|
A bogrács egy szabadtűzi főzőedény, amely hagyományosan a magyar
tábori főzés egyik kelléke. Jellemzői, hogy különböző űrtartalmú és
alakú, felfelé szélesedő nyílású, s egy nagy drótfüllel függeszthető
fel a tűz fölé. A bográcsban készült ételek íze finomabb lesz a
konyhában készültekével, s ezen ételek készítéséhez olyan közösségi
tevékenységek kapcsolódnak (favágás, alapanyagok összekészítése),
amelyben az egész család, vagy a baráti kör is részt vehet.
A bogrács egy ősi főzőedény, amely minden földrészen, és szinte
minden nép őstörténetében megtalálható. A legelső bográcsokat, az
ősi nomád lovas kultúrákban használták először, mivel a szabadban
való főzéshez a legalkalmasabb eszköz a tűz fölé függeszthető üst
volt. A mai - fémből készült - bogrács ősét, a honfoglaló Magyarok
hozták magukkal a Kárpát-medencébe, amit akkor még cserépből
készítettek. Ez az üst a X-XIII. századi Magyar fazekasság
legjellemzőbb edénye volt. Mára azonban ez az edénytípus
összefonódott a Magyar kultúrával, mondhatni hogy a Magyar nemzeti
ételek szimbólumává vált. Tehát a bogrács ma már sokkal több jelent,
mint pusztán egy szabadban használatos edénytípus.
Egyik formája kerek, és széle kifele hajlik. Ennek
megfelelő változatait a keleti szlávságon át egészen a Kaukázusig
lehet nyomon kísérni. A másik inkább körte alakú, pereme felfele
álló, egyenes. Ez a magyar nyelvterület déli részében otthonos, és a
balkáni formákkal egyezik meg.
A tábori bográcsozás kellékei: bográcstartó vas, sima és halfőző
bogrács
A bográcsban szabad tűzön főztek sűrűbb vagy hígabb levesféléket,
húsokat. Ezeknél lényegesen nagyobbak azok a rézből készült edények,
üstök, melyekben abálták a szalonnát, hurkát, olvasztották a zsírt,
illetve a jószágnak főztek benne abrakot. Ezeket beépített
katlanokban elsősorban a Dunántúl és az Alföldön találjuk. A katlan
nyugati származék, és az utóbbi századokban került Magyarországra.
Új, vagy fényes bogrács vásárlásakor először a rozsdagátló mázat
kell eltávolítani a bogrács faláról. Minden ilyen típusú
bográcsedény rozsdásodás elleni védőréteggel kerül forgalomba. A
védőréteget szabadban rakott tűzön égessük le. Előtte kívül-belül
zsírral, vagy étolajjal kenjük be. A tűzre csak akkor helyezzük rá,
ha az már lánggal ég. A leégetés után a bográcsot finom kőporral
vagy homokkal súroljuk át, míg felülete fényes nem lesz. Ezután
mosószeres vízben alaposan mossuk meg, és tiszta vízzel öblítsük le.
A bogrács alatt a tűz helyét úgy alakítsuk ki, hogy a tűz lángja
védve legyen a széltől, és a tűz melegítő hatása a legkedvezőbben
érvényesüljön. A bográcsban való főzéshez lobogó tűz szükséges. Ha
keményfát használunk a bográcsban készült étel elkészítéséhez, akkor
az étel a használt tűzifa fajtájától függő, jellegzetes füstös ízt
kap.
Hogy ne égjen le az étel, a bográcsot állítsuk megfelelő magasságra,
gyakran forgassuk, és szabályozzuk a tűz lángját. Minél magasabbra
helyezzük a bográcsot, annál kényelmesebb a főzés, így megelőzhető a
derékfájás. Használat után a letisztított bográcsot minden esetben
kenjük be olajjal vagy zsírral, hogy megóvjuk a rozsdásodástól.
Bográcsgulyás készítése során a húst folyó víz alatt leöblítjük, és
közepes nagyságú kockákra vágjuk. A megtisztított fokhagymát,
vöröshagymát finomra aprítjuk. A bográcsban felhevítjük az olajt,
beletesszük a hagymát és megpirítjuk. Hozzáadjuk a húst, és állandó
kevergetés mellett addig pirítjuk benne, amíg ki nem fehéredik.
Megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük, és máris felöntjük egy kis
vízzel, nehogy a paprika megégjen, és keserű legyen tőle az étel.
Beletesszük a fokhagymát, a köményt, ízlés szerint sózzuk, és
takaréklángon puhára főzzük. Amikor a hús majdnem megpuhult,
beletesszük a megtisztított, kockákra vágott burgonyát, a megmosott
és megtisztított, cikkekre vágott paradicsomot, zöldpaprikát. Öntünk
hozzá annyi vizet, hogy ellepje, és lassú tűzön készre forraljuk. A
tojásból, lisztből, sóból tésztát gyúrunk, és a csipetkét
beleszaggatjuk a levesbe. Addig forraljuk, amíg a csipetke megfő, és
frissen tálaljuk.
A disznóvágás vagy
lekvár főzés kellékei: üstház és üst
A
disznóvágás során a levágott állat sok szalonnát ad, a belőle
kisütött zsír a mindennapos főzés egyik alapanyaga. A szalonna egy
részét üstben kavargatva kisütik, majd a zsírt bödönben tárolják.
Zsírba öntve tartósítható a sült hús, és a töpörtyű is. A
szalonnából kisült töpörtyű (vagy tepertő) a disznótor egyik
jellegzetes étele.
Tepertő
készítése (kép:
eszpee)
Tepertő készítése során a szalonnát megmossuk és feldaraboljuk, majd
kis lángon lábasba (nagyobb adag esetében üstbe) tesszük sülni. Amíg
a szalonna sül, felügyelni kell, mert könnyen megéghet! Addig kell
sütni, amíg picit megbarnulnak a kisült szalonnadarabok. Ha a
tepertő megég, akkor íze kesernyés lesz, a zsír pedig nem alkalmas
fogyasztásra. Amikor kisült a tepertő, a zsírt egy másik lábasba fém
tésztaszűrőn átszűrjük. A tepertőből fakanállal a zsírt még
kinyomkodjuk. Nagyon vigyázzunk a balesetveszélyre, mert a forró
zsír igen veszélyes égési sérülést okozhat! A kész tepertőt
megsózva, puha kenyérrel és savanyúsággal fogyasztjuk.
|
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Bográcsban készült
étel
|
