|
Nevegy falu Kánától fél mérföldre, a hegyek között terült el, s a XV.
századtól a sasadi Szent András plébánia határai között lévőnek
mondják. Egy 1325-ös határjáró levél alapján ismerjük a falut a
többihez képest nagyobb részletességgel.
HIRDETÉS
A határleíró bejárást egy határkőnél kezdték, amely Nevegy és Sasad
között állt, mintegy jelezve a két települést elválasztó határvonalat. Innen dél
felé haladva a Budáról jövő úthoz mentek, majd azt keresztezve továbbhaladtak
dél felé addig a pontig, ahol keletről Sasad, délről Áronfölde, nyugatról Nevegy
volt határos.
Itt ki kell térnünk egy apró dologra: 1323-ban és 1329-ben Károly király
megerősítette a pécsváradi apátság Nevegy falut is felsoroló alapítólevelét. Épp
ezért furcsán hat egy 1325-ös oklevélben a király azon állítása, hogy a király
sosem birtokolta Nevegyet. Ebben van két tartalmi hiba: Egyrészt, Sándor ispán,
néhai országbíró ügyvédvalló oklevelére történik utalás, márpedig Köcski Sándor
1325-ben hivatalban lévő országbíró volt. Másrészt, Henc fia János királyi
embert bírónak nevezik az iratban, ő viszont a budai rektor címet viselte, és
csak utóda, Miklós használta a bíró címet, először 1347-ban. Ezt az oklevelet
Nevegyi Márton deák mutatta be I. Lajos királynak 1380-ban, kérve annak
privilégiális megerősítését, amit a király meg is tett. Ő bizonyára azonos
Kemecsei Márton királyi familiárissal, tehát mindenképpen létező személy.
1470-ben a tizedper bírája Miklós püspök is hitelesnek fogadta el, és készítette
el másolatát az esztergomi káptalan kérésére. A lényeg az egészben, hogy Márton
deák egy hamis oklevelet erősíttetett meg a királlyal. Mindez azonban nem érinti
az oklevélben leírt földrajzi helyek valódiságát.
Határleírónk alapos részletességgel írják le, hogy milyen úton, miket
keresztezve hol haladnak előbb délnek, aztán nyugatnak, majd vissza északnak,
egészen a kiindulási pontig. Említést tesznek több föld és kő határjelről, a
Szék nevű tóról vagy mocsárról, a Kemecse-hegyről, a Méh-hegyről és a
Kalácsony-völgyéről is. A határjárás egyetlen biztos pontja a Kána határában lévő Szék vagy Szik nevű
mocsaras tó. Ez minden bizonnyal megegyezik az örsödi és őrmezei keserűvíz
telepekkel. A XVIII. századi térképeken még láthatjuk a mocsaras tavat.
Nevegy eredetét nem ismerjük. Bár a pécsváradi apátság alapítólevele és annak
XII. századi átirata hamisítványnak bizonyult, az 1220 körül készült átiratot
napjainkban hitelesnek tartják. ezek szerint a királyi adomány 1220 előtt
születhetett, és érvényességét bizonyítja, hogy többszörös pápai és királyi
megerősítést nyert. Esetleges még fönnálló kétségeinket eloszlatják azok a 15.
század elején, már a dézsmaper idején írt oklevelek, amelyek az apátság
birtokának mondják Nevegyet a sasadi plébánia határai között. A per nem is Nevegy birtoklása, hanem annak
dézsmái miatt keletkezett az apátság és az esztergomi káptalan között, a
nyilvánvalóan kétértelmű egyházjogi helyzetben, miután a sasadi plébánia
dézsmáját Zsigmond király a káptalannak adományozta.
Megemlítendő, hogy 1435-ben a bázeli
zsinat kiküldött bírái a káptalan javára ítéltek és annak ellenére, hogy a per
az 1470-es évekig elhúzódott, úgy tűnik ezután már folyamatosan a káptalan
szedte be a tizedet Sasad plébániájának teljes, tehát Nevegyet is érintő
területén.
Az 1531-ből fennmaradt sasadi dézsmajegyzékben felsorolt szőlődűlők
között megtaláljuk azok neveit is, amelyek már a nevegyi tizedper irataiban is
szerepeltek az 1460-as évektől folyamatosan, nevezetesen Gombamál és Újmál
szőlődűlőket Nevegy puszta területén. Ezek pontos helyét sajnos nem ismerjük A
környező falvak lakosai azonban még a 17. század végén is ismerték Istenkútja,
Akasztóhegy, Kányakapu, Mázas helyét, a mai Dobogóhegy és a Budaörsi út
Gazdagrét alatti területén.
1433-ban Nevegyet már néptelennek mondják, s ettől fogva az oklevelek is
pusztának említik, néha hegynek vagy szőlődűlőnek. A szomszédos Sasadhoz
hasonlóan lakosai elhagyták. A szakirodalom úgy tartja, hogy Nevegy újra Sasad
része lett, és vele együtt olvadt Budába Mátyás király adománya folytán. Ezt
alátámasztani sajnos nem lehet, ugyanis a XV. század után nem készültek róla
iratok. A dézsmát ugyan egységesen sasadi
dézsmának nevezték 1531-ben, de ez még nem jelenti azt, hogy Sasadot és Nevegyet
egy birtokos is uralta, csupán egyházjogi egységűket bizonyítja. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
