|
Heinrich Hentzi von Arthurm (1785–1849) császári és királyi
vezérőrnagy, az 1848–49-es szabadságharcban az osztrák császári
hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai
vár parancsnoka.
| |
Fényképalbum |
|
 Nagybátyja, Samuel Hentzi, svájci forradalmár és költő volt, aki
összeesküvést szervezett Svájc fennálló alkotmánya ellen és ezért
1749. július 17-én kivégezték. A menekülni kényszerült család
Debrecenben telepedett le. 1805-ben lépett be a császári hadseregbe.
1805-ben lett főhadnagy és részt vett a Napóleon elleni
hadjáratokban. 1808 és 1813 között a komáromi vár erődítésén
dolgozott. 1842-ben ezredesi rangban kinevezték a császári és
királyi utászkar parancsnokának. 1844-ben nemesi címet, 1847-ben
vezérőrnagyi rangot kapott. Egyike volt a császári hadsereg
műszakilag legképzettebb tisztjeinek. Magyarországi születése
ellenére közismert volt magyarellenességéről.
1848 idején a péterváradi várőrség parancsnoka volt és császári
parancsra ő is letette az esküt a magyar alkotmányra. Az október
3-ai királyi manifesztum után felmerült azonban a gyanú, hogy a
várat osztrák kézre akarja átjátszani, ezért letartoztatták és
Pesten házi őrizetbe került. A császáriak 1849. január 5-ei
bevonulásakor kiszabadult és szolgálatra jelentkezett Windisch-Grätz
tábornagynál, aki a budai vár parancsnokává nevezte ki. Mikor a
honvéd hadsereg tavaszi sikerei után nyilvánvalóvá vált, hogy a
várat ostrom fenyegeti, Hentzi mindent megtett, hogy az erősséget
védhetővé tegye.
Görgey május 4-én érkezett a vár alá és egy hadifogoly tiszt útján –
a megadásra való felszólítás mellett – közölte a várparancsnokkal,
hogy Pest felől nem fog ostromolni, ha viszont Hentzi ennek ellenére
lövetné a védtelen várost, a vár bevételé után az őrség nem
számíthat kegyelemre.
A felszólítás ellenére a császári vezérőrnagy az ostrom szinte
minden napján lövette Pestet, ahol pedig semmilyen katonai célpont
nem volt. A céltalan rombolásnak számos építészeti műremek esett
áldozatául (pl. a Redout). A tizenhét napig tartó ostrom utolsó
napján Hentzi maga állt a védők élére, azonban a Szent György téren
halálos sebet kapott.
Heinrich Hentzi
eleste 1849. május 24-én
1850-ben posztumusz megkapta a Katonai Mária Terézia-rend
kiskeresztjét, fiát bárói rangra emelték. 1852. július 11-én Ferenc
József személyes parancsára a budavári Szent György téren emlékművet
emeltek Hentzi és bajtársai tiszteletére, amely a főváros
lakosságának ismételt tiltakozása ellenére 1899-ig helyén maradt.
Az emlékmű nyílt provokáció volt a magyar közönségnek, és ezt csak
fokozta, hogy a kiegyezés után a Monarchia bornírt hivatalnokai
előszeretettel rendeltek ki magyar honvédegységeket a
Hentzi-obeliszk megkoszorúzására. (Ez a helyzet ismerős lehet a
napjainkban is a Szabadság téren álló Szovjet emlékművel
kapcsolatban)
Erzsébet császárné és királyné meggyilkolása után Budapest
Székesfőváros Tanácsa felajánlotta, hogy az uralkodónak egy
Sissy-emlékművet adományoznak. „Véletlenül” éppen arra a
reprezentatív helyre kívánták azt állítani, ahol a Hentzi-emlékmű
állt. Mivel a cél szent volt, Ferenc József beleegyezett a tervbe,
hogy a Hentzi-emlékművet a Hűvösvölgybe, a későbbi Bólyai laktanya
területére helyezzék át.
 Hentzi-emlékmű,
1860-as évek vége
(Gévay Béla felvétele)
Az emlékmű mögötti
rozzant polgárházak helyén épült fel 1879-81-ben a Honvédelmi
Minisztérium palotája, mögötte, az evangélikus templom helyén a Dísz
tér felé néző Honvéd Főparancsnokság. A II. Világháborúban mindkét
épület csaknem teljesen elpusztult.
A kép szélén az egykori karmelita kolostorból Kempelen Farkas tervei
szerint átalakított Várszínház áll, amely 1871-ben a Nemzeti Színház
társulatának játszóhelye lett.
Forrás:
Wikipédia |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
?
Építés
éve: 1852
Stílusa:
?
Funkciója:
emlékmű
Bontás
éve: 1899
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link! |
HIRDETÉS
|
