|
Az 1900-ik esztendőben még csak 268 lakosa van Péteri-pusztának, de
ez a szám 10 év alatt 1939 főre emelkedett. A lakosság legnagyobb
része a közeli kispesti, pestszentlőrinci és csepeli gyárakban
dolgozó munkások közül került ki, de elég szép számmal akadnak már
ebben az időben tényleges és nyugdíjas MÁV alkalmazottak is.
| |
Fényképalbum |
|
Sok panaszra adott okot az a körülmény, hogy a lakosság ügyes-bajos
dolgaiban az elég távol fekvő Soroksár községbe volt kénytelen
menni, ezért hosszas utánjárásra 1913-ban jegyzői kirendeltséget
kapott a község.
A világháború évei alig tudták akadályozni a fejlődést, a lakosság
egyre szaporodott és az 1920-as népszámlálás már 3710 lelket mutat
ki. Lényeges gyarapodást jelent a következő évtized, mert1930-ban
már 8192 volt a lakosok száma. Erre az évre esik a község
önállósodása is, amikor a belügyminisztérium döntése szerint a
község eddigi neve helyett Pestszentimre nevet kapta. A folyó évi
összeírás szerint a község lakossága 12054 fő volt.
Nyilvánvaló, hogy ez a sokféle irányból idetelepülő lakosság vallási
megoszlása tekintetében a felekezetek országos aránya szerint
katolikus többségű, azonban a megfelelő arányban voltak mellettük
reformátusok is, akiknek körében hamarosan megindult a mozgalom,
hogy egyházi életet élhessenek. Egymásra találtak a református hívek
és egy Pethő nevű lovászmester házában gyűltek össze az első
istentiszteletekre.
Az 1916. áprilisában megtartott alakulógyűlés jegyzőkönyve szerint
Perjessy Károly felügyelő-lelkész elnöklete alatt azt a határozatot
hozták, hogy a soroksárpéteri református vallású hívek együvé
tömörülvén, egyházközséggé alakuljanak. A lelkes hangulatra
jellemző, hogy a szükségletek fedezésére önkéntesen adták össze a
hívek a megfelelő összeget.
Az 1917. évi költségvetés bevételi összege 760 korona, kiadási
előirányzása 519 korona volt. az istentiszteletek helye sok gondot
okozott az első presbitériumnak, bár voltak olyan hívek, akik
magánházukat ajánlották fel e célra.
Végül is az állami iskola egyik tantermét kérték és kapták meg a
tanfelügyelőségtől. Ebben az Árpád-utcai teremben folytak azután
istentiszteleteink és vallásos estélyeink, sőt még egy-két
teaestélyünk is, egészen 1927 októberéig, a templomszentelés
napjáig.
A világháború utolsó éveiben, az egyre nehezebbé váló megélhetési
viszonyok, a férfiak távolléte miatt szó sem lehetett imaház
építéséről, vagy ingatlanszerzésről, sőt a kommunizmus idején,
1919-ben arról kellett tanácskozást folytatni, hogy fennmaradjon-e
az egyház vagy sem.
1926-ban is folyt a gyűjtés szerte az országban és a nyár végére
volt már annyi tégla és pénz, hogy gondolni lehetett az építkezés
megkezdésére. Igen nagy lendületet adott a templomépítés ügyének az
az örvendetes tény, hogy a Népjóléti Minisztérium kiutalt a templom
és paplak építéséhez 45 köbméter épületfát 5000 Pengő értékben.
Soroksár község ekkor már kimérette a piactér melletti 700 öl telket
a református egyház temploma részére, azonban a gyülekezet és a
presbitérium többsége jobbnak látta, hogy a templomot a község
központi részén építse fel. Így vették azután meg az egyre jobban
épülő részen, a Nemes-utca és Rákóczi-utca sarkán levő 650 öles üres
telket a templom és parókia részére akkor, amikor a telek ára itt a
legalacsonyabb volt. A piactéri telek eladásából befolyt 4000 Pengő.
A templom látványterve
A templomtervre szűkebb
pályázaton öt tervet adtak be. A presbitérium Gaál Lajos
építészmérnök ízléses, székely stílusú, olcsón megépíthető tervét
fogadta el kivitelezésre. Az építési munkákra beadott költségvetések
közül a presbitérium Frei István és Davalovszki Sándor
kőművesmesterek együttes ajánlatát tartotta a legmegfelelőbbnek,
azzal a kikötéssel, hogy helybeli munkásokat és iparosokat kötelesek
az építkezésnél alkalmazni.
1926 szeptember 12-én volt az ünnepélyes alapkőletétel, amelyen
óriási sokaság jelent meg, ünnepelve a kis református egyház nagy
sikerét, amellyel megelőzte a templomépítésben a nagy többségben
lévő katolikus egyházat. November végére tető alatt állt a templom
és a vele egy stílusban megtervezett paplak is. Az utómunkálatokra
3000 Pengő adomány érkezett.
1927-ben érkezett meg a
templom harangja, melyet a Szlezák-haranggyár készített: egy 150
kg-os "Es" és egy 100 kg-os "Ges" hangú. A harangszentelésen 500
Pengő adomány gyűlt össze.
A háborúban
lebombázott épület romjai |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Gaál Lajos
Építés
éve: 1926-1927
Stílusa:
székely
Funkciója:
templom
|
HIRDETÉS
|
