Föltámadt Krisztus templom

Az I. világháború utolsó évében, az 1919-es kommunista terror idején megindult a történelmi Magyarország megszállt, később elcsatolt területeiről a menekültek áradata az anyaországba, főként Budapestre. Az Országos Menekültügyi Hivatal 350 ezerre becsülte az önkéntes vagy kényszerből áttelepültek számát.

Fényképalbum

A közülük Budapesten maradókról nincs megbízható adat. Azt azonban tudni lehet, hogy 1920 végén 7860 menekült tartózkodott a fővárosban. A menekültek Budapesten, Alagon, Rákospalotán vagonokban tartózkodtak. A korabeli jelentés szerint a Kőbánya-alsó pályaudvaron 67 kocsiban 32 család lakik, döntően állami tisztviselő. Akadt köztük 5-8 gyermekes család, többségük Szerbia, egyharmaduk Erdély megszállt vidékéről, kevesük a Felvidékről érkezett.

A világháború kitörésének évében, 1914-ben Auguszta főhercegasszony kezdeményezésére, főként lakossági adakozásból segélyezési alap jött létre. Legismertebb gyűjtési akció volt az "aranyért vasat" mozgalom; tiszta eredménye egy év alatt meghaladta a 600 ezer koronát.

A császár, I. Ferenc József 5 ezer koronával váltotta meg saját vasgyűrűjét. Az adományok az Auguszta Alap elnevezésével működő egyesületbe folytak be. Az Alap fővédnöke a főhercegasszony, díszelnöke Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek lett.

A háború kiterjedésével az Auguszta Alap kórházvonat építését rendelte meg az államvasutak istvántelki főműhelyénél, majd adott át a közös hadügyminiszternek 1915. február 14-én. A monarchia legnagyobb és legkorszerűbben felszerelt kórházvonatát a harctéri sebesült-szállítás szolgálatába állították.

A Kőbányán létrehozott szükségkórházat 1919-ben vagonlakó menekültek részére szükség-lakóteleppé alakították át, amely mellé egy év múltán nagyobb lakótelepet létesített a főváros. A kórház, és a lakótelep ugyancsak a főhercegasszony nevét viselte. Az Auguszta telepről a tehetősebb menekültek elköltözése 1924-ben kezdődött meg, a felszabaduló nagyobb lakrészekből szoba-konyhás lakásokat alakítottak ki és nincstelen családokat helyeztek el bennük.

Az Auguszta-telep lakosainak részére az ugyancsak Erdélyből menekült Péterfi József katolikus lelkész kezdeményezésére templom épült Bacsó Andor és Martsekényi Imre tervei alapján. Az alapkövet 1924. június 1-én helyezték el, Breyer István, a későbbi győri püspök áldotta meg. A templomot 1925. november 15-én P. Zadravetz János István OFM tábori püspök szentelte fel.

A főoltár Krasznai Lajos szobrászművész tervei alapján épült, Bubnics Mihály rozsnyói püspök szentelte fel 1925. dec. 5-én. Az 1930-ban épített orgona helyett a hívek adományából új orgonát kapott a templom. Szabó Imre érseki általános helytartó szentelte fel 1950. november 26-án. A II. világháborús károkat 1947-ben számolták fel. Az elrekvirált harangot 1958-ban pótolták egy újonnan öntött 280 kg tömegű haranggal. A toronyban még egy, kisebb, un. lélekharang függ.

Forrás: Templom.hu