|

Háromnyílású, felsőpályás, négytámaszú, rácsos gerendahíd. A híd a
Boráros tér és Lágymányos között hidalja át a Dunát. A
medernyílásokhoz mindkét oldalon feljáró hidak is csatlakoznak. Pesten
eredetileg egy ötnyílású, 87,6 m hosszú acél keretszerkezet volt, amit
1979-80-ban részben erős korrodáltsága, részben a Boráros tér teljes
átépítése érdekében lebontottak és helyére az új forgalmi igényeknek
megfelelően 3x29,0 m nyílású előregyártott feszített gerendás vasbeton
felüljáró épült. A budai oldalon a 33,8 m-es gerinclemezes
acélszerkezet a rakparti utat hidalja át.
| |
Fényképalbum |
|
Szerkesztés alatt!
Felépítését a fővárosnak a XIX-XX. századfordulója után bekövetkezett
lendületes fejlődése tette szükségessé. A főváros már 1908-ban
javasolta ezen a helyen egy Duna-híd építését, azonban az illetékes
állami szervek abban az időben még a főváros soron következő hídját
nem Lágymányoson, hanem Óbudán tartották sürgősebbnek. Ez az álláspont
jutott kifejezésre az 1908. évi XLVIII. törvényben, amelynek
maradéktalan végrehajtását azonban az első világháború kitörése
megakadályozta, illetve elodázta. A Duna-híd létesítése iránti igény
azonban továbbra is fennállott.
Az első világháború után, csak 1930-ban került a kérdés újból
napirendre. A következő években előmunkálatok folytak. Elvégezték a
mederszelvényfelvételeket és tisztázták a költségfedezet kérdését. Ez
utóbbi -hosszadalmas tárgyalások után- úgy oldódott meg, hogy az
állami és a fővárosi költségvetés 1/3, 2/3 arányban viselte a
költségeket és fővárosi költségrész fedezetéül 1,25 százalékkal
felemelték a főváros területén az ingatlanvagyon-átruházási illetéket.
Ebből -1931. július 1-jétől kezdődően- képezték a fővárosi Duna-híd
alapot, amelyből a hídépítés költségeit fizették.
A híd megépítését és
elnevezését Horthy Miklósról -a kormányzás tízéves jubileumára- az
1930. évi XI. törvény rendelte el, ennek alapján a minisztérium a
tervezésre jeligés pályázatot hirdetett. A pályázatra tíz tervező 17
pályatervet nyújtott be, amelyek közül a bírálóbizottság hármat
díjazott és további hármat megvett. Első díjat kapott Kossalka János
és Walder Gyula lánchíd-, a második díjat Mihailich Győző és Kotsis
Iván ívhíd, a harmadik díjat Kis Jenő és Sávoly Pál merevítő-tartós
ívhíd terve. A Duna medrét egyetlen nyílással áthidaló kábelhíd terv,
Mihailich Győző munkája, dicséretben részesült.

Az 1930-ban készített, díjazott és megvett pályaművek
A pályázatra egyetlen olyan terv sem érkezett, amelyben a főtartó
egyik nyílásban se nyúlt volna a pálya fölé. Ennek az oka az volt,
hogy a pályázati kiírásban a feljárókra megadott emelkedési viszonyok
mellett, felsőpályás híd nem volt gazdaságosan tervezhető. A Boráros
téren álló többemeletes házak bejárati szintjein csak nagymértékű
átalakításokkal lehetett volna változtatni. A hídpályát viszont a
folyami hajózás előírásainak megfelelő magasságra kellett emelni. A
feljárót ezért emeltebb szinten kellett kiképezni, így az a Boráros
téren áthaladva, egészen a Mester utca torkolatáig belenyúlt a
Nagykörútba. A feljáró rámpát úgy képezték ki, hogy az két szárral
körülfogta a nagykörúti villamos hurokvágányát és végállomását. A tér
mai alakját csak az újjáépítés alkalmával nyerte el, miután a villamos
végállomást a Budára irányuló megnövekedett forgalom feleslegessé
tette.
A három díjazott és a minisztérium által utólag készített felsőpályás
terveknek a minisztertanácsi bemutatása azzal az eredménnyel járt,
hogy a hídosztály tervváltozatát fogadták el és annak alapján
készültek el a kiviteli tervek. A tervezést mindvégig Álgyay-Hubert
Pál irányította. A híd kivitelezését a budai oldalon a Zsigmondy Béla
Rt. az 1933-34., a pesti oldalon a Fábián, Somogyi és György vállalat
az 1934-35. években a mélyépítési munkákkal kezdte meg. A híd
tartópilléreit légnyomásos süllyesztőszekrényekkel alapozták, a
legmélyebbre süllyesztett keszon 12,6 m-rel nyúlik a Duna nulla
vízszintje alá. Valamennyi pillér a teherbíró agyagrétegben fekszik. A
parti hídnyílásokat fúrt vasbeton cölöpökkel alapozták.

A pesti mederpillér vas-süllyesztőszekrényének beúsztatása
(1935. május 16.)
Itt alkalmaztak Magyarországon először a parti pilléreknél nagyméretű
vasbeton keszont, a mederpillérek alapjait még acélkeszonra építették.
E híd alapozásáról adott először helyszíni közvetítést a rádió
riportere a Duna fenekére süllyesztett légnyomásos keszonból.

A vasszerkezet szerelőállványzatának cölöpözése (1935. április
26.)
Az acélszerkezet gyártása 1933-ban megkezdődött. Ezt a munkát,
valamint a vasszerkezet szerelését és fedőmázolását teljes egészében a
MÁVAG végezte. A szerelést 1935-ben a budai oldalon kezdték és
beállványozták az egész budai nyílást. A szerelési munka az év végéig
túljutott az első mederpilléren, a következő évben folytatódott és be
is fejeződött, ugyancsak a nyílások teljes beállványozásával. A meder
teljes beállványozása 2000 m3 faanyag felhasználásával járt.

A mederhíd szerelésének előrehaladása (1936. szeptember 29.)
A híd szerkezetét négy főtartó hordozza. A főtartók magassága változó,
a pillérek fölött jelentősen magasabbak, mint a nyílások közepén.
Szépen ívelt vonalaik boltozatra emlékeztetnek. A híd szerkezetének
egyik különlegessége a feltűnő karcsúság. Korábban a többtámaszú
gerenda szerkezetek tartómagassága a nyílás egytizenketted-tizenhatod
része volt. Ez az arány a Petőfi híd szélső nyílásaiban
egyhuszonnegyed, a középsőben egyharmincketted. A karcsú szerkezettel
a hídfők határozottabb tömegei kitűnő összhangban vannak. A négy
főtartót hazánkban először itt méretezték tartórácsként (a
keresztkötések és szélrács együttdolgozásával), ami megtakarítást
eredményezett a felhasznált acél súlyában. A kocsipályát vasbeton
lemezre helyezett fakocka burkolat alkotta.

A mederhíd pályájának építése (1937. április 19.)
A híd korlátja a hídfők parapetfalaihoz csatlakozik. A hídpálya
keresztmetszetét 15,7 m széles kocsipálya és kétoldalt 3,5-3,5 m
széles járda alkotta. Utóbbiból 1-1 m kerékpárút volt, magasságilag
mind az úttesttől, mind a járdától elkülönítve. A villamos
felsővezetékek és az úttest fölé függesztett izzólámpatestek közös
tartóoszlopai a járdaszegélyek mellett voltak elhelyezve. A híd
kivitelezési munkáit Kováts Alajos irányította, a helyszíni
ellenőrzést az építtető részéről Bőhm Viktor és Sávos Károly mérnökök
végezték. Az acélszerkezet gyártását Massányi Károly, a helyszíni
munkát Hübner Béla mérnökök irányították.

A híd Boráros téri feljárója a villamos vasúti hurokvágánnyal
Háttérben az Elevátor négytornyú épülete

A híd avatási ünnepsége (1937. szeptember 12.)
A hídon a próbaterhelést két mozdonyból, és négy 20 tonnás vasúti
kocsiból álló vonattal, valamint 32, egyenként 11 tonnás, közúti
locsolókocsival tartották meg. A kedvező eredmény alapján a hidat
1937. szeptember 12-én átadták a forgalomnak. A budai hídfő északi
oldalát a cs. és kir. Haditengerészet emlékműve díszítette a pulai
világítótorony másával (ez a Főváros ostrománál elpusztult).

A császári és királyi Haditengerészet
magyar hősi halottainak emlékműve a budai hídfőben
A visszavonuló német csapatok a hidat 1945. január 14-én
felrobbantották. A robbanótölteteket a budai hídnyílásban két helyen,
a pestin egy helyen helyezték el. A robbantás - feltehetően - nem
egyszerre, egyazon pillanatban következett be, hanem a budai
hídnyílásé valamivel előbb. Ennek következtében a középső hídnyílás -
amelyen robbantótöltet nem volt - a robbanás hatására hosszirányban
Buda felé tolódott, saruiról leugrott és a budai mederpillér melletti
kiékelésen elcsúszott Buda felé, mintegy 14 méterre. Ekkor a szerkezet
alsó öve becsuklott, az acélszerkezet mindkét oldalon lehajlott és a
budai hídnyílásban ráfeküdt arra a hídroncsra, amely pillanatokkal
előbb zuhant a Duna medrébe. |
Tervezője:
Álgyay-Hubert Pál
Építés
éve: 1933-1937.
Stílusa:
Rácsos gerendahíd
Funkciója:
Közúti híd
Hosszúsága:
378 méter
Szélessége:
22,7 méter
|
|

Horthy Miklós
(1868-1957)
Magyarország kormányzója
1920-tól 1944-ig
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|

|