|
A rómaiak a mai Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannónia
tartományuk északkeleti központját, Aquincumot a mai Óbuda területén
létesítették. A katonai amfiteátrumot a honfoglalás után
valószínűleg Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán használta. A
hivatalos álláspont szerint az Árpád-házi királyok idején több
templom, kolostor és egy királynői vár is létesült e területen.
| |
Fényképalbum |
|
Az óbudai királyi vár az egyik legfontosabb királyi székhely volt a
középkorban Magyarországon. Előtte a mai Óbudán (akkor ezt hívták
Budának) óbudai királyi curia állt, aminek a maradványait a Fő téren
tárták fel. Ez a curia különböző méretű kváderekből és másodlagosan
felhasznált római kövekből készült. Alaprajza négyszögletes volt,
méretében a hasonló korabeli királyi udvarházakhoz hasonlított. Ez
az épület azonban nem volt elég tágas, csak korlátozott számú
személyek rövid időre való ott-tartózkodását tette lehetővé. Ahogy
Óbuda fejlődött, a curia már nem volt alkalmas eredeti céljára,
ezért nagyobb, reprezentatívabb épület építését határozták el.
Erre alkalmas terület nem volt a király birtokában, de egy 1356-os
oklevél szerint a prépost átengedte a királynak a szükséges
területet, amiért évi 1 márka aranyat kapott a káptalan.
A vár a XIII. század elején épült fel, egységes koncepció alapján.
Maradványai a mai
óbudai református templom alatt (Kálvin utca) kerültek
elő, ezeket részlegesen fel is tárták. A középkori város délnyugati
területén az itteni földrajzi adottságokhoz igazodó szabályos
alaprajzú, síkvidéki erődítést hoztak létre. A várfallal körülvett
terület kb. 60 méteres négyzet, és ezt 14-16 méter széles árok vette
körül. Ezen kívül újabb, mintegy 100 méter oldalhosszúságú fal
épült. Északi oldalán a bejárathoz híd és kapuépítmény tartozott. A
kapu a város főutcája felé nézett, és út vezetett innen a belső
várba. A belső udvart épületek vették körül, amik közül megmaradt a
toronynál a lépcsőzetesen tagolt, vörös és fehér márványból készült
kapu alsó része. Ezen a kapun keresztül lehetett bejutni a keleti
szárnyban lévő kápolnába. A kápolnának korábban félkörös szentélye
volt, később a tízszög 5 oldalával záródó formát alakítottak ki. Az
épületen belül padlófűtés nyomai is előkerültek, amik a római
rendszerek nyomán készültek. A középső udvarból két kapu nyílt a
nyugati és a keleti szárnyba, a déli oldal jó része a mai templom
alatt van, ez lehetett a gazdasági épületrész.
A vár a XIII. században egyedülálló épület, nincs a országban hozzá
hasonló. Előképei között lovagrendi erődítések szerepelhettek, ő
maga pedig mintául szolgálhatott a szabályos alaprajzú királyi
váraknak.
III. András 1290-ben itt tartotta az országgyűlést, amelynek
következménye volt az az óbudai program kiadása. A XIV. század elején Vencel is
székhelyének tartotta, de Károly Róbert inkább Visegrádot és a budai
várat helyezte előtérbe.
Az óbudai klarissza kolostor (Buzás Gergely rekonstrukciója)
1343-ban Nagy Lajos anyjának, Erzsébetnek ajándékozta, ettől kezdve
volt királynéi birtok. Erzsébet élete végéig itt lakott és jelentős
építőtevékenységet végzett. A váron belüli építkezések alig
ismertek, csak az északi és keleti szárnyban kerültek elő nyomai. A
XIII-XIV. század fordulóján végzett kisebb javítások után az Erzsébet
általi átépítések voltak a legjelentősebbek, de a vár alaprendszerét
azok sem változtatták meg. Átépítették a épülettömbből kiugró
kápolna-szentélyt, és pillérsoros folyosót építettek a keleti szárny
mellett.
A XIV. századi óbudai pecséten valószínűleg ezt a várat ábrázolták.
E század végén Zsigmond király egyetemet alapított a városban. A
késő középkorban a vár Óbudához hasonlóan vesztett a jelentőségéből,
fokozatosan háttérbe került. A török korban romba dőlt, és az
újkorra szinte nyomtalanul eltűnt.
Óbuda a török uralom
megszűnése után számos barokk épülettel gazdagodott. Ekkor alakult
ki a keskeny, kanyargós utcákból álló településszerkezet. 1873-ig önálló település volt. 1872-ben a
Budapestről szóló törvény 1873. január 1-jei hatállyal
egyesítette
Budát, Pestet és Óbudát. A korabeli Óbuda hangulatát Krúdy
Gyula művei is megőrizték. A második világháború után létesült
lakótelepek tervezésénél nem voltak tekintettel a terület
hagyományaira: a Rákosi-korszak az egykori településen óriási
pusztítást végezve lerombolta a középkori városmagot, hogy
létrehozza helyén Budapest ma is látható szégyenfoltjait, a
robosztus lakótelepeket. Az egykori településből mára csak a Fő tér
néhány háza, valamint az óbudai református és katolikus templomok
maradtak meg.
Forrás:
Wikipédia |
|
