Ahogyan a közeli Puskás Ferenc Stadion esetében történt, úgy az
egykori Budapest Sportcsarnok felépítéséről is több évtizedes
tervezés után döntött a 70-es évek közepén az állami vezetés. Már a
20-as években felmerült, hogy a jelenlegi Papp László Sportaréna
helyén nagy sportcsarnokot építsenek, de a 70-es évek közepéig
pályázatok és kész tervek ellenére nem lett semmi az
elképzelésekből. A korábbi kudarcokból azt a következtetést vonták
le, hogy egy már megvalósult épület átültetése lenne a
leghatékonyabb, de kiderült, gyakorlatilag ez is megvalósíthatatlan.
Fényképalbum
Így jött az a köztes megoldás, hogy egy már létező épület
megoldásait veszik alapul, főként a tető esetében, ugyanis a több
mint száz méter átmérőjű szerkezet kialakítása volt a legnagyobb
kihívás. Nemcsak szovjet példák merültek fel - a bécsi Radhalle, az
oregoni Memorial Coliseum és egy teheráni sportcsarnok is képben
volt -, de végül akkori szempontból politikailag korrekt megoldás
született: a 93 méter fesztávolságú leningrádi Jubileumi Sportpalota
lett a kiinduló alap. Méretei és az eltérő előírások eleve kizárták,
hogy egy az egyben átültetik Budapestre az épületet, de ugyanilyen
elven 102 méteres átmérőjű tetőszerkezet építettek már Bakuban is.
A döntés elvi alapját képező, a bicikliküllők elve szerint felépült
kábeltető-szerkezet akkor valóban korabeli statikai bravúrnak
számított, amely máig tananyag a Műegyetem statikai tanszékén. A
szerkezetbeli nehézséget az jelentette, hogy megfeszített huzalok
vonalvezetése következtében a tartóoszlopokra csak függőleges teher
jutott. Tűnjön bár bizarrnak, de a kötélszerkezet nem akarta
„berántani" a kerületet adó pilléreket.
Az eredetileg Budapesti Nagy Sportcsarnoknak (BNS) hívott épület
tervei a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) készültek, a
tízpróbázóból lett építész, Kiss István jegyezte őket (Mestere ifj.
Dávid Károly, a Népstadion tervezője volt).
A közvélekedéssel ellentétben a csarnok nem "kaukázusi import" volt.
A lelátók rendszere, a megközelítés már Kiss István szellemi
termékeként jött létre. Egyébként sem csak szovjet mintákból
dolgoztak, hiszen a funkciók kialakításakor az akkor legkorszerűbb
ilyen létesítménynek tartott müncheni olimpiai sportcsarnok
tapasztalatait vették figyelembe.
Az építési engedélyt 1977 december 15-én adták ki, majd végül
összesen ötéves előkészítés után, 1978. márciusában kezdődött el az
építkezés.
Előbb egy kisebb telepnek kellett eltűnnie innen: a Posta műhelyei,
raktárai és irodái mellett 144 lakást bontottak le, a lakók az Örs
vezér tere környéki és az újpalotai panelekbe költöztek.
Négy év alatt készült el a csarnok: 1982. február 12-én adták át a
12 ezer négyzetméter alapterületű épületet, amelynek teteje kívül
127 méter átmérőjű volt, lelátóin 12.500-an fértek el és akkori áron
1,78 milliárd forintba került. A főcsarnok alatt kialakítottak egy
gyakorló jégcsarnokot és volt egy külön labdajátékterem is. Az első
esemény a Magyarország-NDK atlétikai viadal volt, ezt február 20-án
tartották.
A BS akkor egyedülálló épületnek számított Magyarországon, nemcsak
méretei, hanem megoldásai miatt is, jegyezte meg Bérces Tamás, aki
az építkezésen mérnökként dolgozott, majd egészen a 99-es tűzig
részt vett az üzemeltetésben. Olyan technikákkal kellett dolgozni,
amelyeket korábban nem ismertek itthon, így eleinte gondok akadtak a
jégkészítéssel is. Különlegesnek számított a 2500 luxos világítás
is, amelyet később nagyra értékeltek a tévések. A belső mennyezet
hídrendszerére nagy terheket lehetett függeszteni, ami jelentősen
javította a terem akusztikáját és ezért a megoldásért 83-ban a
legjobb európai koncerthelyszínnek választották a BS-t.
Világbajnokságok, Európa-bajnokságok sora volt itt, többek között
atlétikában, birkózásban, jégkorongban, kézilabdában,
műkorcsolyában, pingpongban, tornában és számos küzdősportban
rendeztek világversenyeket. Mindig a magyar sikerek jelentették a
legnagyobb élményt, jegyezte meg az előbb rendezőként, majd
sportszervezőként, a 90-as években pedig már létesítményvezetőként
dolgozó Németh Ferenc. A legnagyobb eseménynek mégis egy olyan
mérkőzést nevezett, ahol pályára sem lépett magyar: 1986-ban itt
játszották a férfi kosárlabda BEK-döntőt, a Cibona Zagreb nyert a
Zalgiris Kaunas ellen.
Bár sportcsarnoknak épült, a kulturális életben is jelentős szerepet
töltött be a BS. Akárcsak a sportban, itt is igaz volt, hogy olyan
események jöhettek Budapestre, amelyekre korábban esély sem volt.
Már a
nyitóévben kétnapos koncertet adott itt Tina Turner, majd később
eljött többek között Johnny Cash, a Deep Purple, a Dire Straits
(négyszer), Chuck Berry, az Iron Maiden, a Boney M., az R-Go, a
Neoton, a Dolly Roll, a Fonográf, a Hobo Blues Band, C. C. Catch, a
Kraftwerk, Zorán, a három tenor, Miles Davis (1993 telén az
Aerosmith koncertjén e honlap szerkesztője is jelen volt).
A
korábbi dolgozók úgy vélekedtek, a magyar művészek esetében
értékmérő lett a BS-koncert: szintet jelentett, ha valaki annyi
embert meg tudott mozgatni, hogy itt koncertezzen.
Nem egyszer adódtak nehézségek is, Németh Ferenc például felidézte,
hogy a 88-as műkorcsolya-vb alatt órákra leállt a hűtőberendezés.
Úgy véli, perceken múlt, hogy nem olvadt el a jég, de végül sikerült
megoldást találni. Hasonlóan nehéz helyzetnek mondta, amikor
teremkrossz-versenyt rendeztek: a pálya remekül nézett ki az
ugratókkal, de az edzések alatt kiderült, a motorok kipufogógáza
beszorul a csarnokba, valahogyan el kell vezetni.
A BS-ben a 90-es években még inkább visszaszorult a sport: a
létesítményeknek egyre inkább el kellett tartaniuk magukat, így
jelentősebb bevételt hozó rendezvényeket kellett az épületbe
csábítani. A működés utolsó évében már csak a hasznosított napok
húsz százalékán sportoltak a BS-ben, így lett 1990-től az egyik fő
bevételi forrás a karácsonyi vásár. Egészen 1999. december 15-ig.
"Öt óra után néhány perccel csörgött a telefonom, ami már önmagában
furcsa volt - idézte fel a tíz évvel ezelőtti hajnalt Németh Ferenc.
- A metróállomástól hívtak, azt mondták, nagy a baj, ég a BS.
Gyorsan odaértem, mert a Millenárisnál lakom. Először leblokkoltam,
fizikailag és szellemileg egyaránt. Láttam, hogy mi történik, de nem
tudtam felfogni" - mondta Németh Ferenc, a BS utolsó
létesítményvezetője.
Ekkor még csak belül égett az épület, kívülről nem látszottak a
lángok. A BS utolsó vezetője hiába tört össze a történtektől,
folyamatosan volt feladata: a tűzoltóknak kellett iránymutatást
adnia, vigasztalta a kollégáit és próbálta megnyugtatni a szomszédos
Körcsarnokba összegyűlt kereskedőket, úgy, hogy talán ő volt a
legkevésbé nyugodt. Németh és a BS-dolgozók egy ideig még
reménykedtek, hogy nem lesz nagyon nagy a baj, de amikor leszakadt a
tetőszerkezet, tudták, hogy valami véget ért. Igaz, ezzel az
idegtépő agónia is lezárult és a küzdőtéren rögtön egyszerűbb lett
az oltás.
A BS-ben dolgozók a következő hetekben reménykedtek abban, hogy ha
nehéz körülmények között is, de újjáépülhet a csarnok. Az épület
szerkezete állt és a vizsgálatok szerint nem károsodott nagy
mértékben, tovább tudott működni a gyakorló jégcsarnok és volt több
olyan épületrész, amelyet egyáltalán nem érintettek a lángok,
illetve a sporteszközöknek sem lett komoly bajuk. A kormány azonban
a következő év elején úgy döntött, elbontják a romokat és teljesen
új épületet húznak fel ide, ez lett a mai
Papp László Budapest Sportaréna.
Csepregi J. Botond
HIRDETÉS
Adatok
Tervezője:
Kiss István Építés
éve: 1977 Stílusa:modern Funkciója:
sportcsarnok Bontás
éve: 1999
Fényképalbum
Adatok
Tervezője:
Kiss István
