|
Az eklektika különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen
alkalmazó, önálló elemeket ritkán tartalmazó, egyediségét a
válogatásban kiélő irányzat. Az építőanyagok nagyipari termelése, új
anyagok gyártása, a szállítás forradalmasítása nagyban módosította
az építészeti technikát és szervezést. Világvárosok alakultak ki,
megsokszorozódott a városi lakosság, mindez megnövelte az építészeti
igényeket, feladatokat.
A magyarországi eklektikus építészetet újabban összefoglalóan a
tiszta neostílusokkal együttvéve historizmusnak nevezik.
Eklektikáról ott lehet beszélni, ahol keverednek egymással a
stílusok, s ez előfordul szinte az összes korszakban épült
építményen, lakóházaktól kezdve középületeken át emlékművekig. A
kifejezést a rendszerváltozás előtt egyöntetűen használták kissé
negatív értelemben a neostílusokra is, ez is hozzájárul ahhoz, hogy
máig lángol a vita, melyik kifejezés a jogos, ha a XIX. század
második felének építészetéről van szó.
Az eklektikus törekvések elsősorban városépítészeti tevékenységekkel
és az életmód színvonalának javulásával függenek össze. Különösen
igaz ez Budapestre: e város a korszakban fejlődött világvárossá,
ezért városképe a világon egyedülállóan egységes. Általában elmondható az,
hogy a magyarországi eklektika a neoreneszánszból fejlődött ki
(Jókai Mór balatonfüredi villája, Ybl Miklós: Szent István Bazilika,
Operaház). A késő eklektika átnyúlik a XX. századba, képviselői
Hauszmann Alajos (Királyi Kúria) és Alpár Ignác (Vajdahunyad-vár).
Eklektikus stílusú műemlékek Budapest területén
Az
eklektika főbb magyar képviselői:
Ybl Miklós
(1814-1891),
Steindl Imre (1839-1902),
Schulek Frigyes
(1841-1919),
Hauszmann Alajos (1847-1926).
Operaház: a magyar eklektika kiemelkedő értékű emléke. 1875-1884
között épült, neoreneszánsz-eklektikus stílusban. Időrendben a
párizsi és a drezdai új Operaház után következik. E nagyhírű
alkotásokból Ybl átvette mindazt, amit a térszervezésben s főként
színháztechnikai megoldásokban hasznosítani tudott. Munkája azonban
a formálás művészi egységében mind Garnier, mind Semper művét
megelőzi. Kivételes formaérzéke és a klasszikusokon iskolázott
szemlélete megóvta attól, hogy a kor általános gyakorlata szerint
"öltöztesse" az épületet. A történeti formák jelenléte itt
architektonikusan indokolt, ezt mutatja a nemes méltóságot sugárzó,
Colosseum-motívumokkal képzett főhomlokzat, a földszinti kettős
előcsarnok s a reneszánsz díszteremként kialakított emeleti foyer.
Ybl nem utánozta, hanem a saját kora szintjén újraélte a múltat. Úgy
tudott tervezni, az eredetiség hitelével, mintha maga is a
reneszánsz teremtő erejű mestere lett volna.
Az Operaház a főváros nagyarányú rendezésének a keretében épült.
Andrássy Gyula miniszterelnök támogatásával 1870-ben alakult meg a
Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely már a következő évben
pályázatot hirdetett egy átfogó rendezési terv elkészítésére. A
megvalósult munkák közül a legfontosabbak az 1885-ben felavatott
Sugár út, a mai Andrássy út, ahol az Operaház is áll, és az 1896-ban
ünnepélyesen megnyitott Nagykörút.
Fővámház: eredetileg több egymástól független hivatal
székházául épült. Ezzel magyarázható, hogy hiányzik belőle a kor
középületeinek jellemző axiális szervezése: a tengelyben kibontakozó
nagyszabású térsor. A négyszögalakban elrendezett szárnyak hosszan
elnyúló, keskeny udvart vettek körül (ennek középső szakasza ma az
egyetem aulája). A Dunára néző főhomlokzat pavilonos tagolású.
Hétaxisos középső tömbje, s a két végén 3-3 axis egy szinttel az
összekötő szárnyak fölé emelkedik. Formálása részben észak-itáliai,
részben római és firenzei előképekre vezethető vissza.
Várkertbazár: pavilonokból, oszlopos pergolákból, loggiákból,
szabadlépcsőkből és fedett árkádokból összeálló, derűs hatású,
festői együttes. Építészetileg rendezi a Várhegy lejtőjének
Duna-parti szakaszát, anélkül, hogy a hegy és a folyam természetes
kapcsolatát megbontaná. Az eklektikában ritkán találkozunk olyan
alkotással, amely ennyire következetesen alkalmazkodik a helyszín
természeti adottságaihoz.
Bazilika: építését a század közepén Hild József kezdte el.
Ybl 1867-ben, Hild halála után vette át a munkát. Az addig elkészült
részeket, a főfalakat megtartva reneszánsz jellegű kilencosztású
teret tervezett, a négyezet fölött tambúros kupolával s kéttornyos
homlokzattal. A korábbi terv kötöttségei miatt a külső megjelenés
nem elég egységes. Ybl stílusának művészi értékei inkább a belsőben
érvényesülnek.
|
HIRDETÉS
HIRDETÉS
|
