|
A szecesszió a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti,
valamint irodalmi irányzata, stílusként nehezen értelmezhető,
historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban
másként nyilvánult meg. Sokáig a XIX. század összekuszálódott
végének, vagy a XX. század tisztázatlan kezdetének tekintették. A
szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a
modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen, s szabadon
áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul.
Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a
szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult
negatív vélemények azonban máig nehezítik az értékelést, a helyzetet
pedig tovább bonyolítja, hogy napjainkban a szecesszió a
kereskedelmi festészet és a giccs forrásává vált.
A múlt század utolsó évtizedében kibontakozó új stílus Európa
különböző országaiban más-más nevet kapott. Nálunk s Ausztriában az
"elszakadás, különválás" francia kifejezésével (sécession)
szecessziónak nevezik.
A szecessziónak elege van a historizmusból, a történelmi stílusok
felújított változataiból, a neobarokkból, az emlékműszobrászatból, a
sematikussá vált, bábokat mozgató színpadiasságból, a hivatalos
igényeket kielégítő reprezentatív akadémizmusból.
A szecesszió mindenekelőtt az iparművészetben, s bizonyos mértékig
ahhoz kapcsolódva a képzőművészetben kifejlődő mozgalom. A
tárgyalakításban, a grafikában és a festészetben találta meg a maga
sajátos munkaterületét. Az építészetben is gyakran folyamodott az
ipar- és a képzőművészet segítségéhez.
A szecesszió lényege főleg a vonalasan kígyózó ornamentika
túlburjánzása az ábrázolás rovására, a hallatlan mérvű stilizálás, a
homogén, dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása.
Kerülte a szögben törő, egyenes vonalakat. A geometriai forma
szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő,
szabadon áramló formákat kedvelte. Arra törekedett, hogy az
alakulóban lévő élet lendületét, a technikai fejlődés hatására mind
jobban felgyorsuló jelent közvetítse. De ugyanakkor volt benne
valami romantikus indíttatású szembefordulás is a modern világgal.
A gyáripar, a tömegtermelés embernyomorító személytelensége ellen
tiltakozott. A termelés folyamatában egyszerű eszközzé vált,
mechanikus részmunkát végző embernek az alkotói szabadságot akarta
visszaadni. Hitt abban, hogy az egyéniség teljes értékű kifejtésére
lehetőséget nyújtó kézműves munka öröme, az alkotó tevékenységben
nyert kielégültség a társadalom bajait is orvosolni tudja.
Nem tett különbséget magas művészet és alkalmazott művészet között.
Ilyen gondolati mögöttessel indul, és újraformálja a tárgyi világot
a lakberendezési és használati tárgyakat; a plakátot,
reklámgrafikát, a nyomtatott betűt, a divatcikkeket, de az erőművek
gépein is ott a nyoma. A modern design-szemlélet szándéka ott van
benne, és céljaihoz a legkorszerűbb technológiai megoldásokat és
anyagokat (acél, bauxit-, vasbeton, üveg) is felhasználja.
Szecessziós stílusú műemlékek Budapest területén
Magyarországon a szecessziót elsősorban Lechner Ödön (1845-1914)
nevével kapcsolják össze. Ő a legismertebb, legnagyobb hatású
szecessziós építészünk, s egyúttal a stílus magyar irányzatának
kezdeményezője.
Lechner Ödön hatása óriási volt, gyakorlatilag egyidejűleg számolta
fel az eklektikus
törekvéseket és tette népszerűvé a szecessziót, mint nemzeti
stílust. Követői egész Magyarországon akadtak. A Lechner-iskola a
Felvidéktől a Bácskáig és Erdélyig számos nagyszerű középületet
hagyott maga után.
További neves magyar, szecessziós stílusban alkotó építészek: Jakab
Dezső és Komor Marcell,
Kós Károly,
Lajta Béla,
Medgyaszay
István és
Quittner
Zsigmond.
|
HIRDETÉS
HIRDETÉS
|
