KEZDŐLAP  |  FÖLDRAJZ  |  TÖRTÉNELEM  |  MŰEMLÉKEK  |  KERÜLETEK  |  TEMPLOMOK  SZOBROK  |  HIDAK  |  MÚZEUMOK  |  FÜRDŐK  |  A VÁR

Neoromán, neogót és neoreneszánsz építészet
  XIX. század
 


A neostílus a XIX. századi historizáló törekvésekkel kapcsolatos irányzatok megjelölése. A neostílusok közös jellemzője, hogy csak egyetlen korszak motívumait használják fel egy épületen belül. Legelőször a neogótikus építészet bontakozott ki, majd sorra felelevenítették a barokk, a romantika és a reneszánsz elemeit, így jöttek létre a neoromán, neoreneszánsz, neobarokk stílusok.

Nyugat-Európában a neostílusokból hamar kibontakozott az azokat keverő eklektika. Magyarországon a neostílusok (és az eklektikus törekvések) a historizmus korszakában érvényesültek. A XIX. század közepén bizonyos mértékben az iparművészetre is jellemző volt a historizmus eme formája, főként a neobarokk.

Neogótika

A neogótika az első romantikus építészeti stílusirányzat, amely tisztán a gótika stíluselemeiből táplálkozik. A XVIII. században alakult ki Angliában. Horace Walpole, az első brit miniszterelnök fia úgy építtette meg kastélyát, a Stawbery Hillt, hogy az a középkort idézze. Kortársai ekkor kinevették és különcnek tartották, azonban ez a kastély a romantikus építészet első példája.

A XIX. század 30-as, 40-es éveiben volt az angol romantika virágkora, ekkor már valóságos divat volt a neogótika. Ezt az időszakot gótikus újjászületésnek (gothic revival) nevezték. A század közepén felépült a londoni Houses of Parliament, Charles Barry tervei alapján, majd a Tower Bridge is, amely stílusával a Towerhez kíván illeszkedni. Nyugat-Európában a század második felében a neogótikát és általában a neostílusokat kiszorította az eklektika és a vasvázas építkezés.

Magyarországon, mivel a romantika csak később jelent meg, a neogótika a historizmus egyik megnyilvánulása, mert a romantikát a Feszl-féle nemzeti építészet képviselte a század közepén. Érdekes azonban, hogy a középkor hangulatát felidéző, olykor gótikus elemeket is felhasználó építészet már korábban jelen volt: a Povolni Ferenc által tervezett pétervásári plébániatemplom (1817) európai viszonylatban is különlegesség. A 40-es években Brein Ferenc ún. Csősztoronya és Ybl Miklós fóti plébániatemploma képviseli a romantikus-neogót építészetet. Ám ahogyan Ybl, egész Magyarország építészete átváltott az eklektikára.

Eklektika és historizmus egyszerre és egymástól áthatva jelentkezett a század utolsó évtizedeiben. A magyar neogótikus-eklektikus építészet szép példáit elsősorban Budapest adja. Bérpalotákon jellegzetes gótikus motívumok bukkannak fel, olykor tisztán, olykor reneszánsz és barokk motívumok között is. A neogót építészet világviszonylatban is jelentős alkotása a Steindl Imre tervei alapján épült Országház. Az épületen minden elem gótikus, a kupolát és barokkos alaprajzot kivéve.

A korszakhoz hozzátartozik a műemlékek helyreállításának folyamata is, amely néha több kárt okozott, mint hasznot. A Mátyás-templom és kassai Szent Erzsébet-dóm valóban új külsőt kaptak Steindl Imre tervei alapján, azonban az eredmény igazolta a műemlékvédő célokat. A Vajdahunyad-vár helyreállítása során viszont az eredeti gótikus elemeket eltávolították (miután Steindl nem tudott már a helyreállítással foglalkozni), helyükre a környezetbe nem illő neogót részletek kerültek.

Neoromán

A neoromán építészet a romantika egyik ágaként indult a XIX. század második évtizedében. Ez az időszak volt a romantika névadásának ideje is: addig kora középkori, bizánci építőművészetről beszéltek. Gunn 1819-ben a romaneszk, de Gerville 1823-ban a római művészet kifejezést javasolta. Ezzel összefüggésben alakult ki a neoromán építészet, amely kezdetben csak felidézte a kor hangulatát, ezért is a romanika egy ága.

A második periódus már a romanikából kinőtt historizmushoz tartozik. Ekkor tanulmányozták tudományos részletességgel a román templomokat, s a neoromán építészet céljává a tökéletes másolatok létrehozása vált. Főleg azokban az országokban virágzott, ahol az első építészeti emlékek a kora középkorból, vagy a IX-XII. századból származtak, így hazánkban és Lengyelországban.

Magyarországon jellegzetes példája a Halászbástya, a Gellérthegy Duna-parti szakaszán épített erődítés. Az Egyesült Államokban és Kanadában alkalmasnak találták a romanika stílusát saját nemzeti építészetük megteremtésére, és sajátos ideális neoromanika jött létre.

A hazai neoromanika gyakran nem tisztán román stílusú, ennek példája a szegedi dóm. Az épületen gótikus támívek is helyet kaptak.

Neoreneszánsz

A neoreneszánsz a historizmus azon fajtája, mely a reneszánsz stíluselemeit alkalmazza vagy utánozza. A neogótika után bontakozott ki, s jelentős szerephez jutott Magyarországon. Eredete arra vezethető vissza, hogy a XIX. század embere feltétlenül hitt a fejlődésben, a polgárosodásban, és a felvilágosodás óta a reneszánszot tekintették az újkor kezdetének.

Az építészek egyre inkább elszakadtak a romantikus építészet elveitől. A romantikus félköríves stílus és a neoreneszánsz közti átmenetet képviseli a magyarországi építészettörténet egyik vízválasztója, az August Stüler tervezte Magyar Tudományos Akadémia épülete.

Forrás: Wikipédia

 


HIRDETÉS

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 

Megosztás

 

HIRDETÉS