|
A pesterzsébeti református egyház történetének legrégebbi adatai a
XIX. századba nyúlnak vissza.
| |
Fényképalbum |
|
1885 februárjában Szappanos László ügyvéd és nagybirtokos Soroksár
út 7-es szám alatti házában megtartották az első istentiszteletet.
1893. november 15-én Erzsébet-Kossuthfalvi Evangéliumi Református
Egyház néven fiókegyház alakult, mely 1902-ben anyaegyházközséggé
vált. 1915-ben Hitel Márton földbirtokos és neje által adományozott
600 négyszögöl telken imaház épült, melyet 1922-ben torony és
karzatok hozzáépítésével kibővítettek.
A vásárcsarnokkal szemben 1938-ban megvalósulni látszó új templom
építését itt is a tragikus I. világháború akadályozta meg (a
gyülekezet, ma mint Pesterzsébet Központ Református Egyházközség,
1992-1993-ban megnagyobbítva szépen újjáépítette eredeti templomát).
Ebből az erzsébeti első református lelki fészekből indult útjára a
Klapka téri gyülekezet.
1936. április 5-én a Vörösmarty utcai magyar királyi állami elemi
iskola imatermében (a tornateremben) gyűlést tartottak a tervezett
egyházközség adófizető egyháztagjaival. Elhatározták a templom
felépítését, melynek helyét a Klapka téren jelölték ki. Szalagyi
József 75 kg-os harangot ajánlott fel adományként.
Az 1937 augusztus 27-i presbitériumi határozat szerint Szeghalmy
Bálint kapott megbízást a templomterv elkészítésére. Az okleveles
erdélyi építészmérnök, Miskolc városának műszaki tanácsosa
építészettörténetünk egyik legtermékenyebb tervezője volt. 91 -
többségében pályaműnyertes épülettervet készítet -, közötte 59,
jobbára magyar stílusú protestáns templomtervet, amelyek egyike a
Klapka téri komplexum.
Formagazdagságával, díszítő elemeivel (erdélyi fatemplomok), a
református templomépítő művészet legnemesebb hagyományait folytatta.
Harmonikus és egységes. A belső teret 374 férőhellyel meleggé,
meghitté, praktikussá formálva egyben korszerűt alkotott.
1939 július 2-án, vasárnap délelőtt 10 órakor tartották meg az "Első
kapavágási ünnepséget". Téglajegyekből, adományokból, támogatásokból
elkészült az alagsor, 1940. október 13-án szentelték fel.
A háború miatt az építkezés abbamaradt. Pincéjében sokan vészelték
át a bombázásokat. Az utókor emlékezete szerint a háború után a
falak mellé lerakott építkezési anyagot az egyház odaajándékozta a
lebombázott házak újjáépítésére, a Városháza befedésére, illetve
illetéktelen kezek sokat elvittek belőle.
A gyülekezet a magyar lélektől idegen ideológiájú új rendszerben,
egyházellenes társadalmi légkörben folytatta küzdelmes életét. Az
'50-60-as években befedték az alagsort, kialakítva a mai
templomformát. 1967. április 23-án felavatták. A házadományozókról
emléktáblát helyeztek el az előtérben. A templom mellett először
fából készült harangláb állt az első haranggal (75 kg, adományozta
1936-ban Szalagyi József és neje, öntötte Szlezák László), majd a
második fémvázas harangláb 2 haranggal. A második, a nagy harang 170
kg, készült 1948-ban, Nemes Zsigmond és a Gazdasági Főtanács
adományaiból, öntötte Szlezák Rafael).
Az Önkormányzat Képviselő-testülete 1996. XI. 07. 495 számú
határozata a háború után elállamosított templomterületet, 1080
négyzetmétert az egyházközség tulajdonába adta. 1997-ben jelentős
összegű, folyamatos karbantartás történt: a templom és parókia
külső-belső felújítása, modernizálása.
 |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Szeghalmy Bálint
Építés
éve: 1939-1940
Stílusa:
magyaros
Funkciója:
templom
|
 |
Székelyhíd utca /
Klapka utca |
| |
 |
 |
Klapka utca |
|
|
 |
|
|
|
HIRDETÉS
|
