Svábhegyi Szent László templom

Svábhegy a főváros felett elhúzódó Budai-hegység része, kedvelt kirándulóhely. A Svábhegy elnevezésnek igen hosszú története van. Ez a név először csak 1833-ban jelenik meg. 1847-ben javaslat született arra, hogy az egész hegyet Istenhegynek hívják, ami hivatalosan meg is történt, azonban nem vált általánossá (ma az Istenhegy a Svábhegyet alkotó hegyek egyike, amelyen a templom is épült). Az elmúlt 50 év alatt pedig Szabadsághegy névre keresztelték át.

Fényképalbum

A Svábhegy jelentősége akkor kezdett növekedni, amikor 1780 körül új városrész keletkezett a hegy aljában: Krisztinaváros.

A hegy korábban területileg a Krisztinavárosi plébániához tartozott, e plébánia lelkészei végezték a szentmiséket 1790-től vasárnaponként egy tiroli stílusú fakápolnában az itt lakó híveknek. Buda város tanácsa még 1850 előtt az Istenhegyen egy telket hagyott a valamikor felépítendő imaház számára. 1852-ben mozgalom indult a templom felépítésére, amelynek élén báró Eötvös József állt, aki maga is svábhegyi lakos volt. Ferenc József király 200 forintot, Erzsébet királyné egy értékes miseruhát ajándékozott a kápolnának.

A kapu fölött Szent László király arcmásának domborműve

A terveket Romano von Ringe udvari építész készítette, egyes források szerint pedig a kápolnát Ybl Miklós építette. A templom, amely mindössze 162 m2, 1860 nyarára készült el és Scitovszky János hercegprímás szentelte fel Szent László király tiszteletére, 1860. október 7-én.

Az eredeti oltárképet Than Mór festette, amely azonban az 1886-os restaurálás során elveszett. A ma látható oltárképet Stetka Gyula festette. A templom 1886-ban restaurálásra szorult. Ekkor kerül kialakításra a belső kórus Pfaff Ferenc tervei szerint, és ő látta el a templomtornyot tűhegyű sisakkal. A templomot belső mennyezettel 1913-ban látták el, majd 1914-ben újból felszentelték. 1902-től expositura, 1938-tól a krisztinavárosi plébániából kihasítva önálló lelkészség, 1968-tól plébánia.

A templom kapuja után, az előtér ajtaja fölötti freskó