festette.
A kereszthajó és a szentély közötti kápolnákban, a lépcsőtornyok
alatt szintén egy-egy oltár található, szoboralakjaikat Mayer Ede és
Köllő Miklós készítette.
A főhajót a szentélytől áldoztatórács választja el. A márványból,
ónixból és bronzból készült főoltáron áll az aranyozott szentségház
a magyar szenteket és boldogokat ábrázoló szobrokkal (Lantay Lajos
munkái). A szentélyből nyílik a két sekrestye, felettük az
oratóriumok helyezkednek el, a szentély festett ablakai Róth Miksa
keze munkáját dicsérik.
Forrás: Wikipédia
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Steindl Imre
Építés
éve: 1895-1901
Stílusa:
neogótikus
Funkciója:
templom
|
380x180 |
Gömbpanorámák
HIRDETÉS
|
