|
Sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan irat, amelyben Buda méretét,
vagyis a város és a külterületek határait leírták volna. A budai
polgárok kiváltságlevele a tatárjárás után született, amely az
azelőtti levelek pótlására készült, de éppen ezért határjáró levelet
nem tartalmaz. Határjáró oklevelek egyébként a későbbi évszázadokban
sem maradtak ránk.
HIRDETÉS
Gárdonyi Albert főlevéltárnok
tanulmányában arról ír, hogy mivel a város határai ismeretlenek, ezért a
szomszédos települések számbavételével próbálja meg felvázolni Buda település
nagyságát.
A források szerint Buda két részre oszlott: a castrumra, amely a hegy
tetején lévő erődített települést foglalta magába, valamint az észak-keleti
lejtőktől a Dunáig terjedő suburbiumra, azaz váraljára. A keleti oldal a
Duna miatt az egész történelem folyamán adott volt. Az északi határt a suburbium
kiterjedése jelöli, amelynek legkorábbi emléke a Szent Péter mártír egyházra már
1257-ből származó adat vonatkoztatható, amely az 1250-es évek második felében
történő alapításra utal. A várbéli Boldogasszony-főplébániához való függőségi
viszonya jelzi, hogy a suburbium területe ekkor elkülönült északi szomszédjától,
azaz Felhévíztől. E határ a későközépkorban a városfalat jelentette, amelynek
maradványait megtalálhatjuk a Margit körúti Széna tér egyik épületének falában.
1418-ban a szigeti apácák Felhévízen lévő földjét említik meg a források, amely
közvetlen a városfal mellett terül el. A budai plébániák 1390-ből és 1441-ből
fennmaradt határjáró leveleiben a Szent Mária Magdolna plébánia castrumon kívüli
határvonalának végpontja mindkét esetben a váralját kerítő városfalnál, illetve
a már azon kívül fekvő Szent. Lázár kápolnánál volt. Egy 1442-es oklevélben azt
a városkaput említik, amelyen át Felhévízre lehetett eljutni. 1497-ben a szigeti
apácák Felhévíz prépostját vádolják meg azzal, hogy a városkapukban szedett
vámot magának foglalja le, vagyis ezen adatok alapján elmondható, hogy a
suburbium határának kapuja közvetlen Felhévízre nyílott.
A castrum nyugati oldalával kapcsolatban sokkal kevesebbet tudunk. Az biztos,
hogy a XV. században a vár falai alatt Logod falu terült el, amelynek a temploma
a mai Bugát lépcsőnél emelkedett. A települést először 1390-ben említik meg.
Érdekes módon Logod Buda határain belül terült el, mivel az azon túli
szőlőhegyek nyugati irányban is Budához tartoztak.
1389-ben neveztek meg egy Budapokla nevű helyen lévő szőlőt, amely Nyék falu
környékére esett, de a város területéhez tartozott. Ez utóbbi falunak temploma
ugyancsak ismert régészeti feltárás jóvoltából a hajdani királyi vadászkastély
szomszédságában a mai Hűvösvölgyi út - Fekete István utca határolta területen.
Csánki Dezsőtől tudjuk, hogy Nyék és Buda között, a felhévízi keresztesek
földjén egy majorság állt néhány épülettel. Ez azt jelenti, hogy Buda északon,
észak-nyugaton Felhévízzel és Nyékkel volt határos. Nyéktől délre, a mai
Svábhegy lejtőin volt Nándor falu, amely az 1290-es leírás alapján Nyékkel volt
szomszédos, a szentlőrinci pálosok kolostorát pedig gyakran a Nándor-hegy alatt
fekvőnek mondták.
Ettől délre, a Kis-Sváb-hegy és Sas-hegy közötti területen volt a veszprémi
püspök szőlődézsma kerülete, amely Buda területének számított. Ismertek még a
Kegler és Szakadát nevű hegyeink is, de erről többet nem tudunk. Egy 1290-es
leírásból tudjuk, hogy a Felhévíz északi határától induló út megkerülve Nyéket
és Nándort, egy félkörívet húzva a Tusman nevű dombhoz futott, ahol egy zsidó
temető terült el. A Marsigli-féle török feliratos térképen találkozunk hasonló
elnevezéssel: a Várhegy északi nyúlványát, amely az Ördög-árok patakvölgyét
választja el ma a Vízivárostól, és amely dombot az újkori téglabányák félig
elhordták (a mai Széll Kálmán tér területén) a 8-as számmal jelölték, neve latin
betűkkel kiírva, olaszosan Tasmavna (Tusman). A Tusman-domb és a zsidó
temető, valamint Buda város fala közötti terület a felhévízi dézsmakerülethez
tartozott, amely azonosítható a később Logodnak mondott falu területével.
Az 1290-es leírás szerint Logodról az irat nem emlékezik meg, mert
feltehetően nem is létezett ekkor. A felhévízi keresztesek pápai exemptiot
élveztek, és tizedkerületük egybe esett birtokuk határaival. Logod viszont a
későbbi időben a budai plébánoshoz tartozott. Ebből következően a falut a
keresztesektől megszerzett területen hozták létre általunk ismeretlen időpontban
a XIV. század folyamán. Ezek szerint az alapítás idején tehát Buda városának
területe a nyugati oldalon hosszú szakaszon a hegyen épült erődítmény falánál
véget ért, a falon túl már felhévízi szőlők feküdtek.
Buda városának déli határán terült el Kis-Pest (Kreinfeld), amely a tatárjárást
követően még kis ideig megőrizte függetlenségét. Az 1302-es határvonal
leírásából tudjuk, hogy a tizedkerület megosztásával igyekeztek véget vetni a
veszprémi püspök és a ciszterciek évek óta tartó pereskedésének, amely épp a
terület IV. Béla király 1236-os adományozásából fakadóan robbant ki. E
határvonal leírás keresztülszeli Kis-Pestet, amelyben átkelnek egy kőhídon az
Ördög-árok felett a
hévizek közelében, majd szőlők és szántóföldek között felkapaszkodva végig
megművelt földek között haladva érte el a határjárás végpontját, a Fehérvárra
tartó országutat. Ez a mai Alkotás utca déli végének felel meg.
Az ettől délre fekvő Gellért-hegy jutott a péterváradi apátságnak, míg a
Nap-hegy a veszprémi püspök birtokához került. Ezektől dél-nyugatra terült el
Sasad falu. A terület déli határát nem ismerjük.
A későközépkorban Kis-Pest helyett már Alhévíz névvel találkozunk, ugyanakkor
feltűnik Kelenföld nevű falu is, amely a királyné faluja volt. A névváltozás
időpontjáról nincs adat, de 1355-ben Alhévizet, 1380-ban Kelenföldet említik.
Kelenföld falu pontos helyéről semmilyen információnk nincs, így a pontos helyét
megjelölni nem tudjuk.
Települések elhelyezkedése Buda körül a XV. században
A XV. század második felében Sasad
falu valamiért elnéptelenedett, ezért Mátyás király 1469-ben a földjeit Buda
városának adományozta, ezzel gazdag és kiterjedt szőlőtermő vidék birtokosa lett
a város. Mivel Sasad pontos helyzetéről sem rendelkezünk adatokkal, ezért
feltételezhetjük, hogy a falu nagyjából azon a vidéken terülhetett el, amelyet
ma is Sasadnak nevezünk.
A sasadi határ felölelte a mai Sas-hegy és a Sasadi út közötti hegyoldalakat.
Innen nyugatra tehát Buda és külterülete Neveggyel, Kemecsével, illetve Örssel
lett határos, délen pedig Kánával.
A meglehetősen kis számú forrás alapján sejtjük, hogy Buda vára, vagyis a
castrum rendkívül szűk helyen terült el, s csak az alatt elterülő váralja,
vagyis a suburbium tartozott ide. A falak mentén közvetlenül voltak Felhévíz és
Kis-Pest szőlődűlői is, amelyet a város kiszakított az említett településekből.
És lényeges megemlíteni, hogy Pest városa ekkor hivatalosan Budához tartozott.
Természetesen, ahogy Pest egyre nagyobb külterületet foglalt magába, úgy vált
egyre inkább függetlenné Budától. Kis-Pest és Nándor a XIV. század első felében
kerültek Buda fennhatósága alá, de ugyanebben az időben jött létre Logod is a
már említett Felhévíz külterületén, a Várhegy nyugati oldalán. Mindent
kiegészítette Sasad királyi adománya.
Az ezekkel a területekkel kibővülő Buda még így sem volt nevezhető nagynak. A
város határai még a középkor végére sem érte el azt a kiterjedést, amelynek
keretei között, majd a töröktől visszafoglalt település újrakezdhette életét. A
XVII. század végétől ugyanis már Budához tartozott északon Felhévíz,
Szentjakabfalva, Topsa, Budaszentlőrinc és Nyék, valamint délen Nevegy, kánát,
Horhi és Kelenföld. A későközépkori budai határ az újkori budai határnak még a
felét sem tette ki.
A cikket írta: Varga Máté
Forrás: Végh András - Buda város középkori helyrajza I. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
