Háromszoros
Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató,
népzenekutató, az MTA tagja. Zenei nevelési koncepciója ma a
magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van
a szakoktatásban is. Az általa írt Háry János jelentősége
elsősorban abban áll, hogy általa a magyar népdal bekerült a
magyar színházakba.
HIRDETÉS
1882. december 26-án született Kecskeméten. Édesapját, Kodály
Frigyest a vasútnál teljesített szolgálatai révén 1883-ban Szobra helyezték,
majd onnan Galántára, ahova a család is természetesen továbbköltözött, s ahol a
kis Zoltán megkezdte elemi iskolai tanulmányait. 1892-ben az édesapát a
nagyszombati állomás főnökévé nevezték ki, ami a család újabb költözködését
vonta maga után. Kodály középiskolai tanulmányait már Nagyszombaton végezte, az
érseki főgimnázium tanulójaként.
Hangszeres tanulmányait is megkezdte. Az indíttatás adott volt: édesanyja,
Jaloveczky Paulina és édesapja, Kodály Frigyes is zeneszerető emberek voltak,
akik maguk is szívesen zenéltek. Édesanyja zongorán játszott és énekelt,
édesapja hegedült.
Kodály Zoltán zongora tanulmányai mellett hegedülni, majd gordonkázni kezdett.
Szinte önerőből tette mindezt. Az iskola zenei életének is aktív részese lett.
Nemcsak a székesegyház kórusában énekelt, hanem a gimnázium zenekarában és
kamarazenekarokban is játszott. Első szerzeményeit az 1890-es évek végén
komponálta. 1897-ben alkotott d-moll nyitányát a következő év elején az iskola
zenekara mutatta be.
Jeles érettségit tett 1900-ban. Azt követően a budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetem magyar-német szakán, s azzal párhuzamosan a Zeneakadémián
folytatta tanulmányait. Magyar-német tanári oklevelét 1905-ben vette át, egy
évvel később pedig bölcsészdoktori címet szerzett. A magyar népdal
strófaszerkezete című disszertációja is érzékelteti, hogy egyre elmélyültebben
foglalkoztatta a népzene. Már Galántán megmutatkozott ilyen irányú érdeklődése.
1905 tavaszán Szeged környékén, nyarán Mátyusföldön, a következő évben pedig a
Felvidéken gyűjtött népdalokat. A munka során találkozott Bartók Bélával, akivel
a későbbiek során közös népzenei publikációik is megjelentek. Kodály Zoltán
berlini és párizsi tanulmányútjait követően visszatért a Felvidékre, ahol ismét
népzenét gyűjtött.
1907-ben a Zeneakadémia tanára lett. Zeneelméletet, szolfézst, majd zeneszerzést
is tanított. 1910 márciusában került sor első zeneszerzői estjére Budapesten,
melyet az I. vonósnégyes májusi zürichi bemutatója követett. Nyári erdélyi
népdalgyűjtő útja után augusztusban házasságot kötött Sándor Emmával.
Az első világháborúig igen mozgalmas volt Kodály Zoltán élete. Bartók Bélával
megalapították az Új Magyar Zeneegyesületet. Újabb népdalgyűjtő utakat tett
feleségével és Bartókkal. Többek közt járt újra a Felvidéken és Erdélyben,
később pedig eljutott a bukovinai csángókhoz. Időközben Bartók Bélával
kidolgozták az Új egyetemes népdalgyűjtemény tervezetét, ám hiába adták be a
művet a Kisfaludy Társasághoz, mert kiadására végül nem került sor.
Az első világháború idején még megpróbálkozott egy-egy népdalgyűjtő úttal
például Kassa és Nagyszalonta környékén, de további útjai meghiúsultak. Az addig
gyűjtött anyagok rendszerezésére és az oktatásra fordította ideje java részét. A
Nyugat munkatársaként és a Pesti Napló zenekritikusaként több tucat publikációja
jelent meg. Ezekben kiemelte a népzene fontosságát, illetve Bartók-elemzéseket
is közreadott. A háborút követő időszakban a Dohnányi Ernő vezetése alatt működő
Zeneakadémia aligazgatója lett.
Néhány hónap múlva egy fegyelmi határozat értelmében visszavonták kinevezését és
egyidejűleg szabadságolták. A zenétől, gyűjtőmunkától, komponálástól
eltántoríthatatlan mester nem vonult vissza a történtek hatására. Befejezte
Bartók Bélával közös tudományos népdalpublikációját Erdélyi magyarság címmel. A
százötven régi székely dal felbecsülhetetlenül értékes, igen komoly gyűjtőmunka
eredménye.
A hosszú szabadságra kényszerített Kodály felkereste Vass József
kultuszminisztert, aki kivizsgáltatta a zeneszerző ügyét, s mintegy igazságot
szolgáltatva visszahelyezte állásába, és még népdalgyűjtéseihez is segítséget
nyújtott.
A mester tanítványai között találhatjuk pl. Ádám Jenőt és Bárdos Lajost.
Az események újra peregni kezdtek. Szerződést kötött a bécsi Universal Edition
céggel, így lényegében folyamatosan jelenhettek meg művei. Közben Szatmár megyei
és dunántúli népdalgyűjtő körutakra utazott.
Kodály egyre szélesebb körű külföldi ismertségéhez hozzájárult - többek közt -
Bartók 1922-es londoni, párizsi és frankfurti körútja, valamint a külföldi
szaklapok, a La Revue Musicale, a Musical Curier stb. cikkei.
1923. november 19-én óriási sikert aratott a Psalmus Hungaricus bemutatója. Az
évtized további éveiben gyermekkarok bemutatói, szerzői estek, a Psalmus
Hungaricus svájci, hollandiai, angliai, németországi és olaszországi előadásai,
a Háry János operaházi bemutatója és publikációk sora tette mozgalmassá.
1929-30 a nemzetközi ismertség tekintetében elsöprő sikert hozott. Ebben szerepe
volt Arturo Toscanininek is, aki New York-ban több Kodály-művet is vezényelt; de
jelentős esemény volt a Psalmus Hungaricus Los Angeles-i és genfi, illetve a
Marosszéki táncok New York-i, drezdai, londoni, Cincinnati-i, chicagoi előadása.
Kodály és Toscanini barátsága a zenén túlmutatott. A világhírű karmester lánya
Budapesten kötött házasságot. Tanúnak Kodály Zoltánt kérte fel.
Kodály a 30-as évek elején a budapesti Tudományegyetemen zeneelméletet és
zenefolklorisztikát tanított. 1931-ben Kodály és Bartók egyaránt átvehették a
Corvin-koszorút addigi munkájuk állami elismeréseként. A magasabb fokozatot, a
Corvin-láncot Dohnányi Ernő és Hubay Miklós kapta.
Ez az évtized éppen olyan mozgalmas volt, mint az előző. Szinte egymást érték a
szakmai tanácskozások és lebilincselő előadások. A székes főváros mellett a
vidéki városok (Debrecen, Nyíregyháza) is helyet adtak ezeknek a fórumoknak.
Megszületett - többek közt - a Székely fonó és a Galántai táncok. Ez utóbbit
Dohnányi és Bartók művei mellett 1933. október 23-án a budapesti Filharmóniai
Társaság fennállásának 80. évfordulóján mutatták be.
Békés megyéhez fűződő esemény volt az Erzsébethelyi Daloskör 1936. április 7-én
Békéscsabán rendezett Kodály-hangversenye és a műsorhoz kapcsolódó
Kodály-előadás A magyar karének útja címmel, melyet a rádió is közvetített.
1936. szeptember 2-án a budavári Koronázó Főtemplomban bemutatták Kodály nem
egészen két hónap alatt komponált monumentális művét, a Budavári Te Deumot. Két
hónappal később a londoni rádió is műsorára tűzte.
A mester zseniális sokoldalúsága túlmutatott a komponáláson és népzenei
gyűjtőmunkán. Felhívta a figyelmet a zene, a hangok, a hallás és a beszélt nyelv
kapcsolatára, sőt A magyar kiejtés romlásáról tartott tudományos előadást. Nagy
szerepe volt abban, hogy 1939-ben megrendezték az első egyetemi helyes kiejtési
versenyt. A tiszta kiejtés szívügyévé vált. Rendkívül fontosnak tartotta a zenei
nevelést, és annak múltját is igen jól ismerte. Előadást tartott a Magyarországi
Énekoktatók Országos Egyesületében Százéves a magyar tandal címmel.
A történelem közbeszólt. Hitler csapatai megszállták Ausztriát 1938-ban. Ettől
kezdve Kodály nem fogadott el külföldi meghívásokat. A háború idején
Magyarországon maradt és folytatta tudományos munkáit. 1943. májusában a
Tudományos Akadémia levelező tagja, majd novemberben a Nyelvművelő Bizottság
rendes tagja lett. Galánta díszpolgárává választotta, a kolozsvári egyetem pedig
díszdoktorrá avatta.
A háború után a Magyar Művészeti Tanács elnökeként is tevékenykedett. 1946-ban a
Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett. A Szovjetunióban, Nyugat-Európában és
Amerikában tett hosszú koncertkörútjain saját műveit vezényelte. 1947-ben
kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, 1948. március
15-én pedig megkapta első Kossuth-díját. Időközben Kecskemét is díszpolgárává
választotta.
Zenei és nyelvművelő versenyeken elnökölt. 1952-ben másodszor is kitüntették
Kossuth-díjjal. Kezdeményezésére a Magyar Rádió elindította Édes anyanyelvünk
című műsorát. Tiltakozott az ország első ének-zenei általános iskolájának és
gimnáziumának bezárása ellen 1954-ben, de takarékossági okokra hivatkozva mégis
megszüntették a békéstarhosi intézményt. 1957-ben a Honvéd Művészegyüttes
Énekkarának fennmaradásáért kardoskodott. Ugyanabban az évben harmadszor is
átvehette a Kossuth-díjat. Yehudi Menuhin hegedűverseny megírására kérte fel a
mestert.
Élete utolsó évtizedében ugyanolyan frissességgel dolgozott, mint ifjú korában.
Hihetetlen energiával tevékenykedett 1967. március 6-án bekövetkezett haláláig.
Műveivel, és főként zenepedagógiai munkáival hozzájárult ahhoz, hogy
Magyarországot "komolyzenei nagyhatalomnak" tekintse a világ.
Forrás: Filharmonia.com
Kodály Zoltán szolmizációs jelei
A szolmizáció a magyar
nyelvhasználatban a tulajdonképpeni relatív szolmizáció (közkeletűen szolfézs
is) általános megnevezése, melyet megkülönböztetünk az abszolút szolmizációtól:
előbbi a hangviszonyokon, utóbbi a tényleges hangmagasságokon alapul.
Sarah Ann Glover (1785–1867) norwichi (Anglia) tanárnő új – később forradalmi
jelentőségűvé vált – módszert kezdett alkalmazni az iskolai énektanításban. A
Tonic Sol-fa mint modern relatív szolmizáció kialakulásában Sarah Ann Glovert a
módszer tulajdonképpeni szerzőjének, John Curwent pedig az egységes és teljes
rendszer megalkotójának tekintjük. A metódus pedagógiai jelentőségét mutatja,
hogy Kodály Zoltán azt még magasabb szintre emelve, teljes egészében beépítette
(néhány változtatással) a gyermekek és felnőttek zenei és zenére neveléséről
alkotott koncepciójába (Kodály-módszer).
