|
A Szabadság tér a Habsburg-elnyomás híres-hírhedt Újépületének (Neugebäude)
lebontásával kezdett kiépülni a századfordulón. A gyűlölt Újépület
például Batthyány miniszterelnök kivégzésének volt a helyszíne, így
a lebontását követően a térre futó utcák mind az 1848-1949-es
szabadságharcunkra vagy azok hős mártírjaira emlékeztető nevet
kaptak. Vécsey, Aulich, Kiss tábornokok, az északról jövő Honvéd és
a délről érkező Október 6-a utca erről mesélnek, akárcsak a
Tőzsdepalota előtt álló, alig ismert emlékmű.
| |
Fényképalbum |
|
1921. január 16-án - bár nagyon hideg volt - mégis több mint
nyolcvanezer ember szorongott a téren megtartott szentmisén, amely
után felavatták az úgynevezett irredenta szobrokat. A Védő Ligák
Szövetsége Kertész K. Róbert akkori miniszteri tanácsos, a
Kultuszminisztérium művészeti ügyosztálya vezetőjének javaslatára, Urmánczy Nándor elnökletével határozta el az elszakításra ítélt
országrészeket jelképező irredenta szobrok elkészítését és
felállítását, hogy művészeti alkotásokkal is erősítse az
egybetartozás gondolatát. A szövetség megrendelésére így a Felvidék
(Észak) szobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond, Alpokalja (Nyugat)
szobrát Sidló Ferenc, a Délvidék (Dél) szobrát Szentgyörgyi István
és Erdély (Kelet) szobrát Pásztor János szobrászművészek készítették
el.
Az avatóünnepségen az összes törvényhatóság küldöttje részt vett,
karöltve a hazafias egyesületekkel és az ország minden részéből
összesereglett emberekkel. Ugyanekkor szentelték fel Észak, Kelet,
Dél, Nyugat zászlóit és az országos irredenta zászlót, amelyet a
Szent István Bazilikában őriztek - az országos zászló állandóan a
szentélyben, az oltár mellett állt. Feltámadáskor 1928-tól minden
évben az Ereklye és Országzászló Nagybizottság elnöksége a Bazilika
irredenta-körmenetében vitte az Országzászlóhoz.
1928. augusztus 20-án a Szent István-napi ünnepségek betetőzéseként
a nemzet adakozásából fölavatták az Ereklyés Országzászlót. Zászlója
félárbocon hirdette a magyar nemzet fájdalmát elveszett országrészei
miatt. Maga a zászló egy nemzeti színű lobogó volt, rajta a magyar
nagycímerrel és az "Így volt - így lesz" felirattal. Az Országzászló
talapzatába összegyűjtötték az ország összes vármegyéjének,
községeinek, megszállott törvényhatóságainak, nevezetesebb
történelmi helyeinek egy kis földjét és a világháború külföldön
fekvő magyar katonai temetőinek sírjairól küldött földet. Az
ereklyetartó zárókövére az alábbi feliratot vésték: "Tudd meg óh
ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel
megszentelt földjén állasz".
Az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága megszervezte az Országzászló
őrszolgálatát, majd 1930. májusától kezdődően minden vasárnap és
nagyobb ünnepeken rendszeres, zenés őrségváltást tartottak. Az
Országzászló őrségei képviselték a magyar társadalom állandó
helytállását az irredenta gondolatért.
Maga az Országzászló a közhiedelemmel ellentétben nem a jelenlegi
szovjet emlékmű helyén állt, hanem ott, ahol most egy rózsaágyás
található.
Felállítása után a téren rendezték a Trianon ellen szervezett
társadalmi tiltakozó gyűléseket is. 1931-ben felállították az első
vidéki Országzászlót, majd azt követően öt év alatt további 240-et a
megcsonkított hazában.
Az Ereklyés Országzászló főhomlokzata a Honvéd utcára nézett. Ezen
az Árpád-, az Anjou- és a Corvin-család címere és a magyar nagycímer
volt látható. Egyik oldalán Urmánczy Nándornak, a Területvédő Liga
elnökének, az Országzászló(k) felállítása kezdeményezőjének kedvenc
jelmondata, egy Mussolini idézet ("I trattati di pace non sono
eterni.", azaz "A békeszerződések nem örökké valók") mellett ott
állt lord Rothermere Daily Mail-beli cikkének címe is: "Hungary's
Place in the Sun" ("Magyarország helye a nap alatt"), a másik
oldalának felirata: "Jövő nagyságunk alapjait múltunk nagyjai rakták
le". A harmadik oldalon Papp-Váry Elemérné "Magyar Hiszekegy" című
költeményének utolsó versszaka volt olvasható.
Az elképzelt ősmagyar stílusú virágdíszből nyúlt ki a húsz méter
magas zászlórúd, amely egy 1 méter nagyságú esküre emelkedő
aranyozott kézben végződött (melyhez Horthy Miklós keze szolgált
modellként). A rúd alját egy turulmadár őrizte.
A háborúban az Ereklyés Országzászló megsérült, ám az irredenta
szobrok viszonylag épen megúszták az ostromot. Amikor a szovjet
városparancsnokság itt is emlékművet akart állítani (a Lipótvárosban
már volt egy szovjet emlékmű a Vigadó téren), akkor az Országzászló
megmaradt részét is lebontották. Ezután még négy hónapig álltak a
szobrok (érdekes együttes lehetett), majd Vas Zoltán polgármester
utasítására két nap alatt eltüntették őket. Egyesek tudni vélik,
hogy többet összetörtek (ami nem lehetett egyszerű feladat, hiszen
betonból készültek), mások úgy tudják, hogy valahol még egészben
megvannak. Tény, hogy a mai napig egyik szobor sem került elő.
Irredenta szó szerinti jelentése:
megváltatlan, visszaszerzendő; politikai törekvés az akarata
ellenére idegen uralom alá került népeknek, területeknek az
anyaországhoz való visszacsatolására.
Észak
- Az emlékmű főalakja a három méter magas, keresztre feszített
Hungária. A hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi az
anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc
alakja védi, emlékeztetve arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi
hadaiban tótok is küzdöttek.
Nyugat
- A szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket
jelképezi. Térdre hullva borul a magyar Szent Koronára, s míg
jobbjával az ország testéről leszakadni készülő nyugati vármegyék
címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen kapaszkodik a
nagy magyar kettőskeresztes pajzsba. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét
nyugtatva az ifjú címert szorító karján, jobbjában védően tartva a
nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál
szárnyait repülésre tárva a Turul.
Dél
- A szobor főalakja karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal
kel a Délvidéket jelképező svábleány védelmére. Az előtte lévő
búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és a Bánátot
jelképezik.
Kelet
- A szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás
pillanatát várva felszabadítja a levetkőztetett és kopjafához
láncolt, bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező - kezében az országrész
címerét görcsös reménységgel szorító - alakot. |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezők:
Kisfaludi Strobl Zsigmond
Sidló Ferenc
Szentgyörgyi István
Pásztor János
Építés
éve: 1921
Funkciója:
szobor
Lebontották:
1945
|
HIRDETÉS
Irredenta plakát az
1920-as évekből
|
