|
A
kutatóknak mindig nagy kérdés volt Buda helyrajzának feltérképezése,
melynek szakirodalma bőséges és igencsak széles tematikát tárgyal.
Budavár és környezete kutatásának kezdete a XVIII. századra nyúlik
vissza. A középkori okleveleket elsőként Johann Ferdinánd Miller
jegyző és Xistus Schier ágostonrendi szerzetes dolgozták fel
munkáikban, de őket ezután számos történetíró vagy kutató követte.
Az elsőket megillető tisztelet mellett napjainkra főleg azt kell
megjegyezni róluk, hogy saját koruk helyrajzi állapotaiból kiindulva
több téves azonosítás szentesítőivé és megalkotói-vá váltak.
HIRDETÉS
Az első kutatók követői közt tartjuk számon Rupp Jakab kamarai
levéltárost, aki megjelent művében külön fejezetet szentelt az egyes
egyházaknak, valamint elsőként vázolta fel az akkori utcákat s mutatta be a
köztük lévő ingatlanokat. E mű - bár hatása jelentős volt a maga korában - mára
félrevezető, hisz annak helyrajzi azonosításai még a XVIII. századi alapokra
épültek. A Schön-féle látkép megjelenésével vált világossá, hogy a középkori
egyházi intézmények legtöbbjének helyét a XVIII. század óta tévesen tartja
számon a tudomány.
Csak Némethy Lajos írta megy helyesen pár évvel később megjelent tanulmányában
az egykori épületek pontos helyét, amelyet Csánki Dezső pontosított néhány
résztanulmányában, aki a Főváros megbízásából kezdte el gyűjteni Budapest (és az
egész ország) történetének okleveles forrásait. Halála miatt munkájának
monográfiáját sajnos már nem fejezhette be, de a főváros levéltárosa, Gárdonyi
Albert átvéve azt, az okmánytár első kötetének megjelenéséig jutott. Ebben
csupán az utcák és terek azonosításával foglalkozó fejezetet sikerült
összeállítania.
 |
 |
Csánki Dezső (1857-1933)
történész, levéltáros, történeti topográfus, művelődéspolitikus,
vallás- és közoktatásügyi címzetes államtitkár, a Magyar
Tudományos Akadémia levelező (1891), majd rendes tagja (1900)
|
Pataki Vidor (1901-1973)
cisztercita szerzetes, tanár, művészettörténész |
E műben is találunk apró tévedéseket
a város középkori határával kapcsolatban, amit végül egy ciszterci gimnáziumi
tanár, Pataki Vidor igazított ki. Ő volt az, akinek Rupp Jakab óta elsőként
sikerült a Csánki által megindított oklevélmásolat-gyűjtemény adataira
támaszkodva a teljes helyrajzot megírnia. A mű 1944-ben készült el, de sosem
került kiadásra, csupán az ingatlanok történetét feldolgozó fejezeteket adták ki
1950-ben. A kéziratban maradt mű leírását a földrajzi környezet bemutatásával
kezdi, majd az épületek és templomok azonosítását végzi el, ezután az utcák és
várkapuk ismertetésével fejezi be az iratot. A kiadásban megjelent mű az
utcarendbe sorolt ingatlanokat írja le.
Téves elképzelése volt Patakinak az az ötlete, hogy az ingatlanokat térképi
ábrázolásokon is megmutassák, ugyanis a középkori ingatlanokat az újkorra
kialakult telekhatárok közé illesztették be. Természetesen a mentségére legyen
írva, hogy Pataki művének megírása idején a város régészeti és műemléki kutatása
még nem indult meg.
A háború után megindult kutatások során sajnos leginkább az általa megrajzolt
térképekre hagyatkoztak, pedig művében maga a szerző figyelmeztet
rekonstrukciója esetlegességeire.
Az 1940-es években Mályusz Elemér egyetemi tanár vezetésével kezdődött meg az
okleveles anyag eddigieknél szélesebb körű összegyűjtése, amelyet a későbbiekben
Gerevich László folytatott. Budapest
1945-ös ostroma
után lehetővé vált a Várnegyed házainak régészeti feltárása, amely teljesen új
ismeretekhez jutatta a történettudományt. Zolnay László érdeme volt, hogy az
addig még pontosan meg nem határozható épületeket helyesen azonosítva
kiigazította a helyrajzot. A város történetének monografikus összefoglalóját
Györffy György és Kubinyi András jelentette meg 1973-ban, amelyben az egyes
ingatlanok története ugyan - helyhiány miatt - nem jelenik meg, de pontos képet
ad a város helyrajzát illetően. Kubinyi dolgozta fel a
Felhévíz történetét, amely jó pár budai
vonatkozású helyrajzi témát is érintett. Megjelentetett egy összefoglalást a
XIII-XIV. századi Budáról, amely számos pontot véleménykülönbségben áll Györffy
ekkor megjelent várostörténeti művével.
 |
 |
Kubinyi András (1929-2007)
történész, régész, középkorkutató, egyetemi tanár, a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori várostörténet és a Mátyás-kori
Magyarország neves kutatója
|
Györffy György (1917-2000)
Széchenyi-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja |
E két író művének lezárásával sajnos
hosszú időre alábbhagyott a város helyrajzának kutatása. Csupán Kumorovitz
L. Bernát jelentette meg a Zsigmond-kort feldolgozó kötetét 1987-ben. Kubinyi
ugyan később folytatta ilyen tárgyú tanulmányainak közlését, de ezek a helyrajz
kérdést már nem érintették.
Települések a tatárjárás előtt |
 |
|
 A Honfoglalás
utáni Magyar Királyság első évszázadában a Várhegy északi és
déli végénél lévő réveknél (dunai átkelőhelyeknél) alakultak
ki az első települések. Ezeken a helyeket korábban kelták és
rómaiak is éltek. Bár a X. század eseményeire csupán a
krónikák néhány bejegyzése utal, a XI. században már pontosabb
források tesznek említést e révekről. |
|
Tovább |
|
A
város alapítása |
|
|
|
 A
tatár támadás elől elmenekülő IV. Béla király 1243-ban, egy
évvel Pest felégetése után újból Budán van, ahol hatalmas
erőfeszítéssel kezdett dolgozni az ország védhetővé tételén.
Az 1250 körül íródott, s a pápának szánt leveléből tudjuk,
hogy a Duna vonalát várakkal erősítette meg az ország közepén,
s ezek védelmét a johannita lovagok szakértelmére bízta. |
|
Tovább |
|
Buda határa |
|
|
|
 Sajnos
nem áll rendelkezésünkre olyan irat, amelyben Buda méretét,
vagyis a város és a külterületek határait leírták volna. A
budai polgárok kiváltságlevele a tatárjárás után született,
amely az azelőtti levelek pótlására készült, de éppen ezért
határjáró levelet nem tartalmaz. Határjáró oklevelek egyébként
a későbbi évszázadokban sem maradtak ránk. |
|
Tovább |
|
Falvak |
|
|
|
 A
várossal nyugatról határos, a hegyek lejtőin szinte kizárólag
szőlőműveléssel foglalkozó falvak a XIV. században sorra
elnéptelenedtek. Ennek oka feltehetően a budai polgárok
érdekeltsége lehetett. A szőlőbirtokok nagy részét ők vették
bérbe, vagy vásárolták meg. A falusi lakosság, amely
eredendően szőlőműves népesség volt, feltehetően a városba
költözött. |
|
Tovább |
|
Castrum |
|
|
|
 A
középkori város lakói másképp nevezték meg lakóhelyük,
környezetük szintereit, mint a modem város polgárai. A névadás
még élő gyakorlat volt, amelyet nem hivatalok írtak elő, hanem
a lakosok adtak nevet mindennapi életük színtereinek. A
lakóhelyet, vagy egy-egy fontosabb esemény helyszínét a
környék jellegzetességei után nevezték el. |
|
Tovább |
|
Suburbium |
|
|
|
 A hegyen épült castrum alatt, a Duna partja és a hegyoldal is a város
területének számított az alapítás óta. Az iratokban suburbium-nak nevezett
városrészekre a váralja kifejezést érdemes használnunk, amely
ismert már a középkorból is (bár nem Budáról), és
szerencsésebb a modern asszociációkat keltő külváros szónál. |
|
Tovább |
A cikket írta: Varga Máté
Forrás: Végh András - Buda város középkori helyrajza I. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
Rupp Jakab írása a középkori magyar pénzekről (forrás
ITT - PDF)
|
