|
A mai Vámegyed - a középkori castrum utcahálózatának elnevezéseit ma már
meglehetős biztonsággal lehet rekonstruálni. A nagyobb utcák neveit a
szakemberek egységesen magyarázzák. Köszönhető mindez egy lassú tisztázó
folyamatnak, amely az okleveles források mind szélesebb körű megismerése révén
Rupp Jakab és Kubinyi András munkássága között eltelt közel száz év alatt
dolgozta ki a megoldást.
HIRDETÉS
A középkori utcák elnevezéseinek egyike sem maradt meg folyamatosan a város
lakosainak emlékezetében. Az utcanevek azonosítását a középkor óta változatlan
utcahálózatban, az egyházi intézmények ismeretében, a plébániai határjárások, a
Verancsics-féle Memória rerum és Hans Dernschwam leírásai, a dézsmajegyzékek,
valamint az ingatlan ügyletekről kiállított oklevelek segítségével végezhetjük
el.
1. Verancsics Antal hagyatékából került elő az az emlékirat, a Memória rerum
amely az 1541-ik esztendőnél részletesen elbeszéli a város török kézre
kerülésének eseményeit. A leírás szerzőjét nem ismerjük, de pontos helyi
ismeretekkel rendelkezett, mert aprólékos megfigyelései a szemtanú
hitelességével íródtak. Az augusztus 29-én a városba bevonult janicsár
csapatok felállítását így írja le:
"Hogy oztán felirtek volna, valának az janicsárok több három ezernél, és mert
az kaput is, kit szombatinak mondanak, nyitva találának, és senki ellenek meg
nem álla, mindjárton el beminínek, Szent Gyergy piaca feli, ki Budán fii piac
vala.
Ott középár ánt, felemelvín az császár zászlóit, az janicsár aga és Szolimán
passa a zászlók mellett megállók, az nippel penig nagy gyorsasággal, szép két
renddel mind az öt Buda-utcát, kiknek vala neve: Mindszentutca, Olaszutca, szent
Pálutca, Zsidóutca és ötvesutca, megállitaták, mely utcák szent Gyergy piacátúl
fogva hosszatára Szombatkapuig valánal".
Az emlékirat szerzője
a budai utcák neveit nem rendezetlenül jegyezte fel. A sorrend nyugat keleti
irányú, mai nevükön az öt budai utca neve: Úri utca, Országház utca, Fortuna
utca, Táncsics Mihály utca, Hess András tér. A sorrend helyességét az okleveles
források igazolják.
2. Az utcanevek azonosítását az okleveles forrásokra támaszkodva el lehet
végezni. Erre lehetőséget nyújt annak a néhány ingatlan ügyletről kiállított
oklevélnek az áttekintése, amelyek két utcára tekintő, nagyméretű
háztulajdonokról szólnak. A Szerecsenek, majd a Garaiak, illetve később Corvin
János háza a Mindszent utca és az Olasz utca között helyezkedett el. Az Erdődyek házáról az Olasz utca és a
Szent Pál utca között olvashatunk. Ozorai Pipó házát az
Olasz utca és a Szent Miklós utca között, gersei Pethő Miklós házát pedig az
Ötvös utca és az Olasz utca közötti háztömbben írták le. Végül Kismendel Izsák háza a
Szent Pál utcára és a Zsidó utcára nyíló kapukkal rendelkezett. A felsorolt utcákat sorba
téve a Verancsics-féle utcasorrendet kapjuk, csupán a sorozat kezdőpontját kell
meghatároznunk. Ez meglehetősen könnyű feladat, hiszen a Szent Miklós utca a
domonkos kolostor előtt képzelhető el, a kolostorromjai pedig ismertek, de jól
ismert és a sok forrás miatt könnyen meghatározható a Zsidó utca helye is.
További biztosítékot jelent a Szent Pál utcának nevet adó pálos nagy ház helyének
meghatározása, amely alább a plébánia határjárások elemzése kapcsán olvasható.
 Elevenhalszer, Elevenhal utcája / Fischmarkt
A mai Úri utcának a Szentháromság utca torkolatánál, a Tanácsháza előtt
kiszélesedő szakasza. Nevét az itt folyó élőhal árusításról kapta, amely a napi
piac része volt. Megegyezik a Nyírő utca északi és a Mindszent utca déli
részével. A nyírők és posztómetszők házai előtt az utcán, feltehetően ideiglenes
bódékban folyt az árusítás.
Előudvar / Samet hof
A XV. század eleje óta a Szent György piacról a királyi udvarhoz vezető két utca
(Szent János és Szent Zsigmond utca) közvetlenül a várost és a palotát
elválasztó széles árok hídja előtt egyesült egy háromszög alakú téren. A
tér keleti és nyugati oldalán még a korábbi telkeken épült házak álltak, délről a híd és mögötte a Zsigmond király építtette hatalmas palotaépület
magasodott fölé, északról, a két utca közén egy az átlagos városi házaknál
valamivel nagyobb épület emelkedett.
Történeti forrásaink először Hunyadi László kivégzésének elbeszélésekor említik
meg a térséget. Thuróczy leírta, hogy Hunyadit nem a szokásos vesztőhelyen, a
Szent
György piacon, vagyis a város piacterén és nem a szokásos időpontban fejezték le
lázadástól tartva, hanem a királyi palota előtt, a
Friss palotával szemben, az
esti órákban. Ez akkor városi területnek számított, mivel a kivégzést Thuróczy
szerint a városi hatóságokra bízták. Ugyanezt a helyszínt Bonfini a Zsigmond
király palotája előtti széles utcába helyezte. Mindkét leírás a királyi palota
elé kiérkező két utcának a széles torkolatára illik. Ez a széles térség lehetett
a helyszíne Mátyás király és a cseh Holubár párviadalának is, amely a magyar
udvarban élő itáliai humanista, Galeotto Marzio szerint a Szent Zsigmond utcában
ment végbe.
A palota előtti kis tér úgy tűnik meglehetősen szűknek bizonyult, ezért néhány
évtized elteltével az elrendezést megváltoztatták. A királyi palota előterében,
a városfalak mentén mintegy 10 újabb telket számoltak fel lebontva az ott álló
épületeket. Ezáltal a királyi palota előtt kiterjedt előudvart létesítettek, a
palota főbejáratát pedig a nyugati oldalra, a városfalak mellé helyezték át.
Jelen régészeti ismereteink szerint a házak bontása fokozatos lehetett, és
feltehetően a Mátyás király által megindított újabb palotaépítési munkálatokkal
az 1470-es években vette kezdetét. A bontás egyben azt is jelentette, hogy a
telkeken található sziklába mélyedő, nyitott objektumokat: pincéket, aknákat,
gödröket nagyjából egy időben eltömedékelték a bontási törmelékkel. Az egykori
kis tér nyugati oldalának feltárása során jól megfigyelhetők voltak az azonos
korszakból származó feltöltések.
Sok esetben egy-egy tárgy töredékei különféle
pincékbe, aknákba szóródtak szét a földmunkák során. A feltöltésbe került
tárgyak egy része arra is utal, hogy a térség kialakítása a magában a palotában
végzett nagyszabású építkezésekhez kötődött. Elsősorban meg kell emlékeznünk a
híres gótikus szoborleletről, amelyet egy itteni pince rejtett magába. A
Zsigmond király uralkodása idején, 1420 körül készült nagyszerű szobrok apró
darabokra törtek földbekerülésük során. A több ezer töredékből gondos
restaurátori munka állította össze a ma látható mintegy 60 torzót. Eltemetésükre
részben egy régi kőfaragó műhely befejezetlen anyagának felszámolása, részben az
új, reneszánsz stílusú építkezések kiváltotta bontások adhattak okot Ugyanitt
kerültek elő egy gótikus szökőkúthoz és egy fűtőberendezéshez, ún.
hypocaustumhoz tartozó töredékek is. Az ehhez közeli objektumok feltárásain
láttak napvilágot újra egy ötvösműhely tárgyai, festett üvegablak töredékek,
vegyesmázas kályhacsempék.
Kérdéses ma még, hogy ezt a nagy, szabad térséget mióta határolta fal az északi
oldalon, vagyis más szavakkal, nem ismerjük pontosan, mikor épült a két utca
közén álló épületet is magába foglaló, várost és előudvart elválasztó várfal. A
XIX. század végén az épülettől keletre húzódó várfalon gótikus kapu maradványait
örökítették meg a bontás közben készült felmérési rajzokon pontosan azon a
helyen, ahol a Szent János utca az előudvar területére lépett egykor. Később, a
régészeti kutatások feltárták a Szent Zsigmond utca torkolatánál lévő kapu
alapfalait, valamint az innen a nyugati oldal városfalaihoz húzó várfalat. A
pontos keltezéshez azonban az ásatásokon sem sikerült támpontokat találni,
csupán a relatív időrend megállapítása sikerült a várfalat a két utca közén álló
épülethez később építették hozzá, és a falba foglalták egy korábbi polgárház
részben visszabontott falát is.
A ránk maradt írott források nem szólnak az itteni polgárházak szándékos
bontásáról és a királyi udvar előtti térség kialakításáról, csupán utalásokkal
rendelkezünk. A tér közepén Mátyás király Herkules bronzszobrát helyeztette
márvány talapzatra, amely a kortársak csodálatát váltotta ki. A szemtanú,
Joachim Vadianus szerint: "[A vár] bejáratánál (midőn Budán jártam) Herkules
képmása volt látható, amely ércből készült olyan művészi módon, hogy még az
izmokat és az ereket is ábrázolták".
A Fuggerek budai ügynöke, Hans Dernschwam
úgy tudta, hogy "a Herkulest Mátyás király önttette László bátyjának emlékére,
és azon a helyen állíttatta fel egy vörös márványkőre a Samethof-on, ahol
Lászlót lefejezték...".
A törökök 1526-ban Isztambulba szállították a különleges
műalkotást két másik ércalakkal együtt, amelyek a királyi vár kapubejáratát
díszítették. A renegát nagyvezír, Ibrahim az At-mejdánon állíttatta fel a
szobrokat (itt látta azokat Dernschwam is újból), de sorsuk Ibrahim bukásával
együtt beteljesedett.
Mátyás halálát követően a Corvin Jánoshoz hű budai
várnagy, Bánfi András az Ulászló párti főuraknak nem akarta megnyitni a palota
kapuit. A raguzai történetíró, Ludovicus Tubero leírása szerint ekkor a királyi
várhoz közeli magánházak tetejét lerombolták, és azokra tornyokat emeltek
kő-hajítógépek számára, a vár árka előtt pedig ágyút állítottak fel. A
Jagelló-korban már úgy tűnik, hogy a térség nagyrészt üres volt, és feltűnik a
Vár előtti szabad térséget jelölő theatrum arcis elnevezés. Ekkor alakult ki
a területnek évszázadokon át megőrzött hadiszertár funkciója is. Zárai Jeromos
szerint a palota előtt régi ágyuk hevertek, amelyeket Szulejmán szultán
elvitetett. A Friss palota pincéiben lőport tároltak, az 1494-ből fennmaradt
királyi számadáskönyv feljegyzése szerint. Pierre Choque francia herold II.
Ulászló király menyasszonya, Foix-i Anna bevonulásakor a palota előtt leadott
díszlövéseket említette. Ehhez nyilván nagyobb szabad térségre volt szükség.
Legrészletesebb a sziléziai származású humanista, Caspar Velius leírása, amely
Ferdinánd király 1527-es bevonulása kapcsán emlékezik meg a városból a várba
vezető két utcáról és a palota előtti hatalmas térségről, amelynek közepére
Mátyás király Herkules szobrát állíttatta fel. A tér nagyságáról is fogalmat
alkothatunk elbeszélése alapján: elegendő volt ugyanis arra is ez a terület,
hogy oda a királyt kísérő lovasegység bevonuljon és ott díszelgő mozdulatokat
végezzen.
Az 1529-es, Szulejmán szultán vezette
ostrom leírásában ugyancsak Velius azt
írja, hogy a törökök miután éjszaka elfoglalták a város egyik közeli kapuját,
hajnalban megrohamoztak egy a palotához vezető másik kaput, és benyomultak a
palota előtti nyílt térségre oda, ahol egykor Herkules szobra állt. Ez az
egyetlen adat tartalmaz utalást arra, hogy az előudvart már fal kerítette volna,
amely zárható kapuval rendelkezett. Az előudvart északról
lezáró falat először az
1541-es ostromot bemutató Schön-féle metszeten
ábrázolták. Szalay János pozsonyi ispánnak Nádasdy Tamáshoz írt levele szerint
1541-ben Ferdinánd ellenében egy olasz mester készített árkokat és védőműveket,
többek között a Friss palota környékén is árkot ástak. Az 1541 utáni leírások már ennek a falnak a kapujánál (törökkori
Koldus kapu) léptek a palota területére.
Az előudvar latin nevét már említettük, korabeli magyar elnevezése sajnos nem
maradt fenn. Német nevét, a Samethof-ot a törökkor elejéről származó forrásaink
őrizték meg: Hans Dernschwam leírása és egy 1529-ből származó német újságlap.
A Samethof kifejezés először is utótagjában újabb utalást rejt arra, hogy az
előudvar a várostól elkülönülő, zárt térség volt már a Mohácsot megelőző
évtizedekben. A név same- előtagja pedig nagyobb füves térségre utal, ahol
fegyveres összecsapások, lovagi tornák tarthatók.
A fent ismertetett régészeti és történeti adatokat összefoglalva elmondhatjuk
tehát, hogy a Mátyás király által kezdeményezett és II. Ulászló által
beteljesített építkezések részeként a királyi
palota előtt tágas előudvart hoztak létre. Az új térség a korábbiaknál egyértelműbben
választotta el az előkelő nemesek és polgárok lakta várost az uralkodó
székhelyétől, a palota épületének látványát érvényesülni engedte, helyet
biztosított az udvar reprezentációja: lovagi tornák, felvonulások számára, a
mindennapokban pedig, mint hadiszertár mutatta a király fegyvereinek hatalmát.
Szent György piac / St Georgen Platz
A mai Dísz térnek és Tárnok utcának megfelelő középkori elnevezés, amely a Nagy
Lajos király által alapított Szent György kápolnától ered. A német városrész
piactere az alapítás idején széles háromszögletű térség volt a mai Szentháromság
utca és a városkapuk között. Északi végén, a tér közepén emelkedett a
tanácsháza. Ez időből származó elnevezését nem ismerjük, a Jogkönyv egyszerűen platz-nak,
vagyis piacnak nevezi, feltehetően ez lehetett a korábbi név.
A Szent
György név azután kötődött a piactérhez, hogy
Nagy Lajos király felépíttette közepén a Szent György kápolnát. A kápolnához
igazodva észak és dél felé is megjelenik a későbbiekben a név. A tanácsház és a
Szent György kápolna közötti területet a XV. század elejére már beépítették.
Ezzel is magyarázható, hogy a Szent György piaccal párhuzamosan ismert a Szent
György utca elnevezés is, mégpedig az egykori piactér mindkét szélén, vagyis a
mai Tárnok utcában és az Úri utca déli szakaszán is (1444).
A kápolnától északra
a Szent György piac név azonban csak a mai Tárnok utcában figyelhető meg. A
későközépkorban ugyanis a Boldogasszony plébániatemplom és a Szent György kápolna
között tartották a németek hetipiacát. A Szent György kápolnától északra, a
hetipiac területén az elnevezés keveredik a piac egyéb elnevezéseivel, míg a
kápolnától délre, a Szent János és a Zsidó kapuk mellett kizárólagos. Ez az
átlagos budai utcáknál valóban jóval szélesebb térség, amely a városkapuktól a
tanácsházig (és a Boldogasszony plébániatemplomig) tartott, továbbra is viselte
a budai piac, vagy a város piaca nevet is, és erre vonatkoztatható a Széles utca
elnevezés is.
A piactér a törökkorban is megőrizte jellegét, a Marsigli-féle térkép tanúsága
szerint a városkapuktól a Büjük dzsámiig (Boldogasszony plébániatemplomig)
terjedő területen volt a bazár, a bedesztán (fedett elárusítóhely) és a csársu
(élelmiszerpiac). Nem változott a helyzet a város visszafoglalása után sem,
az első telekösszeírás Haupt Platz-nak, Fő térnek nevezi a kapuktól a
plébániatemplomig érő térséget. A Dísz tér, Paradé Platz elnevezés csak 1728-ban
tűnik fel először. Ekkorra azonban már lebontották a törökkori Orta dzsámivá
átalakított Szen György kápolnát, amelynek mind neve, mind helye is lassan
feledésbe merült.
Buda középkori egyházi emlékeit elsőként számba venni próbáló
ágostonrendi szerzetes, Schier Xistus már tévesen határozta meg a kápolna helyét
a királyi palota szomszédságában, tévedése máig ható zavart okozott a budai
utcanevekben. A királyi palota előtt a XVIII. század végére lassanként
kiformálódó teret Schier nyomán kezdték el a régi nevet hibásan felújítva Szent
György térnek nevezni. Ezt vette át a XIX. század helyrajzi irodalma, míg végül Némethy
Lajos a század végén tisztázta a történész szakma számára a kérdést. A helynév
azonban addigra szívósan meggyökerezett a téves helyszínen, és ma is, a tér
épületei nagy részének elpusztulása után is használatban van. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
