|
A jezsuiták a XIX. század végi budapesti megtelepedése után, a hívek
szorgalmazására, részben közadakozásból saját templomot emeltek a
Scitovszky tér (ma Lőrinc pap) és a Mária utca sarkán. A templomot
Kauser József tervei szerint építették 1888 és 1909 között. A pesti
Jézus Szíve templom ma a magyarországi jezsuiták központi temploma.
| |
Fényképalbum |
|
A jezsuiták második korszakában, az 1853-as újrakezdés után, a
főváros területe sokáig csak missziós terület volt, gyakran
megfordultak a Társaság tagjai, de csak átmenetileg. Az első
állandóan Pesten lakó jezsuita P. Weninger Sándor (1813-1896)
prédikációival és egyéb lelkipásztori szolgálataival nagyon belopta
a jezsuitákat a polgárok szívébe. Azonban az állandó letelepedésre,
akkor nyílott kedvező alkalom, amikor a magyar kormány elrendelte,
hogy minden középiskolai tanár köteles működése előtt a budapesti
egyetemet látogatni és az előírt vizsgákat letenni.
A választás a Belső-Józsefvárosra (egykori nevén Pacsirtamező)
esett. Egyébként itt a Kálvin tér, a Múzeum körút, a Bródy Sándor
utca, a József körút és a Baross utca által határolt területen a XIX.
század utolsó harmadában rendkívül nagy számban telepedtek meg a
változatos feladatokat ellátó katolikus intézmények,
szerzetesrendek. Ennek nyomán később "Kis Vatikán" vagy "Kis Róma"
néven is emlegették a környéket. Ez volt egyébként a "Palotanegyed"
is, mert a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház vonzáskörzetében
kialakult kultúrközpont köré építették a palotáikat a történelmi
magyar családok. Így például a Scitovszky téren a Jézus Szíve
templommal szemben áll a Zichy-palota és a Darányi-palota.
A jezsuiták először 1886-ban az Ősz (ma Szentkirályi) utca 36. szám
alatti Szathmáry Károly házat bérelték ki évi 2000 forintért. Ez
akkoriban borsos ár volt, de megérte, mert a honvédtiszt és későbbi
országgyűlési képviselő tekintélye megóvta a jezsuitákat a
kellemetlen támadásoktól.
A több irányú szorgalmazás hatására gyűjtést rendeztek egy jezsuita
templom és rendház javára. Az ügyben Zichy Nándor gróf (1829-1911)
országgyűlési képviselő (akinek a szobra ma a Jézus Szíve-templommal
szemben áll) és Győry Teréz grófnő (1842-1936) különösen sokat
fáradozott. Eredetileg a Múzeum utcában szerették volna felépíteni a
jezsuita központot, de a Károlyi grófok félve az állandó
harangzúgástól megakadályozták a tervet. Ezután a Baross Kávéház
helyét nézték ki, de a drága telekár miatt eltekintettek tőle. Végül
a Scitovszky tér Mária utca sarka mellett döntöttek, s a telket 26
ezer forintért Zamoyszky gróftól megvásárolták.
1888. július 2-án lerakták a templom és a rendház alapkövét.
Eredetileg csak kápolnát szerettek volna építeni, de később a nagy
érdeklődésre való tekintettel egy kisebb templom lett a tervekből,
amely a hatósági irigység miatt mégis kápolna lett, mert egy
méterrel rövidebb épületet engedélyeztek egy szabályos méretű
templomnál.
A templom falainak felhúzásakor elhelyezett okirat másolatát
1963-ban a templom keleti tornyának a gömbjében, felújításkor
megtalálták, egy kettős vörösréz hengerben kutyabőrre írva, amely
sok adatot tartalmazott az építési adatokkal kapcsolatban. A latin
szöveg magyar fordítása: "Ez a Megváltó Szentséges Szívének
szentelt templom, miután 1888. július 2-án XIII. Leó pápa pápasága
alatt, I. Ferenc József apostoli király uralkodása idején, Győry
Teréz grófnő fáradozására alapkövét letették. Főmagasságú Simor
János bíborosnak, Magyarország első főpapi széke betöltőjének és az
ország néhány más főurának költségén. Kauser József Lipótnak, a
párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei
szerint, a nép kívánságára, hogy a Jézus Társaságának itt saját háza
és temploma legyen, elkészült 1890. december 27-én. Aláírások: Győry
Teréz grófnő, Riesz X. Ferenc SJ házfőnök, P. Weninger Sándor SJ
lelkész, Kauser József Lipót tervező mérnők, Kauser Gyula a templom
kivitelezője, Vydra Lajos a mérnők helyettese, Krebs Frigyes
művezető mester, Langer Ignác kőfaragó".
 A
templom tervezője Kauser József (1848-1919), a párizsi École des
Beaux Arts, a Viollet le Duc követői iskolájának egykori növendéke
volt. Előzetes főműve, az újpesti
Egek
Királynője főplébánia templom volt 1880-1881-ben. A
tervezésről, így nyilatkozott az Építő Ipar hasábjain 1898-ban: "Magyarország
régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagy műveltségű
főúri nő, Győry Teréz, 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária és
József utcák sarkán a különben bérháznak szánt telken 5-600 hivő
befogadására alkalmas templomot és 6-7 szerzetes számára
klastromszerű lakóházat tervezzek. Ki volt mondva, a templom stílusa
a régi, azaz a középkori szerzetes templomok egyszerű, nyugodt,
keresetlen, tehát törzsörökösebb formáihoz alkalmazkodjék, az újabb
korszakok szerkezeti igényeinek a szemmel tartásával és hazai
anyagok alkalmaztassanak. A francia román stílusú templomok
egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinórmértékül véve, a
templomhajó boltozatát, félköríves főhevederekkel és
kereszthordókkal tervezzem, de azoknak állóságát a biztosító külső
gyámpillérekkel és gyámívekkel fokozzam".
Később Lechner Ödön (1845-1914), így emlékezett meg írásában Kauser
művésztéről: "Nem annyira az invenció eredettségével, mint inkább
korunk eklektikus építőmodorában a formák helyes megőrzésével,
választékos ízlésű, erőteljes interpretálásával vált ki társai
közül. Népszerűséggel nem törödve, meggyőződésének e téren a
szecesszió viharos érájában sem hozva mesterkélt áldozatokat,
követte a lelkében élő ideálokat és nagy tudással és szeretettel
szolgálta jól megtanult és művészlélekkel átérzett mesterségét".
A rendház a templomnál természetesen előbb készült el, már 1890.
augusztus elsején bevonultak az atyák új otthonukba. A templom
építése azonban lassabban haladt előre, 1890. december 18-án áldotta
meg P. Riesz a harangtornyokat, 1891. április 20-án volt a
harangszentelés, amelyet dr. Steiner Fülöp (1839-1900)
székesfehérvári püspök végzett. Közben a szükséges felszerelések is
elkészültek: három faoltár, három gyóntatószék, ideiglenes kövezet,
szószék, harmónium, három kehely, egy cimbórium stb. 1891. június
5-én Bogisich Mihály (1839-1919) esperes-plébános sok pap, néhány
mágnás és a hívek sokasága jelenlétében megáldotta a templomot.
A templom építkezése 1909. április 27-én fejeződött be, ekkor
szentelte fel Kohl Medárd (1859-1928) püspök, a hercegprímás
helyett. A felszentelésen megjelent Zichy Nándor gróf és neje, Zichy
Lívia grófnő, Győry Teréz grófnő, Wenckheim Krisztina grófnő, Csáky
Lujza grófnő, gróf Dessewffy Arisztidné, Barkóczy Ilona bárónő, mint
a templom építésének legfőbb támogatói, Zichy Aladár gróf, a király
személye körüli miniszter és a katolikus világ sok jeles
képviselője. A felszentelési nagymisén a Ranolder intézet növendékei
énekeltek. Az egyházi ünnepség második fele egy nagyszabású
hangversennyel folytatódott, ahol a megjelent hölgyek pénzt
gyűjtöttek a templom kifestésére és további felszerelésére. Az
ünnepség végén P. Velics László (1852-1923), a rend elismert
történésze bemutatta a templom művészeti értékeit az érdeklődő
híveknek.
A templom művészeti utóélethez tartozik az a tény, hogy a protestáns
úrihölgyek megirigyelvén a katolikus áldozat készséget, az akkori
miniszterelnök felesége, gróf Tisza Kálmánné vezetésével szintén
gyűjtést rendeztek, a főváros hathatós anyagi támogatásával. A
vízivárosi egykori piactéren, a mai Szilágyi Dezső téren, Pecz Samu
(1854-1922) egyetemi tanár tervei szerint 1892-1896 között
felépítették a budai oldal legnagyobb református templomát, amely
amellett, hogy a Budavári Nagyboldogasszony templom tükörképeként
áll a folyóparton, kétségtelenül a pesti Jézus Szíve templom
ismertetőjeleit viseli magán.
Írta: Bikfalvi Géza
A templom napjainkban (kép:
luxing) |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Kauser József
Építés
éve: 1888-1909
Stílusa:
francia-román
Funkciója:
templom
|
 |
Kálvin tér |
|
|
M3 |
 |
Baross utca |
| |
  |
 |
Szentkirályi utca |
|
|
  |
|
|
|
HIRDETÉS
|
