|
Gödöllő Pest megyében, Budapesttől 30 kilométerre északkeletre, a
Gödöllői-dombságban a Rákos-patak völgyében fekszik. Legismertebb
nevezetességei a Grassalkovich-kastély és a Szent István Egyetem.
| |
Fényképalbum |
|
Gödöllőt 1349-ben említik először I. Lajos egy adománylevelében. A
település neve Gudulleu, Gudullur, Gödöle, Gedellő alakban fordul
elő a korai oklevelekben, 1868-ban nyerte el hivatalosan a Gödöllő
elnevezést. A török hódoltság idején teljesen elpusztult, később
újra benépesült.
Hamvay Ferenc volt az első földesúr, aki Gödöllőn is lakott az
1662-ben fölépített kúriájában, amely ma a Városi Múzeumnak és a
Városi Mozinak ad helyet.
Grassalkovich Antal
(1694-1771)
A XVIII. században földesura, Grassalkovich Antal birtokai
központjává tette a települést. Ő építtette a kastélyt. A mai város
műemlékeinek jó része Grassalkovich korából származik. 1763-ban
mezőváros lett. Vásárai és földrajzi fekvése okán központja volt a
környéknek, átmenő terület az Alföld és a Felvidék között. 1841-ben
a Grassalkovich család kihalt, így a Viczay család örökölte a
birtokokat, rövid idő múlva már a Sina családot találjuk a település
földesuraként (aki pénzelte a Lánchíd építését és Soroksár
felparcellázását is), végül egy belga bank tulajdonába került.
Az 1848-as szabadságharc idején a kastély Windischgrätz szálláshelye
volt, majd az isaszegi csata után Kossuth Lajos főhadiszállása.
Kossuth itt fogalmazta a Függetlenségi Nyilatkozatot.
A kiegyezés után a magyar állam visszavásárolta az uradalmat a
tulajdonos belga banktól, és koronázási ajándékként állandó
használatra felajánlották az éppen uralkodó család számára, mely
akkor éppen I. Ferenc József és Erzsébet királyné (Sisi) voltak. A
kastély a királyi család egyik kedvenc nyaralóhelyévé vált, több
nyarat is itt töltöttek el, Erzsébet királynénak pedig állítólag a
kedvenc nyaralóhelye volt.
Erzsébet királyné
(1837-1898)
A kiemelt királyi
figyelem gyors fejlődést biztosított. Kiépült a vasúti kapcsolat,
1884-ben pedig nagyközség lett. 1911 óta Gödöllőt HÉV-vonal is
összeköti Budapesttel. Érdekessége ennek a vonalnak, hogy azóta is
fordított közlekedési rend van érvényben, azaz a vonatok menetirány
szerinti bal oldalon közlekednek. Ugyanebben az évben
honfoglalás-kori lovas sírra bukkantak Kaffka László államtitkár
birtokán.
Az első világháború végén IV. Károly király itt értesült az
Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásáról. 1919-ben Stromfeld Aurél –
a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke – a
kastélyban rendezte be főhadiszállását. A két világháború közt a
település Horthy Miklós rezidenciája. 1933-ban a város adott otthont
a cserkészek világtalálkozójának, a dzsemborinak.
A második világháborúban a mai Szent István Egyetem épületét több
bombatalálat érte, a háború vége felé hadikórházként majd
fogolytáborként működött. 2011-ben az Erzsébet-park felújítási
munkálatai során egy német hadisírt tártak fel.
A gödöllői kastély Brodsky Sándor festményén, 1869-ben
A II. világháború után
mezőgazdasági központtá fejlődik. A Grassalkovich-kastély egy része
szovjet laktanya lett, másik részébe a Fővárosi Tanács Szociális
Otthonát költöztették. 1950-ben ide telepítik az Agrártudományi
Egyetemet (később más egyetemekkel, főiskolákkal egyesítik Szent
István Egyetem néven) és a Ganz Árammérőgyárat. Az iparosítás és az
új munkahelyek teremtése következtében az 1960-as évekre megugrott a
lakosság létszáma. Ekkor épültek az első lakótelepek. 1965-ben
hozzácsatolták Máriabesnyőt, így Gödöllő 1966. január 1. óta város.
A várossá nyilvánítás után felgyorsult a település szocialista
várossá fejlesztése. Az 1970-es évek végén épültek a mai belváros
képét meghatározó panelháztömbök.
1989-ben Cservenka Ferencné – a Pest megyei pártbizottság első
titkára, a várost érintő döntések meghozója – volt az első
országgyűlési képviselő, akit a még csak formálódó ellenzék vissza
akart hívni tisztségéből. A városban aláírásgyűjtés kezdődött, végül
1989 április elején a képviselőnő lemondott mandátumáról.
A 2011-es magyar EU elnökség idején az informális miniszteri
értekezletek többségét a Gödöllői Királyi Kastélyban rendezik.
A gödöllői kastély légifotón (kép: Civertan)
Grassalkovich-kastély
A Grassalkovich-kastély
Magyarország egyik legnagyobb barokk kastélya. A XVIII. század egyik
legjelentősebb főurának, a Grassalkovich család kiemelkedő tagjának,
Grassalkovich Antalnak, Mária Terézia bizalmasának (1694-1771) sok
mindent köszönhet Gödöllő. A kastélyt és a hozzátartozó
épületegyüttest az 1740-es években építette, Mayerhoffer András
tervei alapján.
A kettős U alak hét szárnyának építése több szakaszban történt. A
díszterem a középső rész utcai frontján van, a terem alapterülete
170 négyzetméter. 1746 és 1749 között két új szárnnyal bővült az
épület mindkét oldalon: a déli szárnyban istálló és szénapadlás
kapott helyet, az északi szárnyban pedig ekkor készült el a ma is
működő római katolikus templom. A kastély bővítését fia
Grassalkovich Antal (1734-1794) folytatta 1782 és 1785 között. Ekkor
létesült a színházterem, kettős páholysorral és kitűnő
színpadtechnikával. Ez Magyarország egyetlen rekonstruált barokk
színháza. Unokája, Grassalkovich Antal (1771-1841) nevéhez fűződik
az északi oldal utolsó szárnya, az új narancsház megépítése és a
franciakert tájképi kertté való alakítása. 1841-ben Grassalkovich
Antal halálával kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így a
leányágon öröklődő birtokot a kastéllyal 1850-ben báró Sina György
(1783-1856) vásárolta meg, akinek fia, Sina Simon (1810-1876)
1864-ben adta el egy belga banknak.
A kastélynak sok illusztris vendége volt, járt itt többek közt
1751-ben Mária Terézia is. Windisch-Grätz hercegnek 1849-ben itt
volt a főhadiszállása. 1849. április 6.-i győztes isaszegi csata
után már Kossuth Lajos ünnepelt itt. A kastély második fénykorát, az
Osztrák–Magyar Monarchia idején élte. A magyar állam megvásárolta,
majd 1867-től királyi pihenő rezidenciává alakították, enteriőrjei
ma is ezt a kort idézik. Ferenc József és Erzsébet királyné
koronázási ajándékként kapta meg Gödöllőt és a kastélyt. Erzsébet
királyné távol a bécsi etikettől, tavasszal és ősszel pihent itt,
férje Ferenc József gyakran elkísérte. Erzsébet királyné halála után
(1898) Ferenc József már ritkábban látogatott ide: utoljára 1911-ben
járt itt. I. Ferenc József utóda IV. Károly első hosszabb gödöllői
tartózkodásának a monarchia összeomlása vetett véget 1918. október
26-án. Azután 1920-tól a kastély Horthy Miklós pihenőhelyévé vált. A
II. világháború után a szovjet katonák raktárnak és istállónak
használták. 1944-ben a berendezés nagy részét elszállították,
illetve helyben elpusztították (eltüzelték). Az északi szárnyak
végén a Honvédelmi Minisztérium alakította ki raktárbázisát. A
műemlékké nyilvánított kastély épületében pedig szociális otthon
működött.
A felújítási munkák 1985-ben kezdődtek. A kastélyt 1990-ben hagyták
el a szovjet csapatok, az épület teljes kiürítése 1994 végére
fejeződött be. A felújítást a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú
Társaság koordinálta. Az épületben ma múzeum működik, így a kastély
jelentős rendezvényközpont is.
A barokk kastély lovardája 1746-49 között épült. Az 1780-as években
összekötötték a Barokk Színház alatt lévő toszkán oszlopsorral
díszített teremmel és a Sörpincével. Erzsébet királyné kívánságára
kb. 1877-ben átépítették, a padlószintet feltöltötték, az
ablakszintet megemelték, kerek manézst alakítottak ki benne,
amelynek négy pontjára tükröket helyeztek. A lovarda Erzsébet
királyné egyik kedvenc helye volt az épületben. Műlovarnők, cirkuszi
lovasok tanították a királyi felséget mutatványokra - például
tűzkarikán átugratásra. De nem csak a nevének megfelelő funkciót
látta el a tér, Horthy Miklós kormányzó többször adott engedélyt
különböző rendezvények, bálok megtartására benne. A königraetzi
csata után tábori kórháznak, a II. világháborút követően (1945-1991)
pedig szovjet laktanyának adott otthont az épületrész. 1987-ben
beszakadt a tetőszerkezet, ekkor kezdődött meg a felújítása. Az
elmúlt években időszaki kiállításoknak és koncerteknek volt
bemutatkozó helyszíne.
A kastélyt övező zöldterület annak idején három részből állt: a
főhomlokzattal szemben volt az úgynevezett alsópark, a díszudvar
mögött terült el a felsőpark, amely nagyjából megegyezik a mai
kastélyparkkal. A HÉV vonal túloldalán lévő (most Erzsébet-park)
területet nevezték a herceg mulatókertjének. A korábbi franciakertet
Grassalkovics III. Antalné Esterházy Leopoldina (1776-1864)
alakíttatta át angolparkká. A kastélyparkban van egy királydombi
pavilon, amelyet 1751-ben Mária Terézia idelátogatásakor
Grassalkovich Antal emeltetett. Ez tulajdonképpen egy fényképalbum.
Magyarország királyai mellett a honfoglaló vezérek képeit is
kitették. A császári csapatok a számukra vesztes isaszegi csata után
a katonák dühükben össze-vissza szabdalták a pavilon képeit, köztük
a saját uralkodóik képeit is. 2004 novemberére felújították a
hatszög alakú pavilont a rekonstruált képekkel.
Máriabesnyő
Máriabesnyő a török
időkben elpusztult település, ma Gödöllő városhoz tartozik. Saját
vasútállomással rendelkezik a Budapest–Hatvan vonalon. Legfontosabb
nevezetessége a búcsújáró templom, amely a magyarországi
Mária-kegyhelyek közül a második leglátogatottabb zarándokhely.
Besnyő már a honfoglalás idején is lakott területnek számított, ám
nagyobb népesség csak a XII. században telepedett le itt. 1214-ben a
váci püspök a leleszi premontrei prépostságnak ajándékozta a besnyői
birtokot, amelyet a XIII. században a tatárjárás szinte teljesen
elpusztított. Ám a lakosság visszatelepült és újjáépítette a
községet.
A középkorban népes falu, s egy horvát család, az Iván-család
birtoka volt. 1387-ben azonban Zsigmond király elvette tőlük, majd
egy másik nemesi családnak adományozta. A következő bizonyítható
tulajdonos neve egy 1430-ból származó oklevélen maradt fenn, őt
Hatvani Mátyásnak hívták. A török időkben a hódoltság területéhez
tartozott és teljesen elnéptelenedett.
A XVII. században már pusztaként Gödöllőhöz tartozott, s
Grassalkovich Antal vásárolta meg. Ő építtette itt a kapucinus
kolostort, s családi kriptáját is, ahol a Grassalkovichok
nyugszanak, többek között az utolsó Grassalkovich házaspár is:
Grassalkovich Antal és Esterházy Leopoldina. E kápolna a régi Besnyő
falu temploma romjának helyén épült. Egy legenda szerint az
építkezéskor 1759. április 1-jén egy csontból készült Mária-szobrot
talált az egyik munkás, s azóta híres búcsújáró hely. A kolostort
1769 és 1771 között kibővítették.
A templom
madártávlatból (kép:
Civertan)
A puszta a XVIII. században újra benépesült, 1910-ben már 380 lakosa
volt. A XX. század elejétől nyaralóteleppé is vált.
Mielőtt gyaraki gróf Grassalkovich Antal a máriabesnyői szent helyet
megalapította, csak romok hirdették, hogy itt valaha virágzó község
állott. A templom a község régi temploma helyén épült, és éppen a
romok eltakarítása közben csodálatos körülmények között akadtak rá
arra a Mária-szobrocskára, mely Besnyőt kegyhellyé avatta. 1758-ban
Grassalkovich Antal gróf elhatározta, hogy birtokán a loretói
Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát építtet, de a helyről még nem
döntött. Akkoriban a gödöllői út mentén egy domb tövében,
valószínűleg még a XIII. században itt lakó premontreiek által
épített templom 300 esztendős romjai álltak sűrű erdőséggel
eltakarva. E romok láttára a gróf úgy gondolta, legalkalmasabb lesz,
ha e hajdani templomot építteti újra a Szent Szűz tiszteletére.
A kápolna felépülte után régebbi szándékának megvalósítására a gróf
stájer kapucinus atyákkal 1759-ben az olaszországi Loretóból egy
Szűz Mária-szobrot hozatott. A libanoni cédrusfából készült egy
méter magas kegyszobor ma is látható a főoltár mögött. A megtalált
Mária-szobor igen nagy számú zarándokot vonzott, ezért Grassalkovich
Antal szükségesnek látta a kápolna kibővítését, így a kápolnához
1768 és 1771 között egy alsó és egy felső templomot is építettek
Mayerhoffer János tervei alapján. Felszentelésükre 1771. március
17-én került sor.
A felsőtemplom jelenlegi főoltára 1917-ben készült, itt látható a
csontból faragott kegyszobrocska. A mellékoltárok képeit Baumgartner
Norbert, bécsi kapucinus szerzetes festette 1770 körül, a
templombelsőt Márton Lajos 1941 és 1942 között készített
falfestményei és üvegablakai díszítik. Az aranyozott, rokokó
gyóntatószékek a XVIII. századból valók. A templom mellett látható a
kapucinusok keresztje, Jézus keresztre feszítésének jelképeivel. A
templom melletti udvaron Szent Konrád szobra áll, melyet 1934-ben
készítette Ludvig Krausz.
A templomot 1912-ben felújították, ekkor nyitották egybe a loretói
kápolnát a felsőtemplommal. Önálló plébániaként 1936-tól működik. A
templom közelében épült fel a Salvator Nõvérek zárdája 1933-ban. Ám
1950-ben a kapucinusoknak és a Salvator Nővéreknek is el kellett
hagyniuk Máriabesnyőt a szerzetesrendek feloszlatása miatt. Ezután a
rendházak állami tulajdonba kerültek, a kapucinus kolostorban
plébániahivatal működött. Az épület többi részét az Agrártudományi
Egyetem, 1955-től 1988-ig a Török Ignác Gimnázium használta, illetve
1975-től óvónőket is képeztek. Az épületek 1989 augusztusában
visszakerültek egyházi tulajdonba, ekkor ismét felújították őket.
A kegytemplom 2008-ban kis bazilika (basilica minor) rangot kapott.
A Basilica Minor cím alapján teljes búcsú nyerhető a Bazilikában: a
bazilika felszentelésének évfordulóján (augusztus 15.), a titulus
liturgikus megünneplésének napján (augusztus 13-14-15.), Szent Péter
és Pál apostolok főünnepén (június 29.), a bazilika cím megadásának
évfordulóján (május 2.), évente egy olyan napon, amelyet a hely
ordináriusa határoz meg (április 19. a Kegyszobor megtalálásának
napja), illetve évente egy olyan napon, amelyet minden hívő szabadon
választhat meg.
Szent István Egyetem
A Szent István Egyetem
az Állatorvostudományi Egyetem, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a
Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a Jászberényi Tanítóképző
Főiskola és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola összevonásával, tíz
karral, gödöllői központtal jött létre 2000. január 1-jén.
2003. szeptember 1-jétől a gyöngyösi Gazdálkodási és Mezőgazdasági
Főiskolai Kar Károly Róbert Főiskola elnevezéssel önálló
felsőoktatási intézmény, az egyetem három volt budai kara (Élelmiszertudományi
Kar, a Kertészettudományi Kar és a Tájépítészeti-védelmi és
-fejlesztési Kar) pedig a Budapesti Közgazdaságtudományi és
Államigazgatási Egyetem (új nevén Budapesti Corvinus Egyetem)
szervezetében folytatta munkáját. |
HIRDETÉS
 |
Örs vezér tere |
|
|
M2 |
 |
HÉV |
|
|
Örs vezér tere
»
Gödöllő |
|
|
|
HIRDETÉS
|
