|
Kispest területe a valamikori Szent Lőrinc pusztához tartozott a
gödöllői Grassalkovich uradalom részeként. A település az 1870-es
évek elején kezdett kialakulni, 1873-ban ismerte el Pest vármegye
közgyűlése Kispest néven, amely Pestszentlőrinc csatlakozásával 1873
decemberében nagyközségi státuszt nyert.
| |
Fényképalbum |
|
Kispest rohamos fejlődése következtében, már 1883. augusztus 1-jén
Peitler Antal (1808-1886) váci megyéspüspök, Ribényi Antalt
(1850-1910) nevezte ki állandó lelkésznek Kispestre. Ő nagy
építkezésekbe kezdett, az akkor még 2000 lelkes településen.
Elsőként a plébánia épülete készült el 1884-ben, majd fogadalmi
templomként, Szent Rudolf tiszteletére, neogótikus stílusban
templomot építtetett.
A templomépítés költségeire országos gyűjtést és sorsjegy játékot
rendeztek. Az ötletekben gazdag Ribényi a világ katolikus
misszióiból összegyűjtötte a különféle népek használati tárgyait,
mintegy 5000 tárgyat és 300 képet, ezekből kiállítás nyílt a
Nemzeti Múzeumban, az 1896-os
Országos Kiállítás idején. A kiállítást maga Stefánia
hercegnő nyitotta meg és a bevétel szintén a templomépítés javát
szolgálta. Az elnevezéshez Rudolf trónörökös tragikus halála adta az
ötletet. A templom a település fejlődése miatt csakhamar
mamutplébániává nőtte ki magát, ezért fel kellett osztani.
1922-ben alakult meg Kispesten a Jézus Szíve Szövetség, amely
szükségesnek érezte, hogy egy új templomot építtessen. A Jézus Szíve
Szövetség világi elnöke, Fonó Ferenc kérte a város vezetőségét, hogy
a régi használaton kívüli temetőt, ahol az egykori Kispest alapítói
és első polgárai voltak eltemetve, engedje át a Jézus Szentséges
Szíve tiszteletére építendő templom javára.
Azonban csak 1927-ben, Dr. Válya Gyula (1889-?) polgármester
javaslatára járult hozzá Kispest város képviselőtestülete, és a
főplébánia rendelkezésére bocsátotta a templom és egy rendház
építéséhez szükséges telket. Ez akkor a Vas Gereben-Rózsa-Beniczky
utcák között terült el. Mai nevén a Vas Gereben, a Jahn Ferenc és az
Áchim András utcák határolják.
Sajnos már csak Fonó Ferenc halála után, 1929-ben kezdődött meg a
templomépítéséhez szükséges anyagi javak előteremtése. A templom
román stílusban épült Petrovácz Gyula építészmérnök tervei alapján,
Wihart Ferenc építész kivitelezésében.
Maga a templom 50 méter hosszú, szélessége 16 méter, a kereszthajó
szélessége 20 méter, torony 30 méter magas, a templom padozata kemény tölgyfából
készült.
A templommal egybeépült a rendház, mellette áll az egykori kultúrház, amely
1950-ben asztalos üzem lett, majd később a Junior Vendéglátó Vállalat konyhája.
Mivel a templom a régi temető helyén épült az alapok kiásásakor sok csontot
találtak a munkások, ezeket összegyűjtötték és a templom osszáriumában helyezték
el. Rajta következő felirat olvasható: "Itt őrizzük kegyelettel őseinknek a
hamvait. Imádkozzál értük testvér, nyisd meg a menny ajtait".
Bikfalvi Géza írása alapján |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Petrovácz Gyula
Építés
éve: 1929
Stílusa:
román
Funkciója:
templom
|
380x180 |
Gömbpanorámák
HIRDETÉS
|
