|
A neogótikus stílusú, kéthajós templom Pecz Samu tervei alapján,
1903-1905 között épült. Magasra emelt főhajója arányaiban a párizsi
St. Chapelle térélményét idézi.
| |
Fényképalbum |
|
A Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán áll az evangélikus
gimnázium és templom monumentális épületegyüttese. Első iskoláik
1795-ben, templomuk 1799-1808-ban, majd gimnáziumuk 1862-1865-ben
épült a jelenlegi Deák téren, valóságos evangélikus központot
alkotva. A régi iskolaépületek azonban a 19. század végére már túl
szűkek lettek, és felmerült egy új gimnázium építésének az igénye.
Ez a Városligeti fasorban, végső formájában, a hozzá csatlakozó
templom épülettel együtt valósult meg.
A "budapesti ág. h. ev. főgymnasium" tanári kara 1898. február 19-én
tartott tanácskozásán már érdemben tárgyalt az új gimnázium ügyéről.
Helyével kapcsolatban két lehetőséget mérlegeltek: legyen-e a
Belvárosban, vagy inkább a lebontásra ítélt Újépület (a mai
Szabadság tér és határoló épületei) újonnan felosztásra kerülő
területén. A megbeszélésen olyan konkrét kérdések is felmerültek,
hogy milyen és mennyi helyiséget foglaljon az épület magába, illetve
két- vagy háromemeletes legyen. A tárgyalás jegyzőkönyvéhez néhány
szignó nélküli alaprajzi vázlatot is csatoltak.
1901. elejére már új helyszínnel, éspedig a Városligeti fasorral
számoltak, de még nem dőlt el pontosan, hogy az útvonal mentén
melyik telekre kerüljön az épület. Az evangélikus egyház Pecz Samut,
a tekintélyes építészt kérte fel, hogy a szóba jöhető telkekre
készítsen előzetes tervvázlatokat.
1901. márciusában Pecz Samu összesen hat tervváltozatot nyújtott be;
ahogy a gimnázium igazgatójának címzett levélben megfogalmazta: "Így
könnyebben eldönthető lesz, hogy mi nyújt több előnyt: a közelebben
fekvő és kevésbé jó épület, vagy pedig a távolabban fekvő és jobb
épület". Ezek a még mindig vázlatszerű tervlapok a gimnázium
alaprajzát különféle L és U alakú konfigurációban ábrázolták,
továbbra is csatlakozó templom nélkül.
A telek megvételére azonban csak két év múlva, 1903. tavaszán került
sor. Valójában nem is egy, hanem két telket vett meg az egyház, az
egyiket Förster Jánostól, a másikat Mandl J. Ignáctól. Ekkor már a
gimnázium mellé új templom építését is célba vették, és az építkezés
ügyeinek intézésére gimnáziumépítő bizottságot hoztak létre.
A bizottság 1903. januárjában beterjesztett javaslatának megfelelően
az épületegyüttes megtervezésére pályázatot írt ki. A bizottság
március 31-én vette át a benyújtott pályaterveket, szám szerint
kilencet, melynek egy része a szerző nevével, másik része jeligével
volt megjelölve.
A bizottság részletes bírálatot írt a pályamunkákról, "Pecz Samu
tervének kivételével, miután annak szerzője a bíráló bizottság
elnökéhez intézett levél értelmében pályázaton kívül kívánt
maradni".
Nem lehet biztosan tudni, mi késztette Peczet erre az elhatározásra.
Valószínűleg megalázónak érezte az eljárást, a pályázati folyamatot,
miután két évvel korábban már több vázlatot készített a
gimnáziumhoz, de tervének beadásával mégis ki akarta nyilvánítani
készségét a végső, a kiviteli tervek elkészítésére.
Az elbírált nyolc terv közül az első számú az "Erős vár a mi
Istenünk" jeligét viselte. A jegyzőkönyv szerint a terv a telek
túlságos beépítésével számolt, voltak alaprajzi problémák is, és az
architektonikus kiképzés ugyancsak gyengén sikerült.
A 2. számú pályamunka szerzője Barcza Elek volt, aki az udvar
körülépítését irányozta elő, középre mintegy kápolnát helyezve a
templomot; így az nem érvényesülhet a főhomlokzaton, melynek
kialakítása pedig "monumentális és festői külsőt" kölcsönözhetett
volna az épületnek.
A 3. számú pályamunkát Gerey Ernő készítette. A megkívánt tizenhét
tanterem közül -a termek szerencsétlen elhelyezése folytán- hat
elmaradt, az alaprajz általában rosszul volt megoldva. Gerey,
akárcsak a legtöbb szerző, készített alternatív tervet is; ennek a
homlokzati architektúráját a bírálók viszont dicsérik.
A 4. számú terv szerzője Meinig Artúr volt. Mind a felsőbb körök, az
arisztokrácia kedvelt építésze, a historizáló építészet neobarokk
irányzatnak magyarországi úttörője és jeles képviselője, Pecz Samu
mellett ő számított a pályázaton résztvevők közül a legrangosabbnak.
Három variánst nyújtott be. Alaprajzilag mindhárom meglehetősen
széttagolt volt, sok szerencsétlen megoldással. "Az épület külső
megjelenésében inkább főúri palotának, mint szerény eszközökkel
építendő tanintézetnek látszik" -jegyzi meg a bírálat a Meinig-féle
tervezett neobarokk arcitektúrájáról, ami egyáltalán nem meglepő,
hiszen az építész éppen a főúri rezidenciák specialistájának
számított. A bírálóbizottság tagjai mégis hálájukat fejezték ki az
elismert művésznek: "Tervező különös elismerést érdemel mindezek
dacára azon művészettel párosult szellemi munkájáért, mellyel
segítségére sietett egyházának e komoly, és nehéz feladat
megoldásában".
Az 5. számú pályaterv Schodits Lajos munkája. Alaprajzán az
iskolaszárny a telek keleti oldalán húzódik, a templom a rövidebb
fasori főszárnyhoz nyugatról (jobbról) kapcsolódik. A bírálat
szerint a tervezőt -dicséretes módon- a gyakorlatiasság és a
takarékosság vezérelte, s talán ezért történt, hogy míg az arányok
és a tömegek elosztása jól, a részletek kidolgozása kevéssé
sikerült.
A 6. számú terv jelölése kétfilléres okmánybélyegek fekete körben.
Akárcsak egy másik, már említett munka, az udvar körbeépítését
irányozta elő, középen a templommal. Ez, de számos más elem is
elítélő bírálatot váltott ki.
A 7. számú terv szerzője Kovács Sándor volt. A gimnázium alaprajzi
beosztása megfelelőnek ítéltetett, csak túl sok területet vett el az
udvarból, nem lett volna szükség például az épülettömb közepébe
illesztett üvegfedelű csarnokra. A templom a terv szerint a telek
nyugati oldalán állt. "Architektúrája a tömegek csoportosításával és
gazdag tetőkiképzéssel tetszetős képet mutat, bár stílusában
következetességre nem törekszik" -vélték a bírálók.
A 8. számú tervet a Schubert és Hübschl építészpáros készítette.
Ezzel kapcsolatban kiemelte a bírálóbizottság, hogy egyedül e terv
költségvetése irányoz annyit elő az építésre, amennyit a pályázati
program előírt (550.000 korona), a többi pályaterv költségvetése
ugyanis jócskán túllépte a megadott keretet. A tervnek erényei
mellett azonban volt egy igencsak problematikus pontja: a termek nem
folyosóról nyíltak, hanem egymásból.
Pecz 1903. májusában nem kevesebb, mint hét vázlatot rajzolt az
épülethez. Közös jellemzőjük, hogy a gimnázium tantermei a telek
keleti oldalán húzódó szárnyban helyezkednek el, a fasori
főszárnyban a díszterem és a tanárok szobái találhatók, és a
főszárnyhoz jobbról csatlakozik a templom. Ez az alapelrendezés igen
közel áll Schodits pályatervéhez, melyet feltehetően Pecznek
figyelembe kellett vennie. Az építő bizottság a VII. számmal jelölt
vázlatot fogadta el, és megbízta Peczet, hogy ez alapján készítse el
a végleges tervet.
Az egyházkerület választmányának 1903. június 20-i ülésén már azt
jelentették, hogy Pecz Samuval "az építési munkák kivitelére
vonatkozó szerződés meg lett kötve" -vagyis ő irányítja a
kivitelezést-, továbbá az egyes munkákra nyilvános pályázatot írnak
ki. A szerződés értelmében a gimnázium 1904. augusztus 1-re, a
templom november 1-re készül el.
A díjazásban a következő döntés született: az 1. díjat (1000 korona)
Schodits Lajos, a 2. díjat (750 korona) "A" tervváltozatával Meinig
Artúr, a 3. díjat (500 korona) Schubert és Hübschl kapja. Tovább
Barcza Elek és Gerey Ernő pályatervében vannak "életrevaló
részletek", ezek 300-300 koronáért megvehetők. A bírálóbizottság
azonban úgy találta, hogy a korábban felsorolt problémák és a
költségtúllépések miatt maradéktalanul egyik terv sem ajánlható
kivitelre, és ezért új program kidolgozása és a tervezésre közvetlen
megbízás kiadása kívánatos.
A díjazott és megvett pályázati terveket az Evangélikus Országos
Levéltár őrzi. Valamennyi historizáló-középkorias (neoromán, vagy
neogótikus) architektúrával készült, az egy Meinigét kivéve, amely
dús neobarokk formákat mutat. Neogótikus épületet tervezett Pecz
Samu is, akinek benyújtott, de el nem bírált pályaterve ugyancsak
fennmaradt. Érdekes módon a szecesszió egyáltalán nem jelent meg a
terekben, holott az új stílus már Magyarországon is egyre terjedt. A
magyarázat minden bizonnyal a meghívott -Pecz és Meinig kivételével
inkább harmad-, mind másodvonalbeli építészek viszonylag konzervatív
felfogásában keresendő.
Mint ahogy más pályázatoknál is előfordult, a végleges tervek
elkészítésére most sem az első díjas építész kapott megbízást. A
közelebbi részletek nem ismertek, csak a tény, hogy a pesti
gyülekezet választmánya 1903. május 25-én tudomásul vette, miszerint
Pecz Samut kérték fel a gimnázium és templom végleges tervének az
elkészítésére.
A fővárosi tanács építési osztálya 1903. augusztus 7-én a beadványi
terveket jóváhagyta, az építkezés megkezdődhetett. A szükséges pénzt
részben az évek óta gyűjtött tőkéből, részben a hívek önkéntes
adományaiból, részben állami segélyből teremtették elő.
A kivitelezési munkákra beérkezett pályázatok alapján a templom
építésének költségei 125.437 korona 69 fillérre, a gimnáziumé
353.379 korona 83 fillérre rúgtak. A templom esetében ez az eredeti
költségvetéshez képest 35.000 korona túlkiadást, a gimnázium
esetében 27.000 korona megtakarítást jelentett volna. Az építési
bizottság azt javasolta, hogy a gimnáziumnál a megtakarított pénzt
is az építkezés céljára használják fel oly módon, hogy egyes
helyeken a tervbe vettnél jobb anyagokat alkalmaznak, illetve az
épületbe központi fűtést szerelnek. A választmány nemcsak hogy
magáévá tette ezt az elképzelést, hanem az iskola építésére szánt
összeget 410.000 koronára fölkerekítette.
Az épület falegyenig - főpárkányig - történő elkészültét jelző
bokrétaünnepélyét 1903. december 5-én megtartották. Az elkészült
gimnáziumépületet a tervezettnél valamivel később, 1904. szeptember
26-án vették használatba. Pecz 1904. novemberében jelentette, hogy a
díszterem festése és a többi hátralévő, apróbb munka decemberre
készül el. Ekkorra már a templom építése is előrehaladt, mert
harangpróbát tartottak: az építésznek figyelemmel kellett kísérnie,
hogy a toronyban a harangozás nem okoz-e mozgást. A templom azonban
csak később készült el teljesen, felavatására 1905. október 8-án
került sor. Oltárképe évekkel ezután került a helyére.
Említést érdemelnek az épületegyüttes kivitelezésében résztvett
fontosabb mesterek és cégek is: Schubert és Hikisch építési
vállalkozók (föld-, kőműves és elhelyező munka), Kauser János és
Társa kőfaragók, akik oltárunkat, szószékünket és
keresztelőmedencénket készítették, a keresztelőmedence vörösréz,
stilizált levelekkel borított fedője Jancsurák Gusztáv híres műve,
Róth Miksa üvegfestő (a bejárat fölötti mozaikot is ő készítette),
Langer Ignác szobrász, Zsolnay gyár (fajansz tagozatok), Steinhausl
és Hölber szobafestők, Kovács Zsigmond bútorasztalos. A felsoroltak
közül nem egy névvel rendszeresen lehetett találkozni a nagy
budapesti építkezéseken, Róth Miksa és Zsolnay Vilmos műhelye,
illetve gyára pedig művészi színvonalú termékei révén a legjobbnak
számított Magyarországon. A gimnázium kertjét Pecz Armin, a neves
kertész ingyen alakította ki. Orgonánkat 1905-ben a kor legjobb
orgonakészítői, a híres pécsi Angster dinasztia mestere készítette.
Díszes oltárunk képét nem kisebb mester, mint a Magyarország legelső
festői között számontartott Benczúr Gyula festette. Benczúr a
megbízást 1911-ben kapta és 1913-ra teljesítette. A nagy szakmai
tudással megfestett kép témája "A napkeleti bölcsek hódolása a
kisded Jézus előtt".
A második világháborúban gyönyörű ablakainkat kilökte a légnyomás.
1952-ben az államosítás során elvették a gimnáziumot az addig
irányító evangélikus egyháztól. A rendszerváltás után, 1989.
szeptemberében - 37 évi szünet után - ismét elkezdődött a tanítás a
Fasori Evangélikus Gimnáziumban. A templom régi, a második
világháború óta működésképtelen toronyóráját kicserélték, 1995 óta
mutatja ismét az időt.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Pecz Samu
Építés
éve: 1903-1905
Stílusa:
neogót
Funkciója:
templom
|
380x180 |
Gömbpanorámák
HIRDETÉS
A gimnázium épülete
Emlékpad az 1905-ben
végzett diákoktól
|
