|
A
feudális széttagoltság miatt, az 1241-ben beözönlő tatárok könnyű
zsákmányává vált az ország. A tatárok vonulását pusztulás, lerombolt
falvak kísérték; áldozatul estek a mai főváros és környékének
települései is. 1242-ben a tatárok előbb Pestet dúlták fel, majd
átkelve a Duna jegén, a fal nélküli települést is földig rombolták.
A tatárjárás
ábrázolása a
Thuróczy-krónikában
A
tatárjárás keserves tanulságai arra késztették IV. Béla királyt
(1235-1270), hogy kővárakat, falakkal körülzárt városokat
építtessen. Tapasztalata szerint a fallal megerősített városok -
mint Fehérvár (ma
Székesfehérvár),
Nyitra
vagy
Esztergom vára - sikerrel álltak ellent a tatár hordáknak.
Az építkezé-sek a "pesti Újhegyen" 1243-ban kezdődhettek meg.
IV. Béla király
(1235. szeptember 25. - 1270. május 3.)
IV.
Béla 1255. évi oklevelében, Buda várának megalapításáról
megemlékezve, már "benépesített erős vár"-nak nevezi az
addig pest-újhegyinek nevezett várat. Feltehetőleg ez az oklevél
Buda főváros jellegének a legrégebbi bizonyítéka.
Buda
vára IV. Béla idejében nem csupán hegy tetejére épített város, hanem
- legalább részben - védőművekkel megerősített hely, valóságos vár
volt; de, hogy a védőművek milyenek voltak, azt nem tudjuk.
Óbuda, az addigi királyi szálláshely, a XIII. század második felére
már nem volt királyi rezidenciának tekinthető; e település még a XIV.
század elején is romos volt. Az óbudai várat és birtokát később I.
(Nagy) Lajos 1343-ban anyjának,
Erzsébetnek adományozta, amely ettől
kezdve a királynék tulajdona lett.
Az
1255-ös oklevélben a vár nagyságára, szerkezetére nincs utalás,
annyi viszont bizonyos, hogy alapításakor a védelem volt az
elsődleges szempont.
IV.
Béla építkezései a várfennsík teljes egészére kiterjedtek, ezért az
egész területet az idegen támadás ellen védelmet nyújtó falakkal,
illetve a sziklatető peremére épített házak gyűrűjével vetette
körül. E várfalak alapozás nélkül, a helyszínen kitermelt rossz
minőségű márgából épültek. Ez arra utal, hogy a király tartott egy
újabb, gyors tatár támadástól, amely ellen szükséges volt mielőbb
felépíteni egy központi erődítést.
Sajnos az Árpád-házi királyaink itt folyó építkezéseiről nem sokat
tudunk, a várfalak alaprajzát is csak részben ismerjük. E falak
főként a hegy geológiai adottságaihoz igazodtak, és túlnyomó részben
beljebb álltak, mint a mai várfalak. Ugyanekkor már állhatott az a
királyi őrség részére készült lakóépület is, amely a későbbi palota
magját alkotta.
1255-ben Budavárnak már számos lakosa volt: magyarok, németek és
olaszok. A város kedvező fekvésénél fogva az iparral és
kereskedelemmel való foglalkozás már akkor igen háládatos volt, s a
lakosság csakhamar nagyobb jóllétre tett szert és ezzel karöltve
élénk tevékenység fejlődött az építészet terén is, amit IV. Béla is
nagyban előmozdított.
Feltűnő, hogy ez időben és az utána következő háromszáz éves
korszakban, mely alatt Budavár fölépült, számos templom, kolostor,
királyi paloták, előkelőségek lakóházai keletkeztek, s noha ezekről
számos följegyzés maradt ránk, egyiknek az építőmestere sem
említtetik. Valószínű azonban, hogy Buda várát ez első korszakában
leginkább német építőmesterek építették.
Az
egyházi épületek közül a legrégibb és építészetileg
legjelentékenyebb alkotás a német lakosságnak Boldogasszonyról
nevezett temploma volt. Ez a várhegynek mintegy a közepén, a Duna
felé néző oldal kiemelkedő helyén álló mai főtemplom, melyet most
közönségesen Mátyás-templomnak neveznek.
A
jelenlegi templom épületét IV. Béla 1255-1269 között két ütemben
építtette. Előbb az észak-francia hatásokat átvevő, Duna-medencei
ciszterci mestercsoport dolgozott a templomon 1250-1260 között
(megépítve a főszentélyt, az álkereszthajót, a "Menyasszonykapu"-t,
az északi oldalhajót és az északnyugati kapuzatot) majd a második
mestercsoport fejezte be a templomot 1260-1275 között. Ez az épület
a lyoni katedrális alaprajzával rokonságot mutató alapelrendezésre,
bazilikális keresztmetszettel épült fel, oszloptörzseinek ciszterci
gyűrűpárkányai magasságában oszlopfejezet-csoportokkal.
Az új
település népessége összetett volt; ide települtek a környék lakói,
a Pestről átköltözött németek, de érkeztek ide vallonok, franciák és
itáliaiak is. Egy XIII. századi kő latin feliratos faragványa
szerint "Örvendjen itt épségben az idejövő polgár és vendégnép.
Nyerjenek bocsánatot a hibázók és jutalmat az igazak".
A
hevenyészve épített falakat ugyan már a XIV. század első
évtizedeiben lebontották, mégis a nyomvonaluk mellett épülhettek meg
az addiginál biztonságosabb várfalak, védelmükben a királyi
udvartartásra alkalmas palotával és a polgárság lakhelyéül szolgáló
várossal.
Tudomásunk van a IV. Béla után trónra került királyok
rövidebb-hosszabb budai tartózkodásáról; ebből is következtethetünk
arra, hogy a budai várban ekkor már volt alkalmas épület a királyok
fogadására.
1301-ben, az utolsó Árpád-házi király, III. András meghalt. A Képes
Krónika szerint "...a budai várban elnyugvék az Úrban, és eltemették
Szent János evangélista egyházában, a kisebb testvéreknél" (a
középkorban a ferencesek Szent János temploma a mai Várszínház
helyén volt. 1960-ban folyt helyreállítása során sajnos nem találtak
nyomot András király sírjához). |
|
