|

Területére nézve
Európa legnagyobb gyógyfürdője, egyben a főváros egyik legjobb külső
és belső kiképzésű és berendezésű ilyen intézménye. Két fő részből
áll: a Kós Károly sétány felé eső neobarokk stílusú szárny a
gyógyfürdőt foglalja magába, míg az Állatkerti körút felé néző részben
strandfürdő van. Az előbbit Czigler Győző és Dvorzsák Ede tervei
szerint építették 1909-1913 között. A Városligetben található fürdő
termálvízellátását jelenleg az 1938-ban átadott II. számú, „Szent
István” kút, hidegvíz ellátását 6 darab kisebb kút biztosítja. A
komplexum 3 kültéri és 15 beltéri medencével rendelkezik. A fürdőben
különböző gyógykezelések és nappali kórház is működik.
| |
Fényképalbum |
|
A fürdő megépítésének gondolatával a főváros már 1884-ben
foglalkozni kezdett. Megtervezésével
Czigler Győző műegyetemi tanárt bízták meg. A közgyűlés
azonban csak 1903-ban szentesítette határozatában Czigler terveit. A
tervező még halála előtt értesülhetett a jóváhagyásról és állandó
helyetteséül Dvorák Ede okleveles építészt és műegyetemi tanárt
jelölte meg. A helyszín többszörös módosítása után a tényleges
építkezés 1909. május 7-én kezdődött el. A művezető építész
Schmitterer Jenő volt. A fürdőt, amelyet addig Artézi fürdő néven
emlegettek, 1913. június 16-án nyitották meg, már Széchenyi
gyógyfürdő néven. A fürdő megépítése mintegy 3 900 000 aranykoronába
került, az összes beépített terület 6220 négyzetméter volt.
A fürdő ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, férfi és női
gőzfürdőre, valamint férfi és női népfürdőre oszlott. A fürdő
forgalma 1913-ban meghaladta a 200 000 főt, majd 1919-ben 890 507
fővel tetőzött. Ennek ellenére a fürdő 1914 és 1915 között
veszteséggel működött, melynek oka a világháború gazdasági hatásai
mellett a tervezett gyógyszálló hiánya is volt.
A fővárosi közgyűlés 1924-ben, lehetőségeihez mérten határozott a
fürdő kibővítéséről. A strand építéséről a városgazdasági ügyosztály
1926. június 26-án írt ki tervpályázatot, melyre összesen 35
pályaterv érkezett. Ezek közül Francsek Imre építész tervét ítélték
a legjobbnak. A strandfürdőt 1927. augusztus 19-én nyitották meg, ez
azonban a fürdő gazdasági egyensúlyát nem oldotta meg.

A vízmelegítés költségei emelkedtek, ezért a vízhozam növelése
érdekében szükségessé vált egy második artézi kút fúrása. A fúrási
munkálatokat 1936. július 9-én kezdték meg és azok mintegy két évig
tartottak. 1938. március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os
termálvizet találtak. A kútból 24 óránként 6000 m³ víz tört a
felszínre, amely megoldotta a fürdő termálvízellátását és az épület
fűtését is. 1939-re a fürdő fűtőberendezését átalakították a
hévízzel való fűtésre, valamint a fürdő mellett ivócsarnok is épült.
A fürdő forgalma egészen 1944-ig emelkedett. A II. világháború során
az épület 20%-os károsodást szenvedett, a II. számú kút azonban nem
sérült. 1945-ben, a háború után megkezdődtek a helyreállítási
munkálatok, és már 1945 márciusában a jobb oldali kádosztályt a
szovjet katonák, a bal oldali kádosztályt és a női kádosztályt a
lakosság igénybe is vehette.
1949-ben új társas iszaposztályt létesítettek. 1950-től ezen az
osztályon bevezették a nőgyógyászati iszapkezeléseket is. 1952-ben
került sor a fiziko- és elektroterápiás kezelések, valamint a sós
kádfürdő bevezetésére. 1963. november 26-án a fürdőt télen is
megnyitották.
1981-ben a férfi néposztály működése leállt és helyén társas,
fürdőruhás gyógyfürdő osztályt létesítettek. A következő évben a női
néposztály helyén megkezdődött a nappali kórház kialakítása, mely
egy komplex fizikoterápiás részlegként működik.
A fürdő állapota a XX. század második felére igen leromlott, mivel a
javítások csupán alkalmankénti jelleggel és csak a felmerülő hibák
sürgős kijavítására korlátozódtak (fekete penészes falak, eltérő
színűre festett homlokzat).
A valódi felújítási munkálatok 1997-ben kezdődtek meg. Először a
Francsek-szárny (a strand oldalán) műemléki rekonstrukciója
kezdődött meg. A falak visszakapták eredeti, sárgás színüket,
pótolták a hiányzó műkő elemeket, és restaurálták az előlépcsőket
valamint a teraszokat.
Az Európai Uniós normáknak megfelelően a medencéket szűrő-forgató
berendezésekkel látták el. Ez alól kivételek azok a medencék, melyek
gyógyászati célokat szolgálnak, mivel a víz forgatása ebben az
esetben rontaná vagy meggátolhatná a víz gyógyhatását. Az átalakítás
során az egyik külső medencét élménymedencévé alakították át.
2003 nyarától folytatódott a Francsek-szárny tető- és homlokzati
felújítása, valamint megkezdődtek a Czigler-szárny (a társas-termál
oldal), és az ivócsarnok felújításai is. Az ivócsarnok esetében a
helyreállító munkálatok során csak néhány elemet vettek át az
eredeti tervekből. Ennek oka, hogy az eredeti ivócsarnok már nem
felelt volna meg a kor igényeinek és előírásainak.
2004-ben befejeződött a Czigler-szárny főhomlokzatának felújítása az
elektromos és gépészeti hálózat korszerűsítésével együtt. Néhány
szobor rekonstrukcióját azonban csak műhelyben lehetett elvégezni,
ezért a szobrok ideiglenes eltávolítására volt szükség. Néhány
díszítőelem már menthetetlen állapotban volt, ezért azokat újra el
kellett készíteni. A kupolacsarnok rekonstrukciója 2005 végén
kezdődött meg, mely az épület legdíszesebb részének számít,
mozaikképeivel és stukkóival. A kupola felújítása 2006 nyarára
teljesen befejeződött.
A felújítási munkálatok 2007-ben is folytatódtak. Az év első felében
a nappali kórház súlyfürdő medencéje, az uszodai szekrényes öltözők
és az uszodai tetőnapozó felújítására került sor.
2008-tól tervezik a társas-gőz és a medenceterek rekonstrukcióját,
az öltözők és a kezelőhelyiségek felújítását.
A főkupola négy sarkán Vastagh György, ifj., Bezerédy Gyula, Lányi
Dezső és Szentgyörgyi István által készített tryton-kompozíció
látható. Középen Markup Béla hattyúi és delfinjei láthatók.
A kupolacsarnokba való belépéskor Róna József szobrászművész
remekével, a Tritonhalász kentaur szökőkútjával találjuk szemben
magunkat. A kupola mozaikképei Vajda Zsigmond alkotásai. A kupola
legtetején Héliosz napisten látható, amint négyes lovasfogatát
hajtja. A négy félköríves ablak között görög, római, keleti és
egyiptomi fürdőjelenetek láthatók. A központi képet állatövi
csillagképek övezik. További szimbolikus képek; a hő-, gyógy,-
szökő- és az ivóforrás ábrázolják, valamint a csarnok két oldalán
látható félköríves részben az „erő” és a „szépség” képei foglalnak
helyet. A festett színes üvegablakokat Róth Miksa készítette. A
puttószobrok és oszlopfők Maróti Géza munkáját dicsérik, míg a
lakatosmunkák (a fűtőtestek burkolata és a falikarok) Jungfer Gyula
alkotásai. |

| |
Adatok |
|
Építésének
éve:
1909.
Források
száma: 6
Medencék
száma:
18
Funkciója:
Gyógyfürdő
Nyitva
tartás:
Minden nap
H-V: 06:00-22:00
Telefon:
06(1)363-3210
Honlap:
-
|
A Belváros felől
a Földalatti Vasút vonalán, Széchényi fürdő megállónál kell
leszállni.
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|

|