|
III. Károly utódja leánya, Mária Terézia (1740-1780) volt, aki
igyekezett a magyar főurakat különféle külsőséges
megnyilatkozásokkal magához kötni. Lényegében ez vezette Őt a budai
királyi palota továbbépítésekor is, viszont sosem gondolkodott azon,
hogy udvartartását ide helyezze át. Az általa továbbépített
palotában csupán egyszer, 1764-ben tartózkodott néhány napig. Az
ország fővárosa ekkor Pozsony volt: ott székelt a Helytartótanács,
az ország legfőbb kormányszerve is.
Mária
Terézia koronázása után mozgalmat indítottak a III. Károly által
megkezdett munkálatok továbbhaladásáról, s ennek érdekében az ország
rendjei 1741-ben kérelemmel fordultak a királynőhöz, aki 1748-ban
járult csak hozzá az egyszerű épület királyi palotává való
kiépítéséhez. Ennek kivitelezési terveit Jadot de Ville Issey
császári főépítész készítette 1749-ben, de mivel egy évvel később
megvált a feladattól, azt utóda Nicolaus Pacassi osztrák építész
valósította meg, kissé fejlesztve a terveken. A helyszíni
munkálatokat 1750-55 között Oracsek Ignác kamarai építész
irányította. Tőle származik a barokk palota homlokzatkiképzése,
valamint a tetők és a kupolák megformálása.
A Mária Terézia kori palota nyugati homlokzata az Oracsek-féle
kupolával
A porosz háború miatt az
építkezés 1758-tól szünetelt, amit 1765-ben folytattak tovább. Ennek
irányítását Franz Anton Hillebrandt, a magyar kamara vezető építésze
vette át. Általa készült el 1770-ben a palota műszaki tervsorozata.
A tervek a III. Károly-féle épület adottságait felhasználva
születtek: Jadot de Ville a négyzetes alaprajzú, zárt belső udvaros
épülethez - méreteit és tömegét átvéve, északi nyúlványát lebontva -
nyaktagokkal két új épületszárnyat csatlakoztatott. A három
épületszárnyat a nyaktagokkal egy közös tengelyre úgy fűzte fel,
hogy a tengelyvonal keleti, dunai oldalára egy, a nyugatira két
szárny került, U alakú alaprajzot alkotva, nyugat felé kinyíló
udvarral (később ebből alakult ki Ybl tervezésében a krisztinavárosi
épületszárnyak hozzáépítésével a mai Oroszlános-udvar). Az újonnan
kialakult épületszárnyak egy-egy zárt udvart foglaltak magukba.
A palota földszinti alaprajza
A háromszintes palotát
akkor még minden szobrászati és plasztikai díszítés nélküli,
egyszerű vakolt homlokzatok jellemezték. A dunai homlokzat előreálló
középszárnya a nagy rizalit szerepét töltötte be, amelynek a
homlokzati síkjából kiemelkedő és a felső két szintet összefogó,
timpanonnal lezárt, négyoszlopos kolonnádja jelölte az épület
tengelyét és hangsúlyozta főhomlokzati szerepét. A homlokzatot
síkban tartott sarok rizalitok szegélyezték.
A Mária Terézia kori palota keleti homlokzata a Karl Zillack-fele
csillagvizsgáló toronnyal
A rizalitszárny udvari oldalára ugyancsak timpanonnal lezárt, négy
oszlopos kolonnád került. Belső közlekedésre az oldalszárnyakban
egy-egy díszlépcsőt és minden szárnyban több melléklépcsőt helyeztek
el. Az északi szárny nyugati oldalán volt a kápolna. Az északi
négyszögben a hivatalok és a kíséret lakosztályán kívül vendéghelyek
is voltak. A középszárny első emeletén volt a királynő és férjének
lakosztálya. A déli négyszög földszintjén volt a konyha és a
gazdasági helyiségek, a felettük lévő szinteken pedig a főhercegeket
szállásolták el.
Még az épületegyüttes építésének teljes befejezése előtt - a már
elkészült részt - 1762 és 1772 között az Angolkisasszonyok kapták
meg otthonul. 1766-tól Albert herceg, Magyarország helytartója
lakott a palotában, akinek azonban 1777-ben, a nagyszombati egyetem
Budára telepítése miatt el kellett hagynia a palotát. Az
Angolkisasszonyok Pestre költöztek.
A Mária Terézia kori palota középszárnyának keleti homlokzata
Karl Zillack
csillagvizsgáló tornyával és a torony alaprajzai 1790-ben
Mária Terézia 1771-ben,
a jezsuita történészek kezdeményezésére visszakapta a Szentjobbot a
raguzaiaktól. Méltó őrzésére a palota északi szárnyának zárt
udvarában zárt kápolnát építtetett. A történelmi ereklyét 1776-ban
ott helyezték el. Hauszmann e kápolnát 1899-ben, a palota
bővítésekor lebontatta.
A nagyszombati egyetem idehelyezése után a dunai homlokzat
Oracsek-fele kupoláját lebontották, és Karl Zillack tervei alapján
egy négyszintes, tetőteraszos csillagvizsgáló tornyot építettek
helyette. A torony mintegy fel évszázadon keresztül volt a palota
jellegzetes motívuma. Az 1950-es évek elején ezt a toronymotívumot
javasolta kupola helyett id. dr. Kotsis Iván a Budavári Palota
újjáépítésekor. Az egyetem elhelyezésével kapcsolatos átalakítási
munkálatokat Kempelen Farkas udvari tanácsos irányította. Ugyancsak
ebben az időben készült el a díszterem Hillebrandt szerinti
homlokzatképzése is.
A budai királyi palota látképe a XVIII. század második felében
II. József (1780-1790)
Budát ismét fővárossá tette, ide helyezte a Helytartótanácsot, de ő
maga nem költözött a palotába, sőt itt-tartózkodása alatt sem lakott
benne. 1784-ben, az egyetem Pestre való áttelepülése után a palota
lakatlanná vált, és csak II. Lipót (1790—1792) trónra lépését
követően, 1791-től kapott ismét tartalmat a beköltöző Sándor Lipót
nádor udvartartásával. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
HIRDETÉS
|
