A palócok eredetét már igen sok néprajzkutató és
történész vizsgálta, de ennek ellenére származásukat még mindig homály
fedi. Paládi Kovács Attila összegzése (A palócok eredete, 2002.) által
megállapítható, hogy erre vonatkozóan öt lehetséges válasz
valószínűsíthető:
1 - a palócok ősei a honfoglalás idején a magyar törzsekkel együtt
vonuló kabarok,
2 - a tatárjárást megelőzően a Kárpát-medencébe érkezett kunok,
3 - a honfoglalás előtt itt élő avarok, székelyek vagy kazárok
leszármazottai (Bakó Ferenc - A palócok, 1989.)
4 - a palóc nemzetség egy eredetű a magyarokkal (Szeder Fábián, XVIII.
század),
1048-1223 között a szlávok nevezték így Délkelet-Európa legnagyobb
nomád népét, a kunokat (a magyarok közé települt asszimilált
török népeket)
5 - ősmagyarok és szlávok keveréke (a palócok eredetét kutató
genetikai vizsgálat azt mutatta, hogy az északabbra élő szlávokkal
bizonyos fokú rokonság feltételezhető, viszont ez az eredmény
megkérdőjelezhető, mivel a genetikai minták alapjául szolgáló falvak
1700 és 1715 között újratelepített falvak voltak, így a mintát adó
emberek csak az 1700-as évek után beköltözött jövevény családok
leszármazottai, akiknek igazi palóc eredete kétséges - a régi lakosság
dél felé vándorolt és beolvadt az ott élő jászokba, magyarokba)
A palócok - azaz a Felvidék lakóinak egy része - a Bükktől északra
fekvő medence jellegű területeken, illetve a Nógrádi-medencében és az
Ipoly-völgyében élő magyar parasztság volt a XIX-XX. században. A
palócok szállásterülete a magyarországi és szlovákiai Hont, Nógrád,
Heves, Borsod, Gömör történeti megyékre terjed ki, ahol mintegy
félszáz településen élnek/éltek.
A palócok lakóhelye (Palócföld)
Viseletük, szokásaik és táncaik alapján a palócok
között egy nyugati és egy keleti csoportot különböztethetünk meg; e
különbözőség oka, hogy a keleti csoportot nem érte számottevő idegen
hatás, mint a nyugatit.
A palóc bármennyire szegény, zabkenyeret soha nem eszik, szereti
viszont a burgonyát, tököt, görhét, száraz gyümölcsöt és gombát.
Szereti a levesféléket a kiszi és cibere savanyúságokat, a tárkonyos
levest. A sülteket többféle alakban, tészták közül a gancát, csíkot,
morványt, fentőt, bélést és a bodakot amit a hamuban sütnek meg. Az
ételeket gazdagon fűszerezik, szeretik a sáfrányt,
szerecsendió-virágot, fahéjat, gyömbért, borsot, rozmaringot és a
bazsalikomot.
A hús lehet birka, disznó vagy szárnyas; az eredeti, népi elkészítés
módja szerint ez nincs meghatározva. A recepthez mi szárított
petrezselymet használtunk, valamint étolaj helyett libazsírt. A levest
pikánssá tehetjük egy kis füstölt kenyérszalonnával.
Hozzávalók
Elkészítése
A palócleves alapanyagai: hús, zöldbab, krumpli, vöröshagyma, fokhagyma,
zsír, tejföl és fűszerpaprika (valamint fűszerek)
A húst megmossuk és kockákra vágjuk. A kockára vágott vöröshagymát odatesszük pirítani, majd mikor az üvegessé vált, rárakjuk a húst. A pirítás közben apróra vágjuk a zöldbabot és a krumplit.
A vöröshagyma pirítás közben
Mikor a vöröshagyma üvegessé vált, rárakjuk a húst
A 4 gerezd fokhagymát passzírozón keresztül a húsra nyomjuk
Mikor a hús fehéres színűvé párolódik, rászórjuk a fűszerpaprikát, a
köményt, a borsot és a babérlevelet
Pár perc pirítás után a lábast felöntjük vízzel, majd hozzáadjuk a
zöldbabot és a krumplit
A lábast letakarjuk fedővel, majd háromnegyed órát főzzük, közben hozzáadjuk a petrezselymet is. A tejfölt simára keverjük a liszttel, behabarjuk vele a levest, és 5 percig forraljuk. Ha elkészült, erős paprikával vagy paprikakrémmel tálaljuk. Jó étvágyat kívánunk!