|

A Városmajor szélén álló kistemplom és a modern nagytemplom -
különálló beton harangtornyával - a két világháború közötti magyar
építészet kiemelkedő együttese, melyeket méltán nyilvánítottak
műemlékké. A mellette álló kisebbik, magyar-szecessziós stílusú
templomot Árkay Aladár tervei alapján emelték 1923-ban.
| |
Fényképalbum |
|
Buda 1686-os visszafoglalása után hosszú ideig a mindenkori
várparancsnok birtokolta ezt a területet, ahol egyikük, gróf Daun
Henrik nyaralót is építetett. A város tanácsa által több mint
nyolcvan éven át folytatott jogvitát végül II. József döntése zárta
le, amely szerint a Városmajort nyilvános közkertté kellett
alakítani. A helytartótanács Tallherr Józsefet bízta meg a
kertészeti terv elkészítésével. A park a benne álló vendéglővel a
budai közönség pihenő- és szórakozóhelyévé vált, amely egyes
elemeiben még ma is őrzi Tallherr 1785-ös elképzeléseit.

A Városmajor egy 1884-es térképen
A Kis-Svábhegy és a
Városmajor környékének betelepülésével az itt lakókban felmerült az
igény, hogy templom épüljön a közelükben. Dr. Samassa Adolf
államtitkár neje és Kirchner Hermann altábornagy felesége indította
meg a mozgalmat, hogy először kisegítő kápolna létesüljön, amelyet
1918 tavaszán a Csaba és Maros utcák sarán álló ház alagsorában
alakítottak ki. Az új egyházközséget az Országúti Ferences Atyák
Plébániája és a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia
területéből hasították ki. 1919-ben dr. Mészáros János esztergomi
kanonok, érseki helynök Kriegs-Au Emilt nevezte ki vezető lelkésszé
és egyúttal azzal a feladattal bízta meg, hogy minél előbb építsen
templomot. A templom megtervezésére a kápolna-tanácsban is helyet
foglaló Árkay Aladár építészt kérték fel. A tervet 1922-ben fogadták
el. A hívek adakozásából épülő templom költségeinek csökkentéséhez a
főváros mint kegyúr azzal járult hozzá, hogy a közterületnek számító
Városmajorból telket adományozott. 1925. szeptember 8-án dr.
Csernoch János bíboros érsek, hercegprímás felszentelte az új
templomot.

A kistemplom 1925 után
A kisméretű, háromhajós
templom szentélye egyenes záródású. Csaba utca felé néző
főhomlokzatának meghatározó eleme a háromszög alakú oromzat
boglyaívű ablaka, alatta a kőoszlopokon nyugvó, kontyolt
fél-nyeregtetejű tornác és az aszimmetrikusan elhelyezett négyzetes
torony a hozzá tapadó hengeres, zárt lépcsővel. Míg a torony fala
terméskő, a templom más részein ez az anyag lábazatként jelenik meg,
vagy feljebb vakolt felületekkel keveredik. A szentélyhez balról
aszimmetrikusan csatlakozik a sekrestye és a félkörívben záródó
iroda, amelyet tornyocska koronáz.
Az erdélyi népi építészet és a finn nemzeti szecesszió hatását
mutatja az épület, amelynek legközelebbi rokona a zebegényi templom.
A hajókat vaskos kőoszlopok választják el egymástól. A nyeregtető
alatt az oldalhajókat sík famennyezet, a főhajót alacsony záradékú,
csúcsíves donga formájú vakolt fafödém fedi. Ilyen, de alacsonyabb
gerincű a szentély lefedése is. Ma már csak nyomokban található a
templombelső egykori apró mintás és ornamentális díszítőfestése, s a
figurális fal- és üvegfestést csak fényképek őrizték meg. A
nagytemplom megépülte után a kicsit átalakították hittan- és
közösségi teremmé, s ekkor némileg leegyszerűsítették belsejét. Az
egykori díszítések és berendezési tárgyak a világháború idején
pusztultak el.

A kistemplom 2009-ben
A templom már szinte
megépüléssekor szűknek bizonyult. Ezért hamarosan felmerült a
bővítés gondolata. Árkay Aladár hagyatékából lépésről-lépésre nyomon
lehet követni a folyamatot, ahogyan az egyházközség növekvő
igényeihez igazodva a tervező igyekezett a kicsiny templomból
kiindulva minél gazdaságosabb, ugyanakkor egyre nagyobb épületet
tervezni. Egy idő után mind a tervező, mind az egyházközség
képviselői arra jutottak, hogy nem bővíteni kell a templomot, hanem
egy teljesen új, az örvendetesen megnövekedett hívősereget befogadó,
nagy templom építésére kell elszánniuk magukat.
Az 1927-es első tervek görögkereszt alaprajzú, magas kupoladobon ülő
hatalmas kúppal koronázott épületet mutatnak, amelyek főhomlokzatát
kisebb saroktornyok fogják közre. Hátul Árkay Városligeti fasori
református templomának tornyára emlékeztető, lépcsőzetesen
karcsúsodó harangtorony emelkedik. Már ekkor megjelent néhány olyan
vonás, amely a megépült templomot is jellemzi. A főbejáratot kisebb
fekvő hasábok fogják közre, a templom fő tömegét kisebb és nagyobb
állóhasábok adják, s a félköríves alaprajzú, megemelt szentély
meghatározó eleme az oltárkép szerepét is betöltő, nagyméretű,
színes üvegfestmény.
Árkay Aladár 1928-ban kapott megbízást, hogy megtervezze Győrben a
gyárvárosi római katolikus templomot. Az 1929-ben felszentelt épület
közbenső állomást képez a városmajori nagytemplom megvalósult
formája felé. A korábbi tervektől való legnagyobb eltérés abban
nyilvánult meg, hogy a győri templom már hosszházas csarnoktemplom.
A városmajori templom előképei között számolnunk kell azokkal a
hatásokkal, amelyeket az építész fia közvetíthetett. Árkay Bertalan
a budapesti Műegyetem elvégzése után a bécsi Képzőművészeti Főiskola
építész mesteriskolájában Peter Behrens tanítványa volt, majd
Párizsban Thiers irodájában dolgozott. 1929-ben római ösztöndíjat
kapott. Az ifjabb Árkayt ért hatások lenyomata a székesfehérvári
Prohászka Ottokár emléktemplom 1929-es pályázatára beadott terve.
Ezen már lényegében a megépült városmajori templom tömegelrendezését
látjuk, csupán az önálló harangtorony helyett a szentély hasábját
koronázza a lépcsőzetesen karcsúsodó, toronysisakszerű
vasbetonrácsozat.
Az egyházi hatóság képviselőivel folytatott vita nyomán Árkay Aladár
újabb tervet készített 1931 őszén, s ezen felismerhetőek mind az
apa, mind a fia korábbi elképzelései, valamint a külföldi előképek
egyes elemei. A vasbeton szerkezet és a nagy üvegfelületek együttes
alkalmazásának egyik első példája a templomépítészetben a francia
Auguste Perret 1922-23-as Notre Dame de Raincy temploma. Ezen kívül
Árkay Aladár bizonyíthatóan ismerte a Karl Moser, Gustav Doppler és
fia által 1925-27 között tervezett bázeli Sankt Antonius templomot.
Könnyű felismerni a rokonságot a tömegkompozícióját tekintve fekvő
és álló hasábokból építkező, vasbeton-szerkezetű bázeli épület
négyzetes alaprajzú, karcsú pilléreken nyugvó, kazettás
dongaboltozata, hatalmas figurális üvegfestményei és a megépült
budapesti templom között.
Árkay Aladár 1932 februárjában bekövetkezett halála után fia vette
át a tervezést. Mivel apa és fia már korábban is dolgozott közösen,
nem következett be törés, s így március végén megindult az
építkezés. A kiviteli terveket az építkezés előrehaladtához igazodva
készítette. A vasbetonszerkezet tervezője Folly Róbert, a kivitelező
vitéz Kapuváry Gusztáv volt.
Az 1932 áprilisi rajzokról már eltűnt a főhomlokzat kapubélletének
és diadalívének Árkay Aladárra valló, szecessziós ízű díszítése. A
június 29-én, az alapkőletétel idején készült fényképek tanúsága
szerint a munkálatok már jelentősen előrehaladtak. Novemberben
levették a zsaluzást és az állványzatot. A templom főkapuját és a
többi asztalosmunkát Halaman János, a padsorokat és belső
berendezéseket Szabó Antal készítette. A festő és mázolómunkákat a
Babsch Testvérek végezték, Palka József és Johan Hugó üvegfestő
mesterek valósították meg Árkayné Sztehló Lili üvegablakterveit,
amelyek közül először a főoltárkép funkcióját is betöltő, hatalmas
szentélyablak készült el. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás
1933. június 4-én, pünkösd vasárnapján szentelte fel a
nagy-templomot.

A nagytemplom 2009-ben
Az épület díszítése
ekkorra már korántsem fejeződött be, sőt inkább ekkor kezdődött el
egy éveken át tartó hosszadalmas, olykor meg-megtorpanó folyamat. Az
építkezés sem zárult le 1933-ban. 1935-36-ban felépült a templom
itáliai jellegét erősítő, különálló harangtorony. A környező
épületek közül messze kimagasló, karcsú, nyersbeton hasáb sisakja
eltér a megszokottól: Árkay és statikusa, szellemesen a torony
vázszerkezetének lépcsőzetes elvékonyodását tette láthatóvá.
1936-ban a harangtornyot, a templomot és a közösségi házat
félköríves nyílású árkádsorral kötötték össze. 1938 elején travertin
lapokkal burkolták a templom bejárati részét, majd ennek sikerén
felbuzdulva az egész épületet kőlapokkal borították be. Ezáltal az
épület elvesztette a csupasz, illetve érdesített vasbeton
felületekből eredő nyerseségét, ami az építés idején különösen
sokkolóan hatott. A sima és elegáns travertin burkolat a templomot
elfogadhatóvá tette a közizlés számára, s még inkább kiemelte elvont
mértani idomokból építkező jellegét. Ezzel az épületegyüttes külseje
elnyerte ma is látható alakját.
Már az eléggé elnagyolt 1932-es engedélyezési terven is érzékelhető,
hogy Árkay Bertalan és felesége egységes elgondolás alapján kívánta
kialakítani a templom belső díszítését. A kettejük hagyatékában
található vázlatok és a plébániahivatal irattárában lévő egyes
levelek arra utalnak, hogy egyrészt az ő elképzeléseik alapján
valósították meg alkotótársaik a szentély és a gyóntatófülkék
bútorzatát, a templom világítását, a Szent József oltárt, a
szentségház díszítését és a Szent Antal szobrot, másrészt a
templombelső más elemeit is az ő felkérésükre és jóváhagyásukkal
készítették el.
1942-re már a templom belső díszítése is nagyrészt elkészült, amikor
a szeptember 5-re virradó éjjel Budapest ellen intézett bombatámadás
súlyosan megrongálta az épületet. Egy bomba éppen a harangtorony és
a templom közé hullott. A robbanás nyomán akkora bombatölcsér
keletkezett, hogy láthatóvá vált a fedett Ördögárok. Azonban ennél
sokkal helyrehozhatatlanabb kárt okozott a légnyomás, amely
elpusztította a templom egyik legfőbb ékességét, Sztehló Lili
addigra elkészült hat üvegablakát. A légnyomás hatására az épületet
borító kőlapok lehullottak a homlokzat nagy részéről és összeomlott
a sekrestye. A vasbeton szerkezetű épület egésze és a harangtorony
sikeresen állt ellen a bomba pusztításának, így a gyorsan elvégzett
legszükségesebb javítások után a hívek már 1943-ban újra birtokba
vehették az épületet. Budapest ostroma azonban további súlyos
károkat okozott az épületben, amelyek helyreállítása a pénzhiány
miatt sokszor csak évtizedekkel később történt meg, az
üvegfestmények egy részét azóta sem sikerült pótolni.
Ritoók Pál |
HIRDETÉS

| |
Adatok |
|
Tervezője:
Árkay Aladár
Árkay Bertalan
Építés
éve: 1923-1925, 1933
Stílusa:
szecessziós
Funkciója:
templom
|

380x180 |
Gömbpanorámák

HIRDETÉS



Árkay Aladár
(1868-1932)

Árkay Bertalan
(1901-1971)

A templom és a torony

A templom tornya
|