HIRDETÉS

Eklektikus építészet Budapesten
       XIX. század

Az eklektika különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó, önálló elemeket ritkán tartalmazó, egyediségét a válogatásban kiélő irányzat. Az építőanyagok nagyipari termelése, új anyagok gyártása, a szállítás forradalmasítása nagyban módosította az építészeti technikát és szervezést. Világvárosok alakultak ki, megsokszorozódott a városi lakosság, mindez megnövelte az építészeti igényeket, feladatokat.


HIRDETÉS

A magyarországi eklektikus építészetet újabban összefoglalóan a tiszta neostílusokkal együttvéve historizmusnak nevezik. Eklektikáról ott lehet beszélni, ahol keverednek egymással a stílusok, s ez előfordul szinte az összes korszakban épült építményen, lakóházaktól kezdve középületeken át emlékművekig. A kifejezést a rendszerváltozás előtt egyöntetűen használták kissé negatív értelemben a neostílusokra is, ez is hozzájárul ahhoz, hogy máig lángol a vita, melyik kifejezés a jogos, ha a XIX. század második felének építészetéről van szó.

Az eklektikus törekvések elsősorban városépítészeti tevékenységekkel és az életmód színvonalának javulásával függenek össze. Különösen igaz ez Budapestre: e város a korszakban fejlődött világvárossá, ezért városképe a világon egyedülállóan egységes. Általában elmondható az, hogy a magyarországi eklektika a neoreneszánszból fejlődött ki (Jókai Mór balatonfüredi villája, Ybl Miklós: Szent István Bazilika, Operaház). A késő eklektika átnyúlik a XX. századba, képviselői Hauszmann Alajos (Királyi Kúria) és Alpár Ignác (Vajdahunyad-vár).

Eklektikus stílusú műemlékek Budapest területén

Az eklektika főbb magyar képviselői: Ybl Miklós (1814-1891), Steindl Imre (1839-1902), Schulek Frigyes (1841-1919), Hauszmann Alajos (1847-1926).

Operaház: a magyar eklektika kiemelkedő értékű emléke. 1875-1884 között épült, neoreneszánsz-eklektikus stílusban. Időrendben a párizsi és a drezdai új Operaház után következik. E nagyhírű alkotásokból Ybl átvette mindazt, amit a térszervezésben s főként színháztechnikai megoldásokban hasznosítani tudott. Munkája azonban a formálás művészi egységében mind Garnier, mind Semper művét megelőzi. Kivételes formaérzéke és a klasszikusokon iskolázott szemlélete megóvta attól, hogy a kor általános gyakorlata szerint "öltöztesse" az épületet. A történeti formák jelenléte itt architektonikusan indokolt, ezt mutatja a nemes méltóságot sugárzó, Colosseum-motívumokkal képzett főhomlokzat, a földszinti kettős előcsarnok s a reneszánsz díszteremként kialakított emeleti foyer. Ybl nem utánozta, hanem a saját kora szintjén újraélte a múltat. Úgy tudott tervezni, az eredetiség hitelével, mintha maga is a reneszánsz teremtő erejű mestere lett volna.

Az Operaház a főváros nagyarányú rendezésének a keretében épült. Andrássy Gyula miniszterelnök támogatásával 1870-ben alakult meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely már a következő évben pályázatot hirdetett egy átfogó rendezési terv elkészítésére. A megvalósult munkák közül a legfontosabbak az 1885-ben felavatott Sugár út, a mai Andrássy út, ahol az Operaház is áll, és az 1896-ban ünnepélyesen megnyitott Nagykörút.

Fővámház: eredetileg több egymástól független hivatal székházául épült. Ezzel magyarázható, hogy hiányzik belőle a kor középületeinek jellemző axiális szervezése: a tengelyben kibontakozó nagyszabású térsor. A négyszögalakban elrendezett szárnyak hosszan elnyúló, keskeny udvart vettek körül (ennek középső szakasza ma az egyetem aulája). A Dunára néző főhomlokzat pavilonos tagolású. Hétaxisos középső tömbje, s a két végén 3-3 axis egy szinttel az összekötő szárnyak fölé emelkedik. Formálása részben észak-itáliai, részben római és firenzei előképekre vezethető vissza.

Várkertbazár: pavilonokból, oszlopos pergolákból, loggiákból, szabadlépcsőkből és fedett árkádokból összeálló, derűs hatású, festői együttes. Építészetileg rendezi a Várhegy lejtőjének Duna-parti szakaszát, anélkül, hogy a hegy és a folyam természetes kapcsolatát megbontaná. Az eklektikában ritkán találkozunk olyan alkotással, amely ennyire következetesen alkalmazkodik a helyszín természeti adottságaihoz.

Bazilika: építését a század közepén Hild József kezdte el. Ybl 1867-ben, Hild halála után vette át a munkát. Az addig elkészült részeket, a főfalakat megtartva reneszánsz jellegű kilencosztású teret tervezett, a négyezet fölött tambúros kupolával s kéttornyos homlokzattal. A korábbi terv kötöttségei miatt a külső megjelenés nem elég egységes. Ybl stílusának művészi értékei inkább a belsőben érvényesülnek.

 

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!