|
A 950
méternyi nyugati hosszú fal síkját csak két kis rondella szakítja
meg. Az északabb fekvésű körbástya: a Veli bég bástya,
melynek építtetője 1570 körül a hatvani szandzsákbég, majd budai
fürdőbérlő. Közelében áll a furcsa nevű Savanyú leves bástya.
Mindkettő majdnem sértetlen állapotban látható napjainkban is, mivel
e pontokon számottevő támadás nem érte a várat.
A vár nyugati fala élesebb tagolás nélkül, csupán enyhén lapos
hajlatokkal, közel egyenesen fut a Mezei kapuig, melynek déli
mellékén, az igen fontos ponton emelkedik az 50 méter átmérőjű s 4,5
méter falvastagságú, közel hengeres Kászim pasa bástyája.
Erről az ágyú-termes körbástyáról igen jól lehet lőni a tőle délre,
és északra húzódó falszakaszokat egyaránt. A bástya építését
1663-ban Gürdzsi Kenán pasa kezdi meg, s 1667-1668-ban Kásám pasa
fejezi be. Falait zsidókkal rakatják fel büntetésből.
A Várhegy nyugati lejtőjén ma is látható a részben helyreállított,
de most ismét romos bástya. Kászim budai pasa alkotásának
fontosságát nagyméretű vörösmárvány emléktábla örökíti meg a
következő magyarra fordított szöveggel:
"Óh isteni kegyelem, áldassék hála trónusának,
Ezt az erős bástyát az ellenség szeme láttára félelmessé tette.
A mohamedán sahokat segítse fényes győzelemre,
És legyen az oszmán hatalom szívében maradandó erős.
Üngürüsz fővárosát, ezt az erős várat
Egy vezér megerősítette.
Oh mily nagyszabású alkotás!
Őnagysága Kászim pasa, a híres és igazságos,
A hatalmas vezér, a jóságos kormányzó Budin várát
felvirágoztatta, megépítette e tornyot,
Nyerje el Allah kegyelmét e nemes személy"
A Bécsi kaput kelet, azaz a Duna felől az 1668-1669-ben emelt Mahmud
pasa bástyája védelmezi. A falába helyezett, de ma múzeumban őrzött
emléktábla szövege magyarul így hangzik:
"A Dzsám hatalmú Aszáf, Budin ország védője,
A dicsérendő sorsú vezér, a méltóságos és hatalmas,
A napcsillagzatból mutatónak felépítette e tornyot.
E hely száz nap és száz hold irigykedésének tárgya lett,
Az utolsó ítélet napjáig nem pusztul el, tovább is áll"
Mahmud budai beglerbég jóslata azonban nem vált valóra, mert
védőműve napjainkban már nyomaiban sem látható. E bástyát a vár
fontos északkeleti sarokbástyája, az Erdélyi bástya követi, melyet
már építése korszakában megismertünk. Innen dél felé, a Vízi kapu
irányában haladva, igen szeszélyes, zegzugos, ún. hajtogatott
lefutású a várfal. Egy igen erősen kiugró erődítményének neve
Híradás bástya vagy Őrtorony, mivel innen pompás kilátás
nyílik Buda Duna felőli egész oldalára. Ma e bástya helyén a
Halászbástya legmagasabb tornya áll.
Az
oszmán hódítók a budai belső vár, a fellegvár erődítményein alig
módosítanak. A nyugati nagy falközt Jeni mahallénak, Új
világnak keresztelik át, s itt építik a Murád dzsámit. Déli
sarkán a magasba szökő Buzogány-tornyot Kis frengi
toronynak nevezik. A fal köz északi szögletén a régi alapokon
1618-1621 között új védőmű: a Karakas pasa tornya épül meg,
melyet a XIX. század utóján ugyan lebontanak, de a budai vár
jelenlegi újjáépítési munkálatai során ismét felépítettek.
A Duna-parti rondellát, az ún. Vízivárat a törökök Víztoronynak
emlegetik. A török „vízhajtó", a „dolab" láncokra szerelt vödrökben
szállítják fel a vár szerájbeli dzsámi csurgókútjához a vizet. A
maga korában is nagyszerű berendezést látva egy török utazó úgy
nyilatkozik, hogy „az ész elbámul rajta". Lala Mohamed pasa az, aki
felismeri azt a veszélyt, amit a Vízi kaputól az úgynevezett
vízhordó úton a folyamhoz való közlekedés a várbeliek részére
jelent, hiszen a terep észak felől teljesen fedetlen, ezért azután
ostromok idején vízért vagy a hajókhoz menő emberek a támadók
ellenséges tüzének vannak kitéve.. A kaputól a Duna-partig, tehát a
terephez alkalmazkodó, többszörösen megtört vonalú falat emeltet
sövényből. Ez a fal azonban inkább csak leplezi a közlekedőket, de a
lövedékek ellen már nem véd. Ezért az 1684. évi ostrom keserű
tapasztalatain okulva Sziavusz aga, a jeles isztambuli építész már
pártázatos mellvédű, két bástyával megerősített kőfalat készít. Ez a
rendkívül jelentős védőmű, mely nagyjában a mai Királylépcső
nyomvonalán a Fő utca szélső házsoránál ért a Dunához, még a XIX.
század közepén fennállott, s csak azután bontják le azt. A vízhordó
utat fedező védőfal Duna-parti végében a kis Istálló-torony
biztosítja a közvetlen védelmet.
De attól délebbre a tekintélyesebb Urudzs aga bástyája mered
a folyamparton a magasba.
A budai pasák nem a királyi palotában laknak, hanem kezdetben
Verbőczy István házában, majd pedig a hódoltság első felében a
Várhegy alatti külvárosban, a Vízivárosban, a dunai hídfőnél. Csak
az
1598. évi
ostrom elől húzódnak fel a várba, s a mai Színház utca 5.
számú telken állott épületben állítják fel székhelyüket.
A városból a vár területére a tornyos Koldus kapun át jutunk.
A nagy várudvaron, a várpiacon, a hódítók Báli pasa terén, melyet
Arzenál vagy Tüzérségi térnek is neveznek, Kücsük Báli budai pasa a
műszaki csapatok, a tüzérek, ágyúöntők és fegyverkovácsok részére
kaszárnyákat emel a katonai raktárak és színek mellé. A téren van a
vár ágyúraktára is. A tér nyugati szélén áll a toronyszerű Sziavusz
aga magas téglabástyája, mely az 1684-i ostrom után újjáépül, de
miután a felszabadító küzdelemben súlyosan megrongálódik, lebontják
az építményt.
Az egykor pompás Zsigmond udvart Palota tér néven emlegetik, s az
itt magasodó Csonkatornyot várbörtönként hasznosítják.
Zsigmond lőszerraktárnak használt Friss palotáját 1578 pünkösdjén
villámcsapás sújtja, levegőbe röpítve a felhalmozott lőport. A
szörnyű tragédia kétezer ember életét oltja ki, s a gótikus épület
jóvátehetetlen rongálódást szenved. A törökök lebontják az épület
maradványait, és Báli pasa tere felé egy magas és erős harántfalat
emelnek.
A híres budai királyi palota-együttes lesújtó képet mutat. Az egykor
pompás épületek ablakait a hideg elleni védekezésül bedeszkázzák,
befalazzák, csak piciny nyílást hagyva rajta. A gyönyörű termeket s
remek szobákat vályog- és sövényfalakkal apró lakókamrákra osztják.
Mindenütt piszok, szenny és gondozatlanság. Mátyás király
könyvtártermének helyzete kedvezőbb, mert néha a palotába vonuló
pasa itt tartja díván-üléseit. Az egyik palotát Elefánt-háznak
nevezik el, az előtte strázsáló elefántszobrok miatt.
De a
budai várpalota még ilyen tönkretett, elhanyagolt állapotában is
felcsillantja az értő szemű moszlim utas előtt azt a magasfokú
kultúrát, mely ámulatot kelt. Evlija Cselebi, a művelt török utazó
így sóhajt fel az Anjouk, Zsigmond és Mátyás alkotását látván: "Bár
az Aranyszarv-öböl partjára vihetném ezt a palotát!"
A nyugat-európai színvonalon állott magyar főváros teljesen
eltörökösödik. Egy sor karcsú minaret szökik a magasba, s mellettük
kupolás dzsámik díszelegnek. Keleti ízlésű meleg vizű fürdők épülnek
a vár alatt, megvetve ezzel a város fürdőkultúrájának az alapját.
Stephan Gerlach elé 1573-ban ilyen kép tárul: „Nagyon fájt látni,
hogy ez a szép város disznóóllá és kutyaóllá változott, mert a
pompás épületeknek már csak külső falai léteznek, a belső ronda és
dísztelen. A gyönyörű erkélyek és ablakok vagy lerombolva, vagy
sárral betapasztva. Dicső város lehetett! A törökök itt is akárcsak
Pesten és Esztergomban semmit sem építenek, semmit sem hoznak
helyre, ha valami romosodásnak indul..."
Több utca hosszú sorát apró, primitív árusító- és műhelybódék, a
bazárok keleti képe csúfítja. Az utcák közül néhány megőrzi korábbi
nevét, de a legtöbb új elnevezést kap. Ilyenek: Kádi utca, Fürdő
utca, Janicsár aga útja, Kazánkovácsok útja, Csizmadia sor,
Posztónyíró sor, Dzsámi tér, Földbástya út és tér. Kivált nyüzsgő a
forgalom a három budai piactéren: a Főpiacon, a mai Disz tér helyén,
Hüszrev pasa piacán, a jelenlegi Hess András téren s a mai Tárnok
utcában állott élelmiszerpiacon.
A Váraljában a Víziváros a korábbi Szent Péter külváros, Taschental
és Tótfalu területén alakul ki. A „városnak", ahogyan a törökök e
települést nevezik, erős bástyákkal és kapukkal megerősített falát a
magyarok által emelt nyomvonalán Arszlán pasa 1565-1566-ban
valósággal a vár védelmi övévé építi ki. A fal előtt és mögött árkok
húzódnak, külső partjukon magasra hányt sánccal. A fal belső síkja
fölött földbe ásott, kihegyezett végső cölöpsor állja útját a
könnyűszerrel való ellenséges behatolásnak. A három kapu
természetesen török nevet kap: a Duna menti Szentpéteri kapuból
Kakas kapu, a Taschen-tali kapuból Új kapu s végül a
Tótfalusi kapuból Vágóhíd kapu lett. Különösen kiépítik a fal
Duna-parti csatlakozásánál a Kakas kapu bástyáját.
A Víziváros alsó, déli sarkát Ali pasa bástyája védi, melyet
„az összes bástyák között legerősebb bástyának" emlegetik. A
hatalmas torony a mai Ybl Miklós térnek megfelelően állott. A
bástyához kapcsolódó kapu hivatott biztosítani a közlekedést a
Pestre átnyúló hídon át, részben pedig a Tabán irányában húzódó
utat, a mai
Várkert
kioszk felé zárja le. A várat a Duna felől ún. kortina-falat
Urudzs aga bástyája zárta le és biztosította a falon Urudzs aga
kapuja védelmét.
A városban elszaporodnak a viskókkal zsúfolt szűk keleti sikátorok.
Polgárai sorában a magyarok, a balkáni görögkeletiek, a zsidók és a
cigányok más-más városrészt laknak.
A Tabán, a korábbi Kelenföld, vagy Kispest nevét az oda települt
bőrcserző műhelyektől nyeri. A tímárok szűk kis műhelyei az
Ördögárok s a Duna mentén zsúfolódnak össze. A három hőforrásra
fürdő épül, a mai Rác és Rudas fürdő.
A Váralja előtt fekvő Felhévízen felbugyogó hőforrásra települ a
kupolás mai Császár Fürdő, s a forrás elfolyó vizét lőpormalom
hajtására hasznosítják. Arszlán pasa 1565-1566-ban erődszerűen
építteti ki, s „forrás melléki vár" néven is emlegetik. Sőt, Veli
bég a védelmére sáncot is hányat.
Buda a XVII. század elején
(ismeretlen szerző) A
Gellérthegy tetején álló erődöt az oszmánok Buda déli elővárának
tekintik. Evlija Cselebitől tudjuk, hogy a XVII. század során István
király várának, vagy inkább Gürz Él-jász várának nevezik, az utóbbi
hős katona ott lévén eltemetve. Az erődnek van egy falépítményes
csatlakozó része is, a Csárdák.
A Tabán és Pest közötti hírneves hajóhíd megépíttetése Musztafa pasa
nevéhez fűződik. A híd 70, erős vasláncokkal összefűzött „dobos
hajó"-ból áll, de a középső négy hajó elmozdítható, hogy a résen át
út nyíljék a folyami hajózás számára. A híd kimagaslik kora hasonló
alkotásai sorából.
A messze földet bejárt angol Brown 1670-ben elismeréssel adózik
előtte, megjegyezvén, hogy ez a leghosszabb híd, amit addig látott.
Pest a török hódoltság alatt sem lendül fel. Falait, bástyáit,
melyeket ott találnak, fenntartják, gondozzák, de újat nem építenek.
Két nagy bástya áll a fal két dunai végénél, s a kapuknál. A kőből
épült falaknak a Duna-parton, a folyam felől is van szerény,
palánkból összerótt folytatása, melybe több kis, úgynevezett vízi
kapu van beiktatva. Gerlach 1573-ban úgy találja, hogy „Pest
hitvány város, semmi nevezetessége nincs."
Buda várát a pasák tehát valóban a Török Birodalom nyugati végvidéke
legfontosabb katonai bázisává építik ki, de emellett - a mohamedán
mecseteken, minareteken és fürdőkön kívül - semmi maradandót nem
alkotnak 150 esztendős uralmuk alatt. „A mulandó világban minden
ugyanis azért van - vallja az iszlám vallási tanítás -, hogy
elmúljon, mi emberek csak azért születünk, hogy meghalljunk, csak
azért küszködünk, hogy művünk elpusztuljon."
Török szólásmondás szerint a romladozó épületeket a legszívesebben
„az összeomlás megtiszteltetésében" részesítik.
A
Budán állomásozó török katonai erő a legnagyobb a hódoltság
területén. A XVI. század második feléből származó zsoldlisták arról
vallanak, hogy átlagosan 1600-1700 igazhitű moszlim harcos szolgált
ott. A szomszédos túloldali Pesten 1000 körül ingadozik a zsoldosok
száma. A környező erődök fegyveres ereje ennél lényegesen kisebb,
csupán Esztergomban tart a birodalom 1000-nél több katonát
fegyverben. Buda északi elővárosaiban, Vácon és Visegrádon 200
körüli katona szolgál.
Szembeszökő, hogy Buda fegyveres ereje 1549-50-től 1568-69-ig - amíg
létszámadatokat sikerült találnunk - 13,8%-kal csökken ugyan, de
ugyanezen idő alatt Esztergomé 35,8, Vácé 18,9, Visegrádé pedig
48,8%-kal. A hódítók tehát a Budán való biztonságos berendezkedés
után csökkentik várőrző állandó fegyvereseik létszámát, sőt ez az
irányzat a kisebb várakban még kifejezettebb. Ezért volt azután
szükség arra, hogy ostromkísérlet esetében nagyszerű csapatokat
vonultasson fel a török hadvezetőség a birodalom belsejéből Buda
alá. Kétségtelenül a súlyos zsoldterhekben rejlik a viszonylag kis
várőrző katonai erő egyik oka. Tudjuk ugyanis, hogy a magyarországi
hódoltság évente 17-18 millió akcsét emészt fel a török kincstárból. |
|
Fényképalbum
