|
Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb
irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idők
legnagyobb zongoraművésze.
HIRDETÉS
Előadóművész, virtuóz zongorajátékos, író, igen művelt egyéniség.
Kora legkiemelkedőbb zeneszerzője, és mégis õ volt az, aki népszerűsítette,
vezényelte kortársai műveit. Új zenei forma megalkotásával gazdagította a
zeneirodalmat. sokat tett hazájáért, Magyarországért. Törekvése az volt, hogy a
kultúra kincseit, a természet szépségeit műveibe építve visszajuttassa a
hallgatókhoz. Mindent úgy nézett, hogy amit látott, az egy-egy alkotásában
visszacsengett. Olyan alkotó elme volt, aki a látottakból hallhatót teremtett.
Rendkívüli fogékonysága alakította, formálta egyéniségét, művészetét.
Műveltségét a francia szellem is gazdagította.
Édesapja Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, s néhány évig
játszott az udvari zenekarban. Később Doborjánban számtartóként élt családjával,
s itt született Liszt Ferenc 1811-ben. Liszt csodagyerek volt, apja korán
felfigyelt fia rendkívüli zenei képességeire, s maga kezdte zongorára tanítani.
9 éves korában lép először nyilvánosság elé, egy önálló koncerten mutatja be
zongoratudását. Néhány magyar főúr - akiket játékával ámulatba ejt -
ösztöndíj-alapítványával Bécsben Czerny tanítványa lesz. Itt Bécs közönségét
hódítja meg, de tehetségére Beethoven is felfigyel. 1823-ban Pesten egy
díszhangversennyel búcsút vesz hazájától és művészi kibontakozása érdekében
édesapjával hangversenykörútra indul Angliába, majd Franciaországba, s végül
Párizsban telepedik le.
Párizsban igen nagy hatással volt rá a francia főváros szellemi élete: a zene,
az irodalom, a filozófia. 16 éves korában azonban súlyos csapás éri: elveszíti
apját, s benne legfőbb támaszát. Megszakadnak a hangversenykörutak, és ettől
kezdve zongoratanításból él. Apja halálának, s egy fiatalkori szerelmi
csalódásának a hatására mély depresszió lesz úrrá rajta, s évekig
visszavonultan, a külvilágtól elzártan él.
Az 1830-as júliusi forradalom hozza vissza a 19 éves Lisztet az életbe. Magával
ragadja a forradalom szele, a francia szellemi életben is egyre jelentősebb
szerepet játszik. A kor vezető művészegyéniségei veszik körül, legközelebbi
barátai: Chopin és Hector Berlioz.
1834-ben megismerkedik Marie d’Agoult grófnővel, akihez szenvedélyes szerelem
fűzi, s 10 éves együttélésükből 3 gyermek születik. Ez alatt az évtized alatt
sokat hangversenyezik, szinte minden jelentős európai nagyvárosban megfordul.
Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa mélyen megrendíti, s azonnal hazája
segítségére siet. Bécsi hangversenyeinek jövedelmébõl 25.000,- Ft-ot küld
Magyarország megsegítésére, a 40-es években pedig maga is hazalátogat.
Érezte, hogy a mûvészetektõl elzárt tömegekhez is kell szólnia. Az elsõ ingyenes
munkás hangversenyrõl a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban
hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. A küldöttség
egyik tagja megköszönve a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a drága helyárak
miatt a hangversenyt nem hallhatták. Liszt elhalasztotta utazását, s
megismételte a munkásoknak a koncertet, ingyen!
1842-ben végleg Weimarban telepszik le, s 13 évig az udvar zenei vezetõje. Ez a
feladat fõleg az alkotótevékenységben való elmélyedést követelte meg a
zeneszerzõtõl, s így ebben az idõszakban zongoramûvészi tevékenysége háttérbe
szorul, le kell mondania a hangverseny körutakról. Életmûvének java termése itt
készül el, s harcol a fiatal és tehetséges zeneszerzõk érvényesüléséért:
különösen Berlioz és Wagner ügyéért tesz sokat. (Wagner nemcsak barátságát, de
anyagi és erkölcsi támogatását is élvezi.)
1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és elsõ
tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az õ nevét. Számtalan magyar
tárgyú kompozíciója született, mint például a “Hungária” címû szimfonikus
költeménye, melyben a hõsi történelmi múltat örökíti meg. Magyar rapszódiáit a
cigányzenekarok hangulata ihlette. Legnagyobb liturgikus kompozíciója - az
Esztergomi mise - a bazilika fölavatására készült. A zongorára írt Magyar
történelmi arcképek sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi
Istvánt, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petõfi Sándort, Mosonyi Mihályt,
Deák Ferencet és Teleky Lászlót.
Az utolsó másfél évtized ismét nagyon termékeny idõnek számított Liszt Ferenc
életében. 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdõgyulladásban. Ma is ott van
eltemetve. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
