|
Sztálin szobrának felállításáról 1949. december 20-án, két nappal
Sztálin születésnapja után után döntött a Magyar Kommunista Párt
vezetése. A 25 meghívott szobrász pályázata közül politikusokból és
művészekből álló zsűri választotta ki Mikus Sándor Kossuth-díjas
alkotó tervét. A szobrot eredetileg hat méter magasra tervezték, de
végül nyolc méteres lett, a talapzat pedig még tíz méterrel
magasabbá tette.
| |
Fényképalbum |
|
A Dózsa György utat kiszélesítették, a háború óta romos
Regnum Marianum templomot
és a Városligeti
Színházat pedig lebontották, hogy helyet és teret
biztosítsanak a szobornak, amelyhez felvonulási tribünt
illesztettek. A szobrot 1951 decemberében avatták, amelyen
nyolcvanezer ember vett részt.
A budapesti Sztálin-szobor a kommunista zsarnokság egyik jelképének
számított.
A Sztálin-szobor eltávolítása egyike volt a MEFESZ 1956 október
22-ei műegyetemi gyűlésén elfogadott 16 pontjának, amelyet a 23-ai
tüntetéseken másolatokban nagy példányszámban terjesztettek, illetve
sok helyen ki is ragasztottak a városban. A listán szereplő pontokat
sokan a forradalom fő követeléseinek tekintették. 13. pontja ez
volt: „Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás
jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe
az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó
emlékművet emeljenek”.
A forradalmárok 1956. október 23-án este kezdték meg a diktatúra
jelképének elbontását: a szobor nyakába kötelet akasztottak,
csörlőkkel, teherautókkal és más erőgépekkel próbálták ledönteni,
sikertelenül. Miután a hegesztők megérkeztek az akkor Sztálin térnek
nevezett Dózsa György útra, lángvágókkal elválasztották a törzset a
csizmától, és rövid idő alatt ledöntötték a szobrot.
A tömeg „Sztálin testét” egészen a Blaha Lujza térig vitte, ahol
tovább darabolták, pontosabban szétverték. A legnagyobb megmaradt,
jelenleg ismert maradvány Sztálin ökle, amely a Nemzeti Múzeumban
látható. A „Felvonulási téren” a hatalmas tribünön csak a csizma
meredt az égbe, a budapestiek pedig „Csizma térnek” gúnyolták a
helyszínt.
A forradalom vérbefojtása után a Kádár-rendszer egészen 1965-ig
kivárt, amikor a volt Sztálin-szobortól nem messze felavatták Lenin
szobrát.
 
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Mikus Sándor
Építés
éve: 1951
Stílusa:
?
Funkciója:
köztéri szobor
Ledöntése:
1956
|
HIRDETÉS
|
