|
A Szentlőrincen elszórtan élő evangélikusokban a 19. század végén
született meg az igény a rendszeres istentiszteletek tartására.
1894-től Kispesttel együtt a Deák téri gyülekezet fiókegyháza, majd
a kispesti egyházközség 1922-es önállósulása után a kispesti
gyülekezet fiókegyháza.
| |
Fényképalbum |
|
 1922-től
kezdve Pestszentlőrincen is rendszeresen tartottak istentiszteletet
a Wlassics utcai általános iskolában. 1925-ben az Pestszentimre is
fiókegyházzá alakult.
1927-ben a lőrinci evangélikusok kérvénnyel álltak a kispesti
gyülekezet vezetői elé, hogy hadd alakulhassanak önálló
egyházközséggé. Ez az anyagi hiányosságok miatt még váratott magára,
viszont ebből kifolyólag missziói egyházközséggé szerveződött a
gyülekezet. 1929. október 13-án történt meg az anyagyülekezetté
válás engedélyezése. Első lelkésze Salfer Károly volt.
A Pestszentlőrinci és Pestszentimrei hívek evangélikus temploma a
Kossuth tér hátterében húzódik a Hunyadi Mátyás Gimnázium és a
református templom között. A kis méretű épület kelet-nyugat tengelyű
és neogót stílusú, érdekes és fantáziadús térkialakításról
tanúskodik. Különlegességét adja, hogy a fő- és kereszthajó
metsződésénél egy szélesebb, tágasabb négyezeti tér létesült. A
négyezeti tér fölé kupolaszerű tetőgúla borul, melynek tetején
toronygomb és kereszt magasodik. A keresztmagasság 17 m.
A főhomlokzaton a bejárat mellett egy-egy téglalap-ablak, fölötte
pedig három egyforma csúcsívű ablak látható. Az északi oldalon az
épületből félkörszerű bővítmény ugrik ki, ez a karzatfeljáró
lépcsőháza. A kereszthajó ablakai hármas osztatúak, közülük a
középső magasabb. A templomhoz az oltártér felől hozzáépítve a
gyülekezeti termek és a parókia húzódik, a kertben pedig a nemrég
felépült vendégház helyezkedik el. A templomnak tornya és harangja
nincsen.
Belsejében megragadó, hogy a falak – a protestáns gyakorlattól
eltérően – változatos színűek: néhol sárga, néhol kék, néhol zöld
festésűek. Ennek a festési módnak szimbolikus jelentősége van: az
aranysárga szín a mennyországot jelképezi, a kék teremtettségünkre,
a szürke a földi valóságunkra hívja fel a figyelmet, a zöld pedig a
reménység kifejező színe.
A tér centrális középpontjában Luther-rózsa látható a közepén
kereszttel, jelezve evvel, hogy Krisztus az út, és ezt az utat az
evangélikus egyházzal tehetjük meg. Az erdélyi faragású padok
sötétkék színe bűneink mélységét, az ezeken lévő apró piros
részletek pedig bűneink megváltását szimbolizálják. A padokon
elfoglalható ülőhelyek száma 248.
A templom bejárata (kép: Varga Máté)
A bejárat felöli oldalon orgonakarzat húzódik, melyen a következő
felirat látható: „Adj erőt, hogy megálljunk mindvégig a hitben”. Két
orgonája van. A régebbi, a karzaton meghúzódó, Angster József és Fia
által 1943-ban készített, 2 manuálos, 7 regiszteres hangszer. Az
újabb pedig a 2 manuálos, 24 regiszteres (elektromos)
Johannus-orgona, amely a 90-es évek közepén készült, ennek
játszóasztala az oltártól balra látható. A főhajó belül 19,5 méter
hosszú és 8 m széles, a kereszthajó pedig 16,5X7,8 méteres.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
?
Építés
éve: 1929
Stílusa:
neogót
Funkciója:
templom
|
380x180 |
Gömbpanorámák
HIRDETÉS
|
