|
Miután a királyválasztást 1458. január végén a pesti országgyűlésen
az országos rendek is megerősítették, a Prágából hazaérkező Hunyadi
Mátyás 1458. február 14-én fényes kíséretével ünnepélyesen bevonult
Budára, ahol fogadta a polgárok szokásos hódolatát. A bevonulás után
Mátyást – mivel még a Szent Korona Frigyes császárnál volt – a
magyar történelemben egyedülálló módon avatták királlyá: a
Boldogasszony-templomban (a későbbi Mátyás-templom) ünnepélyes
hálaadó mise keretében letette a királyi esküt, majd a palotában
elfoglalta trónját (a visszaszerzett Szent Koronával 1464-ben
Székesfehérvárott koronázták meg). (Fenti kép: Virágvölgyi
András: A Király: Hunyadi Mátyás arcai című könyvének
borítója)
| |
Fényképalbum |
|
Hunyadi Mátyás (1458-1490) – mivel számára már nem állott
rendelkezésre akkora szabad hely a palota területén, ahol új,
nagyszabású épületet lehetett volna emelni – főleg szépítette a
palotát, Zsigmond épületeit reneszánsz stílusban alakította át.
Tevékenysége így elsősorban az épületek belső építészeti
gazdagítására irányult.
De a
védelmi rendszert is tovább erősítette. Neki tulajdonítható a
Vár-hegy deli csúcsának a védelmére emelt
Déli nagy rondella is, amely az ágyús várvédelem egyik
legkorábbi példája. Zsigmond a várfalakra széles körüljárót
építtetett, Mátyás ezekre fából tágas védőfolyosót és őrtornyokat
ácsoltatott. A védőfolyosókon, amelyeknek külső falát pártázat
ékesítette, az egész palotát körül lehetett járni. A kimagasló
István-torony és az őrtornyok tetőcsúcsain aranyozott toronygombok
ragyogtak (ezért nevezték később, a török időkben az aranyalma –
Kirill Elma – palotájának).
Jelentősek voltak Mátyás király vízmű-építkezései is: több új
ciszternát létesített, s megoldotta a budai hegyek forrásvizeinek a
várba vezetését. Bonfini jegyezte fel: „Mátyás király Budára
nyolc stádiumnyi (mintegy másfél kilométer) távolból, szurkos
fa- és ólomcsöveken át, forrásvizet vezetett. A szökőkutakat, a
halastavat és a kerteket a Duna vizével látta el, amelyet egy
különleges vízemelő gépezet hajtott fel a palotába".
A
Mátyás-kori palotáról először a nagyszabású királyi esküvő budai
ünnepségsorozatán résztvevő külföldi vendégek és követek adtak hírt.
Hans Seybold bajor utazó, valamint a szász és a pfalzi fejedelem
követei beszámolóikban különösen a Zsigmond-kori nagyterem szépségét
emelték ki:
„Az ebédlőterem nagyszerű palotacsarnok volt, királyi
fényűzéshez méltó, arannyal átszőtt ritkaságszámba menő vörös
függönyeivel, amelyeket teleszőttek számos igazgyönggyel. [...]
A teremben legelöl egy kerek asztal állt, mögötte az oldalfalon
teljes szélességben aranyfüggöny lógott. Az asztal felett három nagy
– arannyal átszőtt – mennyezetkárpitot feszítettek ki. Egyik a
királyné címereit ábrázolta két pajzsban és két koronával, a másik
két kárpiton a király címerei voltak láthatók”.
A pazarul fölékesített palotáról Bartolommeo de Maraschi castellói
püspök, pápai követ 1483-ban úgy vélte, hogy „ennél nagyobb és
szebb palota Itáliában sincs”. Mátyás személyesen is részt
vehetett az építkezések megtervezésében, Galeotto Marzio olasz
humanista író szerint „mindenkinél jobban gyönyörködött a szép
épületben”, s más feljegyzésekből tudjuk azt is, hogy
figyelemmel kísérte az olasz fejedelmek építkezéseit és az udvarában
megforduló követektől erre vonatkozóan élénken érdeklődött, valamint
építészeti szakkönyveket és mestereket hozatott Itáliából. A
tervezést segíthette a bolognai Aristotele Fioravente építész rövid
magyarországi tartózkodása alatt.
A
királyi palotában a szörnyetegeket legyőző mitológiai hős nemcsak az
említett bronzkaput díszítette, hanem az előudvarban is állt egy
önálló, Herkulest ábrázoló bronzszobor, amit 1526-ban Szulejmán
szultán szállíttatott el hadizsákmányként.
A leírásokon túl az
előkerült faragott kövek, vörös márvány ajtó- és ablakkeret-, fríz-
és mennyezettöredékek, lépcső-, árkádos folyosó- és erkélyrészletek,
valamint a majolika padlócsempék is arról árulkodnak, hogy Mátyás
alatt a gótikus építésű palota nagyrészt reneszánsz architektúrát
kapott.
Mátyás a már említett, Szűz Mária mennybemenetelének
tiszteletére szentelt, valószínűleg Anjou-kori kétszintes, a Bonfini
által leírt, jelentős felszerelésekkel gazdagított kápolna felső
szintjén helyezte el a török szultántól kapott Alamizsnás Szent
János-relikviákat, amiről a kápolnát később Alamizsnás Szent
János-kápolnának nevezték.
A
külső udvaron, más néven Várpiacon (area magna) tartották a tömeges
lovagi tornákat, itt vívott meg (1485–1487 között) Mátyás király
Holubár cseh vitézzel, de alkalmas volt ez az udvar cirkuszi
játékok, ünnepségek tartására is. A XV. században itt dolgoztak a
fegyverkovácsok és a lőporkészítők, háborús készülődéskor itt
gyűjtötték össze az ágyúkat, fegyvereket.
A
Száraz-árok és a vele valószínűleg egyszerre épült várfal mögött
kelet-nyugati irányban helyezkedett el Zsigmond palotája, a már
említett Friss-palota. Díszterme – az ún. Római terem – 100 lépés
hosszú és 25 lépés széles, vagyis mintegy 70 x 18 méter alapterületű
volt. A kéthajós termet nyolc oszlopa (nyilván gótikus pillére)
kilenc boltszakaszra osztotta.
A terem a korabeli Európa egyik
legnagyobb nem egyházi célú belső tere volt, országgyűlések,
tanácskozások színhelye; itt voltak a fogadások, itt zajlottak a
nagyobb ünnepségek, itt tartotta 1476. december 22-én Mátyás
menyegzőjét Beatrix királynéval. V. László király e terem erkélyéről
nézte végig 1457. március 16-án Hunyadi László fővételét: „László
grófot Buda vára elébe vezették, szemben a Friss-palota bejáratával,
hogy fejét vegyék, és ott le is fejezték" – emlékezik vissza Thuróczi János történetíró krónikájában.
I.
Mátyás király a hetvenes évektől – kivéve, amikor háborúzott –
szinte minden évben tartott országgyűlést, legtöbbször Budán.
1469-től megszaporodó távollétei idején (a cseh trón megszerzése
érdekében, majd az osztrák tartományok egy részének és Bécsnek
1485-ben történt elfoglalása után) Budán a kinevezett királyi
helyettes – aki nem a nádor volt és nem gyakorolt helytartói jogokat
– maradt az udvar és a kincstár nagyobb részével együtt.
A
Mátyás által 1490. március végére, Budára összehívott és
elhalasztott országgyűlés azonban végleg elmaradt, ugyanis a király
1490. április 6-án Bécsben váratlanul meghalt. Holttestét –
hasonlóan Károly Róbertéhez – ünnepélyes gyászszertartással Budán
ravatalozták fel, innen vitték végső nyugvóhelyére,
Székesfehérvárra.
Hunyadi Mátyás halála után több trónigénylő is fellépett, elsősorban
természetes fia, Corvin János herceg, akinek trónutódlását apjának
végül is nem sikerült biztosítania. A herceg a Hunyadi-birtokokkal
és a hadsereggel a háta mögött az ország egy részét el is foglalta
egy időre, s Ludovicus Tubero dalmát apát, a korszakot feldolgozó
történetíró szerint Buda várát is a kezében tartotta, ahol - amikor
hadaival a délvidékre ment - megerősített védelmet hagyott hátra. A
vár őrsége azonban 1490. július 4-én megnyitotta a kapukat az
ostrommal fenyegető Nagylucsei Orbán egri püspök csapatai előtt.
Corvin János a katonai vereség után a Hunyadi-birtokok megtartásával
és horvát báni kinevezésével kiegyezve megállapodott a rendekkel,
amelyek a lengyel királyi házból származó Jagelló Ulászló cseh
királyt választották magyar királlyá.
A
század utolsó évtizedében a késő gótikus stílusban épült
Friss-palota, Mátyás reneszánsz palotájának hatására, veszített
jelentőségéből, gyakorlati célokra kezdték használni, sőt II.
Ulászló idejében már lőport is tartottak a pincéjében.
A
törökök a XVI. században lőszerraktárnak használták; a felhalmozott
lőpor 1578. május 19-én villámcsapás következtében felrobbant: „..vala
egy torony a várban Sigmond palotája mellett, kinek czimertorony
volt a neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor
megütötte az menykü. Nagy fényességgel jött az kü alá, mint egy
lámpás: ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala".
(Szamosközy István)
Az
1686. évi ostrom során, július 22-én a Duna felőli épület
lőportornya is felrobbant, s e két hatalmas robbanás a Friss-palotát
teljesen megsemmisítette. A korabeli forrásokban helyéül megnevezett
területet a későbbi térképek és metszetek már üresen is hagyták.
A
Mátyás-kori királyi vár legrégibb
ábrázolása a Michael
Wolgemuth 1476 körüli rajza alapján készített fametszeten, Hartmann
Schedel nürnbergi krónikájában (1496) maradt meg. A fametszet
hitelességét igen sokan kétségbe vonták, a feltárások azonban
igazolták a metszet több képelemének helyességét.
|
Mátyás király palotájának legteljesebb leírását olasz történetírója,
Antonio Bonfini adta több humanista értekezése előszavában és a
Magyarország történetéről írt
Rerum Hungaricarum Decades című, topográfiailag helyenként
nehezen értelmezhető, erősen antik hatásokat tükröző művében. Mégis
Bonfini szemén keresztül látjuk legjobban a jelentős reneszánsz
részeket is magában foglaló Mátyás-kori királyi palotát: „Nekilátott,
hogy a budai várat [...] fölékesítse; a hátsó palotasort
szépen kiépítette, tudniillik a dunai oldalon egy kis kápolnát emelt
víziorgonával, a kettős keresztelő kutat márvánnyal és ezüsttel
díszítette; [...] fent mindkét nyelv [a görög és a latin]
csodás gazdagságú könyvtárát rendezte be; a kötetek kiállítása is
pazar. Ez előtt, ahol délre néz, bolthajtásos terem van, melyben az
egész mennyet látni lehet. A római fényűzéstől nem különböző
palotákat épített, ahol tágas nagytermek, pazar berendezésű
előszobák és lakószobák [vannak], mindenütt tarka kazettás
mennyezet, sok és sokféle aranyos címerrel; emellett mutatós
intarziás ajtótáblák, gyönyörű kályhák, tetejükön négyesfogat meg
számos faragott római címer, alul tárházak és kincseskamrák,
napkelet felé különböző ebédlő- és lakószobák, ahova széles lépcsők
és folyosó vezetnek. Itt van a trón- és tanácsterem. [...]
Nyugaton egy ódon, még fel nem újított épület, közepén egy régi
árkádsorral kerített udvar, amelyet kettős kerengő koronáz, a
felsőn, amely az új palota elé vezet, oda, ahol az emeleti
nagyterembe lehet belépni, nem nézheted bámulat nélkül a csillagos
mennybolt tizenkét csillagképét; mindenhol négyszögű cifra
kövecskékkel kirakott padló, némelyik mázas csempe [az úgynevezett
majolika padlótégla]; mindenfelé hideg és meleg vizes fürdő
helységek; a padlófűtéses nagyterem lyuggatott téglával burkolva,
melyet nemcsak a szép színek, hanem különféle mesebeli lények is
szemet gyönyörködtetővé tesznek. A belső udvarban, szemközt a
magasban három fegyveres szobra tűnik a belépő szemébe. Középen áll
a sisakos Mátyás, elgondolkodva támaszkodik lándzsájára és pajzsára;
jobbról az apja, balról a bús László. Az udvar közepén egy
márványmedencével körülvett bronzkút, fölötte a sisakos fegyveres
Pallasz [Pallasz Athéné, a tudomány görög istennőjének szobra]
magaslik. [...] E négyszögű térségben tehát, amely Zsigmond
palotái előtt fekszik, elkezdte felújítani az oldalsó régi palotát.
[...] Kétrészes lépcsőt toldott hozzá vörös márványból, bronz
kandeláberekkel. Ugyanebből a kőből emelt a tetején egy kétszárnyú
bejáratot, amelyet elöl is, hátul is művészi kivitelezésű,
csodálatos, Herkules munkáit [az ókori mitológiai hős cselekedeteit]
ábrázoló bronz ajtótáblák ékesítettek. [...] A váron kívül a
legközelebbi völgyben bájos kertek fekszenek és egy márvány villa...” |
A középkori budai várpalota
rekonstrukciója az ásatások alapján; 1470-1502 körüli állapot
(Seitl Kornél rajza A budai vár feltárása című könyvéből, 1966.) Bibliotecha Corviniana
A
Bibliotheca Corvinianát Naldo Naldi firenzei és a jeles magyar
humanista, Oláh Miklós esztergomi érsek építészeti leírásaiból
ismerjük. Naldo Naldi híradása szerint: „A könyvtárt Mátyás a
palota legszebb részévé tette, hogy ezzel is kifejezze a tudás
felsőbbségét. Négyszögletes, boltozott helység
[..., melynek] szemközt két színes üvegtáblás ablaka van. A két
ablak között aranyos takaróval fedett heverőágy [… állt. A
könyvtárnak] két bejárata van, az egyiket a királyhoz jövő
tudósok használják, a másikat a király, midőn kívülről,
rejtekhelyről óhajtja hallgatni a misét. A szabadon maradt három
falon hármas rendben művészies polcok. A polcokat aranyos
bíborfüggönyök fedik, amelyek ragyogó hengerekről függenek. A termet
körös-körül díszes szekrények övezik, firenzei művészek munkái. A
terem közepén háromlábú székek [...], amelyeket drágaköves,
aranyszövésű takarók borítanak.” Oláh Miklós leírásából azt is
megtudjuk, hogy a könyvtárnak volt még egy boltozatos helyisége: „az
egyik a görög könyvekkel volt tele, [...] a másik boltíves
terem őrizte a teljes latinság kódexeit. […] Mindegyiket
selyemborítás fedte, színes és aranyos díszítésű, rajta volt a
tudományág és tudományszak jelzése, ezek szerint voltak a könyvek
osztályozva.”
A
könyvtár nemcsak sokoldalú és korszerű tartalmával, hanem kézzel írt
kódexeinek káprázatosan gazdag kiállításával is kiemelkedett. A
többségében firenzei mesterek által festett díszkódexek aranyozott
lapjain nagyméretű miniatúrák, lapszéli díszítésként pedig antik
műtárgyak (kámeák, érmek, szarkofág-domborművek) apró másolatai,
emblémák, címerek, Mátyás, Beatrix és híres humanisták arcképei
sorakoztak. A kódexek külső megjelenése sem maradt el a belső
díszítés pompájától. A köteteket színes selyem- és bársonykötésbe,
illetve aranyozott bőrkötésbe foglalták. A corvinák többsége
kifejezetten Mátyás megrendelésére készült, főként a kor leghíresebb
itáliai (túlnyomórészt firenzei) miniátorainak műhelyeiben. Működött
azonban Budán is másoló- és könyvkötőműhely, többnyire úgyszintén
itáliai személyzettel. A könyvtárhoz csatlakozott még egy
csillagvizsgáló is, melyben Mátyás híres tudósai – köztük
Regiomontanus – dolgoztak. A kettős könyvtárterem egyikének
boltozatára a csillagos ég képét festették, Mátyás születési
idejének konstellációjában ábrázolva az égbolt bolygóit.
Hunyadi Mátyás híres könyvtárának legnagyobb része azonban
megsemmisült a törökök 1526. évi hadjáratakor, kivéve azokat a
köteteket, amelyeket a szultán magával vitt Konstantinápolyba, vagy
amelyek még előtte más tulajdonába kerültek. Az igen szétszóródott
anyagból máig több mint kétszáz kötetet sikerült azonosítani, ezek
tizenhat országban, negyvenhárom városban és negyvenkilenc
könyvtárban találhatók meg. Magyarországon ötven kódexet őriznek
különböző könyvtárakban, ezeken kívül több kódex található Bécsben,
Modenában, Párizsban, Rómában, Firenzében, Wolfenbüttelben és
Münchenben.
Mátyás palotájáról szólva végül álljon itt egy későbbi magyar
királynak, Habsburg Ferdinándnak, V. Károly német-római császár
testvérének a véleménye. Caspar Ursinus Velius 1527-ben Ferdinánd
budai bevonulásáról szóló tudósításában azt írta, hogy „az uralkodó
megtekintve az épületegyüttest, csodálatát fejezte ki Mátyás
építkezései iránt”.
|
|
