|
A K-híd egy
nyomszélességű, eredetileg vasúti, majd vegyes használatú, ma már
csak közúti híd, melyet 1955-ben adtak át Budapest III. kerületében
Óbuda és az Óbudai-sziget között.
A híd azzal a céllal épült, hogy a sziget déli részén lévő – ma már
nem működő – Óbudai Hajógyár közvetlen vasúti vágánycsatlakozást
kaphasson, emiatt íveli át a folyót – szokatlan módon – ferdén. A
hídra vezető iparvágány a megszűnt jobb parti körvasút Óbuda-Gázgyár
állomásának déli végén ágazott ki. A hídra vezető iparvágányokat a
Gázgyár megszűnte után az 1990-es évek végén felszedték, a hídon
viszont megmaradtak. Az állomásépület szintén fennmaradt. A híd egy
nyomszélességű, csak váltakozó irányú közúti forgalmat tesz
lehetővé. Északi és déli oldalára 1973-ban épült keskeny járda.
Állami tulajdonban van, építése óta komolyabban nem volt felújítva.
(Nyaranta a hídon át érkeznek a Sziget Fesztivál látogatói, s ezen a
helyen forgatta Jovanotti olasz énekes a Mi fido di te című
dal videoklipjét).
| |
Fényképalbum |
|
Az óbudai Nagyszigeten 1835-ben telepedett le az osztrák DDSG hajógyár, melynek
telepét az óbudai parttal tolóhíd (1858-1884) kötötte össze. Régebben a hajózás
érdekei a vízszint fölött az elegendő hajózási magasságot még árvíz esetében is
megkövetelték, ezért a hidat oly módon kellett kiképezni, hogy a hajók
áthaladása idejére, ne zárja el a hajózási útvonalat. Így történt, hogy 1858-ban
a gyár a Duna-ágra tolóhidat építtetett, amely tudomásunk szerint az egyetlen
tolóhíd volt Magyarországon. A híd fából épült, tervezője Prokopp János. Az
építkezést az Óbudai Hajógyár mérnökei és munkásai végezték. Négy pillére és öt
nyílása volt. Középső nyílása két, konzolosan benyúló, függesztő művel erősített
mozgatható hídrészből állt, amelyeket csörlőszerkezettel, görgőkön a híd
hossztengelyirányában el lehetett húzni, hogy ezáltal a középső nyílás a hajózás
számára szabaddá váljék. A fix hídrészen kapuzat tartotta a függesztőláncokat.
A szélső nyílások mérete 5 öl (9 m), a középső nyílásé 11 öl 3 láb (21,8 m), a
hídpálya szélessége a fix hídrészen 2 öl 3 láb (4,7 m), a mozgó hídrészen 2 öl 1
láb (4,1 m), a híd teljes hossza 78 m volt. A középső két mozgó rész hossza 12
öl (22,75 m) volt és 10 métert meghaladó hosszban nyúlt ki konzolosan a víz
fölé.
A tolóhíd 26 évig volt üzemben, amely -fa szerkezetről lévén szó- méltányolást
érdemlő kor. A híd, mint műszaki érdekesség is figyelemre méltó. Amikor 1884-ben
a gyár vezetősége a híd felújítását határozta el, úgy döntött, hogy
háromnyílású, kőpilléreken nyugvó vashidat építtet, amelynek középső nyílása
felemelhető, hogy alatta magasabb vízállás esetén is áthaladhassanak a
nagyobb hajók.
Az emelőhidat Rommel Péter, a hajógyár mérnöke tervezte. Az építési munkálatokat
a gyár mérnökei és munkásai végezték. A híd szélessége 6,0 m, hoszsza 56,0 m, a
középső, felemelhető hídrész 21,0 m hosszú, szerkezete alsópályás és az emelés
magassága 3,0 m volt. A két mederpillér fölött egy-egy kapuzat épült, ezekben
futottak a mozgó hídrész ellensúlyai, összesen 45 tonna. Az ellensúlyokat a
kapuzat tetején levő csigán átvezetett emelőlánc kötötte össze az emelendő
hídrésszel. Az emelést két csörlővel két ember végezte és hét percig tartott.
Felemelt állapotában a híd alsó éle 13,0 m magasra került a Duna nulla
vízszintje fölé. A híd felemelésére az 1930-as években már nem volt szükség,
mivel magas vízállás esetén a Duna-ágban nem jártak hajók, így a
csörlőszerkezetet közel 50 esztendei használat után üzemen kívül helyezték).
A híd esedékes felújításakor, 1968-ban, az emelőhíd helyett 55,6 m nyílású
vasbeton híd épült. A terveket az Uvaterv (Darvas Endre) készítette,
kivitelezője a Hídépítő Vállalat volt.
Az Óbudai Hajógyárnak a háború után iparvágányra volt szüksége. Ezt az igényt
erősítette, támogatta Óbuda lakossága, az óbudai Nagyszigetnek a gyár által el
nem foglalt részére közúti hidat akartak. Mindkét igény kielégítésére 1955-ben „K"-jelű
hadihíd elemekből három emeletes 98 m nyílást átívelő, a Duna-ágat ferdén
keresztező híd épült, felszerkezete 2,8 m széles kocsipályát és az
aszfaltburkolatba süllyesztett iparvágányt tartalmaz. A járdák 0,9 m szélesek és
a főtartók külső oldalán, konzolokon fekszenek. A híd terveit a FŐMTERV
készítette, az alépítményi munkákat a Hídépítő Vállalat végezte, az
acélszerkezetet a MÁVAG gyártotta és szerelte. Forgalomba helyezése 1957-ben
történt. A járdakonzolok 1973-ban készültek el, addig a gyalogosok is a két
főtartó közötti kocsipályát használták.
A Sziget Fesztivált ezen a hídon közelítik meg a résztvevők, ezért a
rendezvény idején forgalma jelentős és a híd így vált közismertté.
A "K"-híd (kép: gjorg /
Vonalhálózat.lapunk.hu) |
 Tervezője:
?
Építés
éve: 1955.
Stílusa:
„K”-híd
Funkciója:
Közúti híd
Hossza:
98 méter
Szélessége:
1 nyomtáv
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
|
