HOME  |  GEOGRAPHY  |  HISTORY  |  MONUMENTS  |  DISTRICTS  |  CHURCHES  |  STATUES  |  BRIDGES  |  MUSEUMS  |  SPA  |  THE ROYAL PALACE

Az I. Ferenc (1792-1835) budai megkoronázásával járó ünnepi eseménysorozat ismét előtérbe helyezte a királyi palotát. Még Sándor Lipót idejében felvetődött, hogy a nádori udvartartáshoz megfelelő átalakítások szükségesek, de ezt csak később, József főherceg nádorsága idején, 1799-ben végezték el. Zenetörténeti esemény, hogy 1800-ban Haydn a palota dísztermében vezényelte A teremtés című oratóriumát.

Az uralkodó családja 1809-ben - amíg Bécset Napóleon ostrom alá vette - fél évet töltött a palotában. 1810-ben a még mindig gyakori tűzvész pusztított a palotában. 1814-ben I. Ferenc osztrák császár és magyar király III. Frigyes Vilmos porosz királyt és I. Sándor orosz cárt egy időben látta vendégül a palotában.

Az 1810-es tűzvész után több terv készült a palota átalakítására, de 1824-ig lényeges változás nem történt. 1827 után azonban a csillagvizsgáló torony és az udvari Oracsek-féle kupola lebontásával, majd a középszárnynak egy új emelettel való megnövelésével jelentősen módosult a Mária Terézia kori barokk palota homlokzatának képe. Az emeletráépítéssel ugyanis az eredeti épületarányokat megváltoztatták: az akkor még meglévő timpanon furcsán metszett bele az új emelet homlokzatába, a tetőfelépítmények eltűntek, és a tetőrendszer is megváltozott.

Az udvari homlokzat terve a harmadik emelet ráépítésével

V. Ferdinánd (1835-1848) 1846-ban István főherceget tette meg nádorrá, s ez alkalomból ismét kisebb átalakításokat hajtottak végre a beköltözéshez. Ekkor ifjabb Luis Montoyer készített átalakítási és berendezési terveket.

I. Ferenc József (1848-1916) uralkodásának kezdetére esett a magyar szabadságharc vérbe fojtása. A magyar nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért vívott küzdelem során Budát Görgey csapatai 1849 májusában háromheti ostrommal (lásd: Buda ostroma, 1849.) szabadították fel. Az ostrom súlyos sérüléseket okozott a palota együttesben. A palota jelentős részének tetőzete leégett. Különösen a déli és a középső szárny rongálódott meg súlyosan: a boltozatok sok helyütt beszakadtak, a belső berendezés elhamvadt. A forradalom leverését követően a király azonnal elrendelte a palota helyreállítását és
átalakítását Albrecht főherceg részére, akit 1851-től Magyarország katonai és politikai kormányzójává tett.

1852-ben a déli szárnyat Kimnach Lajos, a középszárnyat Pollack Ágoston állította helyre. 1954-ben a keleti homlokzatra négy díszítő szobrot helyeztek el, amelyeket August la Vigne faragott. E szobrok voltak az első ilyen jellegű alkotások az épületen. Az 1848-as szabadságharc előtt Ladislaus Rupp a középszárny keleti homlokzatának négyoszlopos kollonádját hatoszloposra tervezte át, amelyet Joseph Weiss építési felügyelő és Carl Neuwirth ellenőr az ezek fölé helyezett bábos korlátú erkéllyel fejlesztett tovább a korábbi timpanon helyére. Ugyancsak Rupp tervei szerint készült el a középszárny keleti homlokzatát koronázó manzárdtető toronyépítménye, a falpilléres rizalitok és a tetők manzárdtornyai.

Ferenc József 1852-ben - ha csak rövid ideig is - a palotában tartózkodott. Az 1867-es kiegyezés nem maradhatott hatás nélkül az ország életére: az alkotmány visszaállítását követően a nagy ünnepélyességgel lezajlott budai koronázás után a király udvartartásával hosszabb ideig a palotában tartózkodott.

Az 1873-as városegyesítés után Buda is az új főváros részévé vált. A Hadügyminisztérium a vár erőd jellegét 1874-től kezdődően fokozatosan megszűntette, amely magával vonta a műemlék értékű védőművek lebontását.

A gazdasági fellendülés hatására nagyarányú építkezések kezdődtek a Duna mindkét partján, s ez jelentősen megváltoztatta Buda és Pest arculatát. A legnagyobb városképi változást azonban a Mária Terézia kori királyi palota továbbépítése jelentette. Ennek gondolata első ízben 1867-ben, I. Ferenc József királlyá koronázása alkalmával vetődött fel.

A királyi palota 1866 körül

"Az ünnepélyek során kitűnt, hogy a budai palota nem elegendő nagy, és az udvartartás szükségleteit nem elégítheti ki. Mindenütt hiány mutatkozott, a palota termei nem nyújtottak kellő helyet nagyobbszerű pompának kifejtésére és a meghívott vendégek befogadására. A királyi főhercegek és udvari méltóságok nagyrészt szállodákban és magánházakban voltak elhelyezve; a szolgaszemélyzetnek és a számos udvari fogatnak ideiglenes barakkokat kellett építeni stb. Már akkor nyilatkozott Andrássy Gyula gróf, hogy egyik legfőbb teendője lesz a palota kibővítése és annak magyar királyi méltóságához illő átépítése" - nyilatkozta Hauszmann Alajos. A palota bővítése végül is Erzsébet királyné óhajára került napirendre.

Az átépítés előtt rendezni kellett a Dunára néző hegyoldalt, minek során a régi halászváros (ma Víziváros) szegényes kinézetű, elavult házsorait le kellett bontani. A tervek elkészítésére Ybl Miklós kapott megbízást, aki a budai várban kisebb jelentőségű, a várkert rendezésére szorítkozó terveket (támfalakat, lépcső-tornyokat, lépcsőket stb.) már készített.

A díszítő célú építmény 1875-1882 között épült meg. A kompozíció közepén egy oszlopos kerti építmény (gloriett) állt, két oldalán szerpentinszerű lépcsőfeljárattal, s az ezeket jobbról és balról közrefogó pavilonokkal. Az építmény végeit egy-egy lakóépület zárta, amelyek tíz-tíz tengelyes árkádsorral kapcsolódtak a pavilonokhoz.

A várkert Duna felőli bejárata 1882 után

Az építés során a középkori keleti védőmű alsó várfalának jelentős hányadát elbontották, a Dunáig levezető déli kortinafal végén álló és a Vár vízemelő szerkezetét magában foglaló Vízirondellával együtt. Ez utóbbi pótlására építette Ybl a Várkert-kioszkot, a Vár vízvezetékének szivattyútelepeként (ezt 1905-ben kávéházzá alakították át). Ezek után került sor a palotabővítésre, amelyhez Ybl Miklós - Tisza István miniszterelnök megbízására - 1885-ben több javaslatot is készített. A tervek mindegyikének fő jellemzője az volt, hogy a Mária Terézia kori palotát változatlanul megtartották, s annak stílusához, valamint emeletosztásához igazodtak.

HIRDETÉS

A Vár és a Királyi Palota  Buda helyrajza  Tabáni tűzvész, 1810.  Mária Terézia palotája  Tabán

Jelenleg nincs ajánlható link!

HIRDETÉS

A program nagy területet igényelt, a rendelkezésre álló hely pedig igencsak szűknek bizonyult. Végleges tervében ezért Ybl - Zsigmond király egykori építkezéseihez hasonlóan - a Vár-hegy természetes sziklaperemén túlra is terjeszkedett. A nyugati várfalak részbeni elbontásával, új támfalak és alapok létesítésével, a tabáni völgybe lenyúlva hatalmas épülettömböt tervezett. A neobarokk stílusban megoldott épülettömböt két összekötő, háromtengelyes nyaktagrésszel kapcsolta a barokk palota déli és északi szárnyához, létrehozva egy nagyméretű, közel négyzet alakú belső díszudvart.

További elgondolása volt még a Zeughaus elbontása, és helyén a testőrség részére egy testőrlakóház építése, amelyet a palotával egy zárt, oszlopos folyosóval kötött volna össze. Ez utóbbi nem valósult meg, Hauszmann később ebben az irányban bővítette a barokk palotát.

A tabáni lejtőre tervezett nyugati, krisztinavárosi épületszárny elzárta a Ferdinánd-kapun (és az alagúton) át a palotaudvarra felvezető rácvárosi kocsiutat. Pótlására Ybl a régi várfalak elé erőteljes támfalakkal megtámasztott új utat tervezett, a mai Palota utat. A kivitelezés az új épület "támasztó és bélésfalával" (Hauszmann szóhasználata), valamint az út támfalának építésével 1890. május elsején megkezdődött.

Az épülő várfal a Tabán felé 1900 körül

Ybl palotabővítési elgondolásai azonban - 1891. január 22-én bekövetkezett halála miatt - csak részben valósultak meg. A szomorú eseményt a királyi palota építési bizottságának elnöke az e célból összehívott ülésen jelentette be, s egyben jegyzőkönyvi megbízást adott Hauszmann Alajos műegyetemi tanárnak a munkálatok folytatására.

Hauszmann Ybl terveit ugyan átdolgozta, de lényegében nem változtatta meg őket, így az épület Ybl Miklós alkotásaként valósult meg. Ezért a krisztinavárosi szárnyat a szakirodalomban gyakran Ybl-szárnynak is nevezik. Az átdolgozott terveket - amelyek csupán a belső beosztásra és főleg a díszlépcső módosítására szorítkoztak - Hauszmann 1893 elején fogadtatta el. A terveket ugyanezen év május 3-án I. Ferenc József is
megtekintette a helyszínen, és megvalósításukat engedélyezte. Az épület alsó két szintje a millenáris ünnepségekre (lásd: Országos Kiállítás) elkészült, és ez alkalomból a király 1896. június 6-án letette az alapkövet.

Ybl nagy tömegű, téglalap alaprajzú épületének homlokzata - a háromszintes barokk palotához alkalmazkodva - az udvar felé három (ill. a középrészen négy) szintet mutatott, de a Tabán felé - a lejtős hegyoldalhoz igazodva - a földszint alatt még két alagsori és két pinceszint is volt. A hármas tagolású épületszárny két kisebb belső udvart fogott közre.

A királyi palota földszinti alaprajza

A régi palotát és az Ybl-szárnyat összekötő északi nyaktagban kapott helyet a palotaudvar főkapuja, külső és belső oldalán két-két oroszlánt ábrázoló kőszoborral - Fadrusz János kitűnő művével - díszítve. A háromnyílású nyitott áthajtó a szobrokról az Oroszlános kapu, a palotaudvar pedig az Oroszlános udvar elnevezést kapta.

A krisztinavárosi épületszárny főbejárata az Oroszlános udvarból nyílott. Ybl a homlokzatokon végigvezette a barokk palota nagy kiülésű fő- és osztópárkányait és az ablakosztások ritmusát. A nyugati oldalon a sarok- és középrizalitok még fokozták az egyébként is nagy magasságú homlokzat függőleges hatását. Itt a középrizalit előtt hatoszlopos kolonnád, felette hat posztamensen allegorikus szobrok helyezkedtek el. A sarokrizalitokat manzárdtornyok, az egy szinttel kimagasodó középrizalitot koporsó alakú manzárdtető zárta. A homlokzatok és támfalaik teljes felületükön nemes kőburkolatot kaptak; a homlokzat alsó részéhez és a támfalakhoz almási, földszint feletti részéhez sóskúti mészkövet, az udvari homlokzatokhoz pedig sárgás bácstoronyi homokkövet használtak fel.

Még a krisztinavárosi szárny építése közben, 1892-1895 között készült el a barokk palota első emeletének középtengelyében lévő nagy díszterem átalakítása is. A díszterem ugyanis a koronázás 25 éves jubileumi ünnepségekor kicsinek bizonyult, és így bővítésre volt szükség. Az alapterületet az épület belseje felé nem lehetett megnagyobbítani, ezért Hauszmann úgy oldotta meg a feladatot, hogy az ablakokat kibontva a homlokzati falat pilléresítette, és a termet az udvar felé folyosószerűen kibővítette. A bővítés következtében előreugró homlokzatszakaszra pedig visszahelyezte az eredeti négyoszlopos kolonnádot.

A millenniumi ünnepségek alkalmával azonban a megnagyobbított díszterem is kicsinek bizonyult, sőt a palota nagyobb ünnepségek rendezéséhez szükséges helyiségekkel nem is rendelkezett.

"Nagyméretű és fényes, új ünnepi helyiségek létesítéséről tehát feltétlenül gondoskodni kellett, és mert a krisztinavárosi szárny keretében ilyeneket beosztani nem lehetett - az épületnek más lévén a rendeltetése -, tehát csakis északi irányban lehetett terjeszkedni a régi fegyvertári épület területén" -indokolta Hauszmann a palota északi irányban végzett későbbi bővítését.

Hauszmann a palotabővítést - a Zeughaus lebontásával - oly módon oldotta meg, hogy a Mária Terézia kori palota szimmetriatengelyét északi irányban eltolva, a dunai oldalon két új szárnyat épített. A bővítéssel a volt északi szárny vált a palota középpontjává, amely a szimmetrikus elrendezés következtében az alap-rajzilag előálló két rizalitszárny homloksíkjához viszonyítva jelentősen visszaugrott. E szokatlan megoldás ellensúlyozására a középrészen egy két szintet összefogó oszlopsort tervezett, előreugró kis rizalittal. A hatoszlopos kolonnádra szoborcsoporttal ékesített timpanont ültetett. Fokozta a hatást az első emeleti szintről levezető, elliptikus szerkesztésű, kétkarú külső lépcső, amely az emeleten lévő, ún. Habsburg-termet kapcsolta össze a palotakerttel. Mindezek fölé pedig - az épületközép hangsúlyozására - nagyméretű kupolát emelt.

A Habsburg-lépcső

Mivel a németes stílusú szecessziós dobon elhelyezett kupola alatt szabad tér nem volt, gyakorlatilag csak díszítőelemként, kupola hatású tetőfelépítményként szerepelt. A palotakertben - a lépcső tengelyében - kapott helyet Savoyai Jenő lovas-szobra, Róna József neobarokk alkotása.

Savoyai Jenő lovas-szobra

A palota új épületszárnyainak homlokzati kiképzését a régi Mária Terézia kori palota stílusa határozta meg: "a bécsi barokk irányban épült palota már kegyelet szempontjából is megtartandó volt és törekvésem főleg oda irányult, hogy megszabott arányok keretében nemesebb részlet-kiképzést alkalmazzak" - írta Hauszmann a palotabővítést ismertető könyvében.

Az új északi szárny főhomlokzata a III. Károly-féle déli szárnyéval azonos hosszúságú, de valamivel kisebb szélességű volt, így a korábbi palota négyzet alaprajzú északi és déli szárnyaitól eltérően itt téglalap alaprajz alakult ki.

A Mária Terézia kori palotához nyaktagrésszel csatlakozó és annak középső, alaprajzilag előreugró rizalit-szárnyával szimmetrizáló másik épületszárny ugyancsak téglalap alaprajzot kapott. A két új szárny magassága és keleti homlokzata - tükörképként - a régi épületszárnyak homlokzatához igazodott.

A nyugati épületegyüttes két szélső (déli és északi) szárnyának Duna-parti homlokzata három-, a középső szárnyáé négyszintes volt. Az utóbbit attika koronázta. Az előreugró két rizalitszárny homlokzata hatoszlopos, erkélyes kolonnádot kapott.

Az egységes képet nyújtó, de rendkívül hosszan - mintegy 304 méteren -, laposan elnyúló, szecessziós manzárd saroksisakokkal és tetőfelépítményekkel magasított dunai homlokzatot neobarokk tetőablakokkal mozgalmassá tett, romantikus szellemű tető zárta le.

Hauszmann a fő közlekedési útvonalat a Szent György téren és a Mátyás-kút udvarán át - az Őrség épület előtt elhaladva - vezette be a díszudvarba, azaz az Oroszlános udvarba. Ugyanezen az útvonalon lehetett eljutni a kupolaszárnyban levő Diplomata lépcső áthajtójába és a déli szárnyban levő Király lépcső behajtójába, amelyek a déli rizalitszárny ún. királyi traktusát fogták közre.

A reprezentációs helyiségek megközelítésére az új északi szárny Szent György téri oldalán, az épület első emeleti szintjén lévő fedett udvarba (áthajtóba) vezető, díszes főbejárati kapu készült. A kocsin érkező vendégek innen közvetlenül az előcsarnokkal kezdődő és a palota együttes dunai szárnyain végighúzódó, összenyíló teremsorba jutottak. A főbejárat gazdag díszítésű, neobarokk kovácsoltvas kapuját és a két oldalán lévő egy-egy kis gyalogkaput négyoszlopos kolonnád fogta össze (az ostromkor megsérült kaput 1960-ban, az újjáépítéskor lebontották).

Az Ybl-szárny építését elsősorban gazdasági okok indokolták. A pincék tüzelőraktárnak, illetve a fűtőkazánok elhelyezésére épültek. Az alsó alagsori szintre a konyhacsoportok és az ezekkel kapcsolatos hűtőkamrák, edényraktárak, személyzeti szobák stb. kerültek. Erre az épületszintre - a belső udvarokba az akkor épített Palota útról közvetlenül be lehetett jutni, s ezáltal az épületen belül is lehetett kocsival közlekedni. A felső alagsori szinten gazdasági hivatalok, személyzeti lakások és raktárak voltak. A földszinten egy főhercegi lakosztályt és a hozzá tartozó kíséret helyiségeit, a kabinetirodát, a posta- és távíróhivatalt stb. helyezték el.

"A déli részben a Felség lakosztálya nyert kiegészítést néhány fogadó teremmel és egy nagy ebédlővel. A nyugati oldalra két koronás vendég lakosztályát osztottuk be, az északi és keleti frontot pedig a kíséret és az udvarhölgyek helyiségei foglalták el. A második emelet nagy részét szintén a kíséreti személyzet, valamint a főudvarmesterek lakásaira tartottuk fönn, csak az északi front helyiségeinek van más rendeltetése. Ugyanis már rég hangoztatott óhaj volt, hogy a magyar Szent Koronát és koronázási jelvényeket, nemzetünk eme féltett kincseit, méltóbb és célszerűbb helyiségben őrizzék, mint aminő a jelenlegi. E célra egy leendő magyar királyi udvari kincstárral együtt a most említett helyiségeket tűzték ki. Itt páncélos szoba készül a Szent Korona őrzésére, melyben egyszersmind Szent István palástjának kifeszített állapotban való őrzésére is megfelelő szekrények készülnek" - írja Hauszmann.

A közbenső termeken keresztülhaladva a Nagy táncterem vagy Bálterem következett, amely a Hauszmann-féle bővítés rizalitszárnyának udvari traktusát foglalta el. Kiemelt szerepét az udvari homlokzaton hatoszlopos kolonnád jelezte. A két emelet belmagasságú termet túltengő szecessziós gipsz, ill. műmárvány mennyezetdíszítésű architektúra jellemezte. Az erkélynyílások és a fal síkja elé állított műmárvány burkolatú oszlopokon nyugvó főpárkányszakaszokkal feloldott falfelületek a sarkokban ívben találkoztak. A teknőboltozatos mennyezet a boltozattükör keretéig neobarokk gipszelemekkel volt túldíszítve. A Nagy táncteremhez tartozott a keleti oldalon csatlakozó Buffet-csarnok hosszan elnyúló, kosárgörbe boltozatos, neobarokk terme.

Néhány közbenső helyiségen átjutva a kupola alatti - de ahhoz szervesen nem tartozó -Habsburg-teremhez lehetett bejutni. E terem hozzá tartozott az uralkodóházakat megörökítő három emlékhelyiség közé, amelyeket Hauszmann maga tervezett, és amelyekről a következőket írta: "a királyi vár történelmi múltja egyenesen megköveteli, hogy nemzeti létünk elmúlt korszakainak kimagasló királyi alakjait itt megörökítsük, így az Árpádok, a Hunyadiak és a Habsburgok korszakát kellett kifejezésre juttatni, s megterveztük a Szent István, a Hunyadi Mátyás és a Habsburg-ház termét, amelyek mindegyike a palota belső beosztásában egy-egy központot alkot. Ezeket a termeket az illető korszak stílusában képezzük ki".
 
A három közül a legelőkelőbb helyet a Habsburg-terem foglalta el az épület keleti homlokzatának középtengelyében. A teremből vezetett le - a már korábban említett - kétkarú, szabadon álló lépcső a palotakertbe. A J. B. Fischer von Erlach stílusában tervezett, kétszintes termet Lotz Károly mennyezetképei díszítették. Falfelületeit tagozott falpillérek és félköríves vakfülkék váltakozó ritmusa bontotta meg, előttük Sennyei Károly alkotásaival: I. Ferenc József, Erzsébet, III. Károly és Mária Terézia márvány mellszobraival.

A teremsorhoz még több, gazdagon kiképzett helyiség tartozott.

A Mária Terézia kori palota középső, Duna felé előreugró szárnya, a "királyi traktus" első emeletén volt a császári lakosztály. Két irányból lehetett elérni: északról a Diplomata lépcső és délről a Király lépcső felől. Az előző lépcsőhöz a császárnő, az utóbbihoz a császár lakosztálya kapcsolódott. A két lakosztály a Dunára néző traktus közepén lévő közös hálószobában találkozott. Az udvari traktusban a Díszterem (Nagy trónterem) kötötte össze a két lakosztályt. Mint már említettük, az eredeti dísztermet Hauszmann az 1890-es évek elején átalakította, az udvar felé folyosóval megtoldva kibővítette.

A két szint belmagasságú nagy trónterem keleti felét a szemközti pilléresített fal nyílásaival azonos méretű, félkörzáródású, felettük pedig kör alakú vakfülkék tagolták. Két vakfülkéből kétszárnyú ajtó vezetett a belső lakosztályok (és a kiszolgáló személyzet lépcsőjének) előterébe. Az ajtók közötti - a fal közepén lévő - vakfülkében díszkandalló állt. Az aranyozott falmezőket (az ún. pannókat) fűzérfonatok díszítették. A szemben lévő pilléreket nagyméretű tükrök takarták. A terem magasságát megosztó, gazdag tagozatú koronapárkánytól induló teknőboltozat sík mennyezetfelületét három, tagozatokkal keretezett vaktükör bontotta fel, amelyekből egy-egy hatalmas méretű, sok-gyertyás csillár függött alá.

A terem déli és északi végén egy-egy kétszárnyú ajtó vezetett a trónterem előtereibe; ezek eredetileg a lakosztályok előszobái voltak.

A császári lakosztály északkeleti sarkában volt a császárnő társalgóterme (vagy fogadóterme), délkeleti sarkában pedig a császár dolgozószobája, közrefogva a díszes dunai teremsort. A termek középtengelyében lévő nyitott ajtókon végig lehetett tekinteni a hat helyiségből álló teremsort. A császárnő társalgótermének két északi ablaka közötti falon, fatáblákból álló falburkolatba (ún. boiserie-be) foglalva, aranyozott, faragott keretű, kétrészes nagy tükör állott. A tükörben a lakosztály másik végén - a császár dolgozószobájában - elhelyezett másik tükör megsokszorozva vetítette vissza a teremsor képét. Az ablak- és ajtónyílások közötti falsíkokon további öt tükör simult a fehérre festett, aranyozott faragványokkal díszített falburkolatba. A XVIII. században ezért Tükörteremnek is nevezték a császárnői fogadótermet.

A dunai díszes teremsor (az ún. appartemento nobile) pompás összhatása - a csatlakozó Vártemplommal - művészettörténeti értékű volt.

Az idők folyamán újra és újra berendezett Mária Terézia-féle palota négy művészeti stílust: a rokokót, a XIV. Lajos kori stílust, az empire-t és a neobarokkot szólaltatta meg a „nobile etage" teremsoraiban.

A másik királyi emléktermet, az első királyunkat és korát idéző Szent István-termet, Hauszmann a krisztinavárosi szárny déli nyaktagrésze folytatásában helyezte el. A neoromán stílusban tervezett terem faarchitektúrát kapott aranyozással és majolika díszítéssel. Az Árpád-házi királyok alakjait és két jelenetet Szent István életéből Roskovics István mesterileg festette meg. Berendezését, valamint berakásos, nemes-fa falburkolatát, oszlopokon nyugvó kazettás famennyezetét és intarziás padlóburkolatát Thék Endre kiváló bútorművész készítette.

Ugyancsak a krisztinavárosi szárnyban, de a nyugati oldal középtengelyében - a mai Corvina-terem helyén - volt Hunyadi Mátyás terme olasz korai renaissance stílusban Benedetto de Majano részletképzése alapján.

A falambériával, dúsan díszített kazettás famennyezettel és intarziás parkettával borított - de csak néhány ülőbútorral berendezett - terem közepén Mátyás király kolozsvári lovas-szobrának, Fadrusz János alkotásának kicsinyített mása állt.

Egy emelettel feljebb, de az északi traktusban alakították ki a Szent Korona páncéltermét és helyezték el a koronaőrség helyiségsorát.

A századforduló palotabővítése soha nem látott feladatot adott, s hatalmas erőpróbát jelentett a magyar kézműiparnak.

Az uralkodó - kegyet gyakorolva a magyarság felé - kifejezetten azzal a meghagyással engedélyezett az építés befejezése előtt 2 734 000 forintnyi összeget - írja Hauszmann - "hogy a hazai művészet és a magyar ipar termékeit használjuk fel a királyi vár belső kiképzésénél és felszerelésénél".

Hauszmann élt is ezzel a lehetőséggel, és a palota díszítésére magyar művészeket, iparosokat kért fel, így a képzőművészeti alkotások - többek között Lotz Károly, Feszty Árpád, Benczúr Gyula, Vajda Zsigmond, Stróbl Alajos, Sennyei Károly, Fadrusz János, ifj. Vastagh György - nevéhez fűződnek.

A már említett három uralkodóház emléktermein kívül mintegy kétszáz helyiséget bútoroztak be. A bútorok között voltak még a Mária Terézia kori palotából megmaradt vagy ajándékba kapott eredeti darabok is, valamint korabeli másolatok, de a legtöbb újonnan tervezett és gyártott bútor volt. Ezeket a legkiválóbb bútorművesek, mint Thek Endre, Lingel Károly, Ma-hunka Imre, Müller Rezső, Cscpreghy János és mások készítették. A kárpitosmunkákat a Gelb M. és Fia cég, Krámer Henrik, Kröszl János végezte. A csomózott szőnyegeket az egyik hazai szőnyegszövő iskola, a szövött szőnyegeket a torontáli háziipari részvénytársaság gyártotta. A selyemkárpitok legtöbbjét Párizsból és Velencéből hozatták, de jelentős részét a szentgotthárdi Bujátti testvérek gyára szőtte, sőt például a Szent István terem aranybrokát szövetét a Haas-féle aranyosmaróti gyárban szőtték, ahova e feladatra milánói szakembereket hoztak. A fémmunkákat Jungfer Gyula, Ludvig Ede, Szirch György, Kissling Rezső lakatosok és bronzművesek készítették. Dolgozott itt még több, különféle (aranyműves, üveges, kályhás, keramikus stb.) hazai mester is, ami számunkra azért jelentős, mert képet ad a hazai könnyűipar századvégi fejlettségéről.

A királyi palota ebben a formájában maradt fenn csaknem a második világháború végéig. I. Ferenc József halála után - még az első világháború idején - IV. Károly, az utolsó Habsburg uralkodó került a trónra. Uralkodása rövid ideig tartott; az 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom kitörését követően lemondott a magyar államügyekben való részvételről.

1919. március 21-től augusztus 1-jéig Magyarország tanácsköztársasággá alakult.

Horthy Miklós (1920-1944) kormányzóvá választása után, 1920. március 1-jén költözött be a budai palotába addigi szálláshelyéről, a Gellért Szállodából. A palota krisztinavárosi szárnyának első emeletén volt kilencszobás lakosztálya és kormányzói hivatala.

Az épület nagy részét különböző, főként katonai hivatalok foglalták el.

Sem IV. Károly uralkodása, sem Horthy kormányzósága idején nem történt említésre méltó változás a palota-együttesben. De e korszaknak tulajdonítható a királyi palotának a tömegek előtt való megnyitása; bizonyos napokon, nagyobb nemzeti ünnepeken az egyszerű polgár is megnézhette a palota nem lakott reprezentációs termeit, megtekinthette a királyi koronázási ereklyéket.

Koronás államfő legutoljára 1937-ben lakott a palotában, III. Viktor Emánuel olasz király személyében.

Horthy kormányzóságához fűződik hazánk részvétele a második világháborúban, majd a német megszállás. A kormányzó több mint huszonnégy évet töltött a budai várban; kényszerű távozása után Szálasi huszonnégy napnál kevesebbet, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy kiürítés címén a palotából tizennyolc vagonnyi értéket külföldre "menekítsen" a bevonuló szovjet csapatok elől.

Képek: Profila.hu / Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár