A gulyás, a pörkölt és a paprikás története elválaszthatatlan egymástól, sőt a forrásokból nagyon sokszor az sem derül ki egyértelműen, hogy mely ételről van szó, ugyanis az elnevezések használata nem volt egységes, mint ahogy napjainkban sem az. A gulyás külföldön is az egyik legnépszerűbb magyar eredetű étel, amelyet igen sok országban ismernek, bár elkészítési módjuk különbözik a ?mi? gulyásunkétól.

Tovább

A magyarosnak tartott ételek zöme lédús és paprikás jellegű. A pörkölt ilyen étel. A pörköltfélék apró kockára vágott húsból (a húst falatokba vágva), vagy csak az állat testrészeire szétválasztott nagyobb darabokból, paprikával fűszerezett és különböző ízesítőkkel rövid lére főzött magyar nemzeti étel. A pörkölt neve a régies pergelt szóból ered, ami annyit tesz: ?pirított?.

Tovább

A paprikás (angolul papricache) a gulyással és a pörkölttel együtt a magyarok nagy hagyományú nemzeti ételei közé tartozik. A paprikás története elválaszthatatlan a gulyás és a pörkölt történetétől, hiszen egyazon helyen és egyazon időszakban születtek, és együtt váltak nemzeti étellé. Mindhárom eredetileg az alföldi pásztorok egyszerű, de ízletes ételeként született, s lett külföldön is ismert fogássá.

Tovább

A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából sült lepénye. Egyes feltételezések szerint a lángos a török hódoltság idején került a magyar konyhákba. Otthon is készíthető, de főként piacokon, vagy gyorsbüfékben árulják. Többféle ízesítéssel kínálják, legjellemzőbb a fokhagymás-mártás, a sajtos, a tejfölös, a sajtos-tejfölös, kolbászos, Békéscsaba környékén a brindzás kivitel.

Tovább

A lecsó a hagyományos, nagy magyar ételklasszikusok közé tartozik, és általában főfogásként szokták tálalni. Rengeteg fajtája van, a tojásostól egészen a rizsesig, de mindegyikben megtalálható a vöröshagyma, zöldpaprika és a paradicsom, mint alapvető összetevők. Készítenek lecsós ételeket is: ezek tálalásakor a főtt rizs vagy burgonya tetejére kerül a húsféleség és ezt öntik le lecsóval.

Tovább

A magyar gasztronómia a magyar kultúra egyik kiemelkedő különlegessége, jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes fűszerezés és sajátos konyhatechnológiai műveletek együttes hatása alakított ki, még ha nem is tartozik a legegészségesebbek közé magas kalóriatartalma miatt. A legismertebb magyar nemzeti ételek a gulyás, a halászlé, a töltött káposzta, a paprikás csirke, paprikás krumpli, disznótoros, bableves és túrós csusza.

A magyaros ételek változatosak, jó ízűek, a külföldiek számára érdekesek, de a korszerű táplálkozás követelményeinek sokszor nem felelnek meg. Ez főleg a magas sertészsír, szénhidráttartalom és erős fűszerezés miatt van. A sertészsír használata konyhánk egyik jellegzetessége. A sertészsírt nálunk a szalonna kiolvasztásával, míg más népeknél préseléssel nyerik. A kiolvasztással nyert zsír aromája különleges jelleget ad ételeinknek.

A vöröshagyma sok magyaros ételnek adja meg aromáját, sőt képezi alapját. A sertészsírban történő pirítás során felszabadulnak a hagymában található illóolajok. A fűszerpaprikát a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata csak lassan terjedt el. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentős részénél pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok készítésénél alkalmaznak. A felsorolt ételekhez fűszerként a fokhagyma pépszerű keverékét adják, valamint a pörköltek készítésének sajátos technológiája, a rövid lén történő párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételeknek a sajátos ízt, magas élvezeti értéket. Más jellegű húsételeink a disznótoros, a sült csülök, a bőrös malacsült, a libamáj.

Káposztás ételeink, a tökfőzelék, a töltött tök elmaradhatatlan fűszere, a finomra vágott friss kapor. Különleges illatot, aromát ad, ha közvetlenül tálalás előtt hintik az ételre. Az étlapjainkon szereplő főzelékek, köretek szénhidráttartalma, ebből következőleg az energiaértéke magas.

Tejfölből a magyaros főzési móddal dolgozó konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget használ, de a tejszín is jellegzetes ételízesítőnk. A tejföl jól harmonizál a paprikás csirke, a borjú, a bárány ízanyagaival. De nem képzelhetők el káposztás ételeink /pl. töltött-, rakott-, székelykáposzta/, a túrós csusza, a sonkáskocka és egy sor édes tészta sem tejföl nélkül. Sok levesünk, mártásunk, főzelékünk készül tejföllel és gyakran díszítésként is használjuk.

Hentesáruink egy része világhírnévre tett szert. Ilyenek a gyulai kolbász, a téli szalámi, a magyar sonka, a füstölt szalonna, amelyek ugyancsak hozzájárultak ételeink kitűnő ízéhez. A füstölt szalonna kiolvasztva nagy mértékben befolyásolja az ételek ízét, de szalonnával tűzdelik a pulykát, a vadételeket. Választékos a magyar konyha leveseinek kínálata, az elkészítési módok és a felhasznált alapanyagok terén egyaránt. A levesek egy részét és a főzelékeket rántással sűrítjük. Ez a fajta ételkészítési mód jószerint csak a magyar konyhára jellemző. A rántás megolvasztott sertészsír - vagy egyéb zsiradék - és ugyanennyi finomliszt keverékével készül. A lisztet a felmelegített zsírban az étel jellegének megfelelően megpirítjuk. A rántást a tűzről levéve hideg vízzel felengedik és simára keverik. Az így nyert emulziót a vízben puhára főzött leves- és főzelék-alapanyaghoz öntik.

Szót kell ejteni a cukrászatról is, ami szerves része a magyar gasztronómiának. A Dobostorta, a Rigó Jancsi, a somlói galuska, a Gerbaud szelet, a Rákóczi túróslepény, a Szapáry torta a legismertebb készítményei a magyar cukrászatnak.

A tejföl vagy tejfel csontfehér színű, feldolgozástól függően kesernyés vagy savanykás ízű, homogén, sűrűn folyós tejkészítmény. A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) szerint: "A tejföl tejből, tejszín vagy vaj hozzáadásával, homogénezéssel és tejsavbaktérium-színtenyészettel végzett, alvasztással készült savanyú tejszín."

Tovább

A paprikakrém a magyar konyha egyik legfontosabb fűszere, amely lehet édes, csípős, durva vagy finom, krémszerű, sós ízű termék. A paprikakrém az egész paprika megdarálásával készített, sóval tartósított, sűrű állományú ételízesítő, amelyben a magok és a paprikahús jól felismerhető.

Tovább

A magyar konyha jellegzetes fűszernövénye Dél-Amerikából származik. Bár Ázsiában is elég korán elterjedt, Európába mégis Kolumbusz idején, Amerikából érkezett. A csöves fűszerpaprika nálunk csak 1560 tájékán jelent meg vörös törökbors, tatárkabors, pogány bors néven, és további kétszáz évnek kellett eltelnie a darált paprika felbukkanásáig.

Tovább

A főzelék zöldségből készült főfogás, amit Magyarországon nem köretként kínálnak. Szinte bármiből készülhet, például burgonya, spenót, tök, zöldbab, bab, káposzta, kelkáposzta, lencse, sárgaborsó, vagy ritkábban brokkoli, karfiol, kukorica stb. Tálalásakor fasírttal, sült vagy rántott húsokkal, sült kolbásszal, tükörtojással, ún. ?feltéttel? tálalnak. Ilyen értelemben vett főzeléket csak a magyarok készítenek, más népek a főzeléknövényeket leginkább köretként (párolva, grillezve), vagy salátaként fogyasztják. Energia- és fehérjetartalmuk alacsony, zsírtartalmuk gyakorlatilag nincsen, viszont vitamin és rostanyaguk jelentős!

A főzelékek általában úgy készülnek, hogy sós lében megfőzik a zöldséget, a levet besűrítik, majd sóval és fűszerekkel ízesítik. A sűrítés történhet habarással és rántással, illetve saját levének elfőzésével.

Legismertebbek a Babfőzelék, borsófőzelék, káposztafőzelék, krumplifőzelék, lencsefőzelék, répafőzelék, tökfőzelék, sárgaborsó főzelék, spenót, sóska és a zöldbabfőzelék.

Tovább

Ajánlott cikkek

Ajánlott linkek

Megosztás