|
Magyarországon a sarutlan karmeliták 1644-ben jelentek meg a győri
egyházmegyében, remeteséget létesítve. A törökök kiűzése után
Szelepcsényi György esztergomi érsek 1697-ben Győrben, 1699-ben
pedig Szakolcán alapított számukra kolostort. A következő alapításra
csak 1896-ban került sor Budapesten, a Huba utcában. A Kármelhegyi
Boldogasszony templom és a karmelita rendház Angyalföld első
temploma volt.
| |
Fényképalbum |
|
1895-ben Soós István győri egyházfőnök budapesti látogatása során
elhatározta, hogy templomot építtet Angyalföldön. A terület
kiválasztásánál fő szempont lehetett, hogy ekkor a környéken
rengeteg üres telek illetve szántóföld volt. A telek megvásárlásánál
még nem állt rendelkezésre a vételár, s ennek megfizetésére 14 napos
határidőt szabtak.
A templomépítés céljára elsőként Pálffy Pálné (Károlyi Geraldin
grófné) vállalkozott rá, hogy néhány év alatt 50ezer forintot hoz
össze az építkezéshez. Az adakozásokkal csakhamar összegyűlt a pénz,
s a telket megvásárolva elkezdték a templom terveinek kidolgozását.
A kápolna és a rendház terveit Pucher István készítette, s jelentős
összeget hitelezett a templomépítésre is, amelyet a rendnek a
rákövetkezendő években kellett törlesztenie. Ez az összeg mintegy
35ezer forintot tett ki. A zárda és a templom úgy helyezkedett el,
hogy a később felépítendő templomnak is maradjon hely.
Az építkezés 1895 szeptemberének végén kezdődött el, s mivel az
enyhe télnek köszönhetően folyamatosan folyhatott a munka, a zárda
már 1896 júliusára elkészült. Bogisich Mihály július 19-én
szentelhette fel a kápolnát.
Angyalföldön ekkor más templom vagy kápolna nem volt, így hatalmas
érdeklődés övezte az építkezést. A mintegy 350 fős kápolna
előterében ünnepnapokon rendszeresen nagy tömegek álltak, s minden
alkalommal adakozások is folytak.
Soós István időközben lemondva győri egyházfőnöki tisztségéről, a
zárda házfőnöke lett, aki következő célként a templom felépítését
tűzte ki maga elé. 1897 február 27-én beadvánnyal fordult a
fővároshoz, amelyben segélyt kért a templom felépítéséhez. A
közgyűlés több mint egy év múltán, 1898. április 20-án egyhangúlag
szavazta meg a 60ezer forint hozzájárulást az építkezéshez. Ezzel
egyidejűleg alapítványt hoztak létre, melynek elnökévé Károlyi
Sándor grófot, alelnökévé Zichy Aladár grófot és Barkóczy Sándor
bárót választották meg.
Soós István három hajós román jellegű templomot álmodott meg, ám a
kivitelezéssel megbízott építész, Hofhauser Antal rámutatott, hogy
ehhez kevésnek bizonyul a telek mérete, amely miatt végül egyhajós,
gót jellegű templom mellett döntöttek. A két torony egyforma
magassága is ekkor változott két eltérő magasságúra.
Majorossy Géza 150ezer forintért vállalta el a kőműves munkákat, az
ács munkákra Horváth József, az asztalos munkákra Csepreghy János
vállalkozott, a lakatos munkákat Wachter Antal, a bádogos munkákat
pedig Urbantsok és Simon vállalkozása nyerte el.
Az építkezés 1898. május 2-án indult, és az alapozás elkészítése
után augusztus elején érték el a talaj szintjét a falak. Az
alapkőletételre jóval később, október 15-én került sor, mert
mindenképpen meg akarták várni Avilai Szent Teréz, a rend
alapítójának ünnepét. A falak ekkor már elérték a körablakok
szintjét.
Ezen év márciusára már tető alá került a templom, s június 29-én
felkerült a főtoronyra a kereszt is. Brückner Lipót szeptember
10-ére elkészült a belső festéssel, október 15-én pedig Schlauch
Lőrinc, nagyváradi püspök-bíboros Ferenc József jelenlétében
felszentelte a karmelita templomot.
A templom látványa korabeli képeslapon
(kép: darabanth.hu)
Az épületegyüttes a Huba
utca és a Rózsafa utca sarkán fekvő telken épült fel. A zárda a
telek délnyugati részén áll, a Huba utcára néz. A kolostor nyugati
végén, azzal egybeépítve áll az utcára merőlegesen az 1896-ban
átadott kápolna. A templom a zárda keleti végéhez csatlakozik.
Átadásakor a rendház még csak egy földszintes épület volt, de falait
úgy tervezték, hogy még két emeletet elbírjanak. Ma egy emeletes
építmény.
Az első kápolna téglalap alaprajzú, 14 méter hosszú és 6,5 méter
széles volt, és a kolostor nyugati végében építették fel, az utcára
merőlegesen. Csak kápolna funkciójában szánták ideiglenesnek, falai
ugyanolyan vastagra készültek, mint a kolostoré. Ma a rendház
ebédlőjeként és tanácsteremként funkcionál, és ez az épületrész is
emeletes.
A templom épülete az építtető eredeti szándékával ellentétben egy
neogótikus stílusú, 17 x 45 méteres, egyhajós épület. A falak nagy
részéhez sárgás színű téglát használtak fel, a díszítések egy
részéhez (párkányok, pillérfedők, oromcsúcsok) Budakalászról
hozattak követ. A tetőt cserép fedi a tornyok kivételével, azokat
rézzel fedték be az építők. Fő homlokzata a Huba utcára néz, itt a
templom és a rendház homlokzata összeépült. Keleti oldala mentén fut
a Rózsafa utca.
A két homlokzati torony különböző magasságú. Az utcasarkon álló
főtorony jóval magasabb, mint a Huba utcán beljebb álló torony. A
főtorony 70 méter magas, a 30 méteres csúcsot réztető fedi. A
főtorony tér felőli sarkán állt Balázs István szobrászművész három
és fél méteres Mária-szobra, ma azonban ez a szobor már nem látható.
Egy kisebb, nyolcszögletű torony áll a szentély mellett, amely a
kolostorkertből is látható. Ebben a toronyban vezet fel a
csigalépcső az imakórusba.
A főhomlokzat közepén nyíló főkaput csak nagyobb ünnepeken nyitják
ki, tőle jobbra a Huba utcára, és az utcasarkon a főhomlokzat
mellett a Rózsafa utcára is nyílik egy-egy bejárat. A főbejárattól
balra található alacsony ajtó a kistorony lépcsőházába vezet.
Mindhárom kapu bélletes kialakítású, és a bejárati ajtók fölötti
félköríves boltívet gondosan megmunkált alkotások díszítik. A főkapu
fölötti nagyobb ívben Jézust ábrázoló mozaik látható, amint magához
hívja a híveket. A mozaik Velencében készült, az Institutio
Silvestri műhelyében, és magánadományként került a templom e fontos
helyére.
A bejárat fölött egyszerű kialakítású rózsaablak, a két torony
falában pedig csúcsíves ablak látható. A rózsaablak fölött a két
tornyot a díszes kőerkély köti össze, melyre a tornyok belsejéből
lehet eljutni. A fölötte emelkedő fal már a főhajó hosszán végigfutó
tetőt tartja.
A kápolna harangjait adományozta a kármelitáknak, a templom első
harangjai pedig a soproni Seltenhofer harangöntő műhelyében
készültek el, és Boltizár József 1899 szeptember 12.-én szentelte
fel őket. 1925-ben a templom új harangokat kapott, melyeket Szlezák
László öntött, és Kohl Medárd püspök szentelt fel. A legkisebb
harangot háborús céllal beolvasztották, pótlására máig nem került
sor.
Forrás:
a templom története (PDF) |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Pucher István
Építés
éve: 1896, 1898-
Stílusa:
neogót
Funkciója:
templom
|
 |
Dózsa György út |
|
|
M3 |
|
 |
Dózsa György út >
Huba utca |
| |
300 méter (5 perc) |
|
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
