|
Rimár Jenő, a Városligeti fasori templom körzetéből kiküldött
hitoktató lelkész kezdte meg 1919-ben az evangélikusok
összegyűjtését Angyalföldön. Az istentiszteleteket kezdetben a Váci
út 61. szám alatti iskola tornatermében és az Üteg utcai polgári
iskolában tartották. Már 1923-ban megindult a gyűjtés a templomra.
| |
Fényképalbum |
|
A részvétel az istentiszteleteken egyre emelkedett és a templomalap
is évről évre nőtt, pedig Rimár Jenő 1934-es jelentése szerint
Angyalföld a fővárosnak a nyomortól talán a legsújtottabb kültelki
része. Némely évben mindössze 1.000 Pengő körüli összeggel járultak
hozzá a hívek a templomalaphoz, mely az első költségvetés 160.000
pengős előirányzata mellett elenyésző összeg, Rimár Jenő mégis
elégedett volt, hiszen 1935-ben mint írta, a kenyeret adó gyárak
helyét ócskavastelepek foglalják el, a jobban öltözött munkásosztály
mintha eltűnt volna, és sokan vannak olyanok is, akik szegényes
öltözetük miatt az istentiszteleteket restellik látogatni.
A hívek adakozásán kívül a külső és a közegyházi segítség is
hozzájárult ahhoz, hogy 1937. június 27-én 1.300 ember jelenlétében
az oltártér alapfalában elhelyezhették a templom alapkövét. A
kiküldött 4.000 meghívó többségét a hívek maguk kézbesítették, csak
kétszázat adtak postára. Az épület még a tél beállta elõtt tetõ alá
került, bár a jelentések a munkálatok elhúzódásáról panaszkodnak. A
következõ, 1938-as év májusától már a templom alagsorában tartották
az istentiszteleteket, az el nem készült ablakok helyére abroszokat
feszítettek.
Raffay Sándor püspök szentelte fel a kész templomot, 1938. október
30-án. Még ebben az évben, december 18-án szentelte fel Kemény Lajos
esperes a Láng család által adományozott 4 mázsás harangot. A
gyülekezet szerezte be a még hiányzó vörös márvány keresztelõkövet,
megépíttette az alagsori színpadot, ruhatári fogasokról,
szeretetvendégséghez asztalokról gondoskodott. A templompadokat a
Deák téri templomból kapták, ahol újakat csináltattak. 1943 húsvét
hétfõjén szentelte fel az új oltárképet, Raksányi Dezsõ művét, az
esperes. A kép az emmausi tanítványok történetét eleveníti meg.
Közvetlen veszélybe kerül a templom 1944. szeptember 14-én éjjel,
amikor porig ég a közeli Mezõgazdasági, Fegyver és Gyutacsgyár, és
gyújtóbomba lobbant lángot a szomszédos fatelepen, ahol 25 vagon fát
raktároznak. Az oltáshoz a templomudvarról viszik a vizet kerti
locsolótömlõvel. Néhány nap múlva, szeptember 19-én betörnek az
ablaküvegek, és néhány ablak tokostul szakad ki a légnyomás
következtében. Az istentiszteleteket légiriadók és bombázások
zavarják meg.
Ennek ellenére még
Budapest ostroma idején is csak egyetlenegyszer marad el
istentisztelet (1945. január 6-án), de az óvóhellyé alakított
alagsorban tartják meg õket. Az udvaron magyar, német, majd szovjet
ágyukat és aknavetõket állítanak fel, az alagsorba katonák
szállásolják be magukat. Egy alkalommal 30 pár lovat akarnak a
templomba kötni, de Rimár Jenõ az oltárképre mutatva eléri, hogy
máshová vigyék õket.
A háború szomorú mérlege 10 légiakna találata a templomon, 4
légiakna találata a lelkészlakon, átlyukasztott toronykupola és
megrepedt harang. Bár nem lehet istentiszteletet tartani benne, de
megmaradt és áll a templom.
Az ötvenes évek nehézségeit csak tetézte, hogy 1956 októberében
templomunkat újabb károk érték, melyeket az állam 110.000 forintos
költséggel rendbehozatott ugyan, helyreállítva a templom és a
lelkészlak tetõzetét, ereszcsatornáit. Állandóan szükséges volt
valamilyen javítás, de átfogó felújításra a hosszan beteg és
1966-ban elhunyt Gádor András lelkésznek nem volt lehetõsége. A
hatalmas társadalmi változások gyökeresen megváltoztatták,
lefékezték, részben meg is bénították az egykor eleven gyülekezeti
életet.
A templom alagsorát nagy esõzések idején elöntötte a víz, nem
egyszer a tûzoltókat hívták segítségül, de sokszor a hívek hordták
ki a vizet vödörrel. A templomablakokat rendszeresen bedobták.
Benczúr László lelkész 1966-ban elsõként ezekkel a feladatokkal
találta magát szemben. Az ablakokra dróthálót szereltek, az alagsori
csatornát elfalazták: megkezdõdhetett az alagsor felújítása.
1972-ben fûthetõ tették a karzat alatti részt, 1973-ban belülrõl
festették a templomot, 1974-ben kívülrõl tatarozták. 1976-ban pedig
elkészült a 7 regiszteres, 400 sípos kis orgona.
 |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Sándy Gyula
Építés
éve: 1937-1938
Stílusa:
neoklasszicista
Funkciója:
templom
|
 |
Dózsa György út |
|
|
M3 |
 |
Kassák Lajos utca |
|
|
  |
|
|
|
380x180 |
Gömbpanorámák
HIRDETÉS
|
