|
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai
napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe,
mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a XII. századtól
napjainkig. A hozzá kapcsolódó hagyományokkal és jogokkal foglalkozó
Szent Korona-tan szerint a magyar alkotmányosság alapja volt az
Anjou-kor végétől egészen a II. világháború végéig. A tan szerint az
ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent
Korona.
A hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján,
I. István király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot
Szűz Máriának. A Szent Korona-tan szerint ezzel elindította azt a
folyamatot, amelynek során egy egyszerű magyar koronázási ékszerből
az államiság jelképe lett.
Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti
ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira
tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért
trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává
lett. Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték. Egy
alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült.
Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették,
és történt, hogy zálog tárgyát képezte.
A korona "szent" elnevezése abból az áhítatból eredt, miszerint az
államalapító királyt szentté avatták. Példa nélküli az a szemlélet
is, melyet a régi feudális Magyarország alkotott a Szent Koronáról:
a Szent Korona Tan. A Magyar Szent Korona a magyar történelem
legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig
épségben megmaradt királyi fejék Európában. A Magyar Szent Korona
csaknem ezer esztendeje hozzá tartozik történelmünkhöz. A Magyar
Szent Koronával ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg.
Magyarországon, első királyunk korában a koronázáshoz hozzá
tartozott a lándzsa - ha volt is ilyenünk, annak nyoma veszett.
Középkor forrásokból tudjuk, hogy a koronázás kelléke volt a
ezüstkereszt, a gyűrű, a karperec, a kengyel, más lószerszámok,
különböző ruhadarabok (ingek, saruk, kesztyűk, harisnyák stb.) és a
koronázási trónus. Ezek az idők folyamán mind elvesztek. Megmaradt
viszont a korona, az országalma, a jogar, a kard és a palást.
A
Koronát az Egyesült Államokból 1978. január 6-án történt
hazahozatala után egy négytagú mérnökcsoport és később két
aranyműves, Ludwig Rezső és Csomor Lajos is vizsgálhatta. Az ő
megállapításaik szerint a Szent Korona egységesen kivitelezett
ötvösmű. Kialakításának ötvösszakmai sajátosságai alapján nem
készülhetett sem Nyugat-Európában, sem Bizáncban. Az ékszerek
kimunkálása alapján kaukázusi ötvösműhely remeke lehet, ahol a
belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai stílusok ötvöződtek.
Az ily módon valószínűsíthetően egységesen készült korona pontos
keletkezési helye és ideje azonban még mindig vitatott. Egyes
kutatók a keletkezést a IV-X. század közé teszik, szerintük első
viselője Attila király is lehetett, míg készítési helyül párthus,
hun, grúz ötvösműhelyek kerülnek szóba.
A Szent Korona Magyarországra érkezéséről rengeteg, kalandosabbnál
kalandosabb elképzelés született. A legismertebb, népszerű elmélet
szerint II. Szilveszter pápa küldte Szent István 1001-es
koronázására. Más vélemények szerint I. István Grúziából rendelte
magának, míg a legkalandosabb elmélet szerint egy kaukázusi
műhelyben készítették, és az avaroké volt. Mértékadó lehet az
ötvösmesterség történetét is figyelembe vevő Csomor Lajos, aki a
korban használatos ötvösmódszerek és díszítmények alapján
kárpát-medencei, VII-VIII. századi avar ötvösműhelyt valószínűsít.
Nagy Tudum avar kagán 796-os aacheni látogatása alkalmával vitte
ajándékba Nagy Károlynak, akit 800-ban III. Leó pápa ezzel
koronázott meg. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly
sírját és benne a koronát, amelyet elvitt II. Szilveszter pápának,
aki ezt küldte Szent Istvánnak. Ennek egyszerűbb és hihetőbb
verziója szerint az avar kagán koronáját a kincsárban őrizték
egészen addig, míg maga Ottó el nem küldte azt Istvánnak, amely
gesztussal megerősítette, hogy elfogadja az avarok örökösének.
Egyes történészek, mint például Kocsis István véleménye szerint
mindmáig nem szűnt meg a Szent Korona ezeréves jogfolytonossága.
A Szent Korona, amennyiben azonos lenne I. István koronájával, 55
magyar király fejét érinthette. Csak három király nem volt
megkoronázva: I. Ulászló, János Zsigmond ellenkirály, aki csak
névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József, a
„kalapos király”, aki nem koronáztatta meg magát. A Magyar Királyság
ezer éve alatt a Szent Korona is kalandos történelmet élt meg. Az
Árpád-házi királyok idején Székesfehérvárott őrizték, később
Visegrádon, utána pedig Pozsony lett a koronázó főváros.
Forrás: Kiszeli István,
Wikipédia
|
HIRDETÉS
HIRDETÉS
I. (Szent) István
király
(Simon M. Veronika festménye)
Magyarország címere
|
