|
| |
Fényképalbum |
|
A
Fővám tér Budapest egyik legrégebbi és egyik legszebb tere. Innen
juthatunk át a budai Gellért térre és a Gellért-hegyre, valamint a
Kiskörút vonalát követve, átkarolhatjuk és bejárhatjuk a történelmi
várost, Pestet is. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt
a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását
végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki
Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros
határán. Az első időkben az áruval megrakott uszályok föld alatti
csatornákon egyenesen a Központi Vásárcsarnok piactere alá
úsztak be, mely csarnok Budapest legnagyobb és legszebb, valamint
leghíresebb vásárcsarnoka. A Központi Vásárcsarnok volt az egyik
legnagyobb beruházás, ami
Kamermayer Károlynak,
Budapest első polgármesterének nevéhez fűződik. Miután Kamermayer
1896-ban – betegségére hivatkozva – nyugdíjazását kérte, az épület
átadásán már egyszerű polgárként vett részt. Az épület
Pecz Samu építész,
műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben, a szomszédos
Közgazdasági Egyetemmel együtt. A magyarországi historizmus
téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk
neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár
színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10 000
négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben
nyilvánították műemlékké. Az idők folyamán erősen tönkrement,
1994-re azonban felújították, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti
szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix
d’Excellence díját. A Vásárcsarnok Budapest egyik legjobban
látogatott helye, a turisták egyik elsődleges célpontja.
Mellette, a Duna felé látjuk a Közgazdaságtudományi Egyetem
épületét, mai nevén a Budapest Corvinus Egyetemet. A neoreneszánsz
épületet Ybl Miklós tervei alapján építették és 1874. május 1-jén
adták át. A (korábbi nevén) Fővámpalota egészen a második
világháborúig fontos vámházként funkcionált. A mellette található és
szintén az Egyetem részét képező 1890-ben átadott Sóház a főépületet
kiszolgáló irodáknak adott otthont. A háború utolsó évében az épület
igen súlyos sérüléseket szenvedett. Erős falazata és a
Ferenc
József híd melletti elhelyezkedése miatt mind a német, mind
pedig a szovjet katonák fontos támpontnak használták. Az épület köré
légvédelmi és harckocsi elhárító lövegeket telepítettek.
A háború utáni újjáépítés szinte reménytelennek látszott, volt olyan
vélemény is, hogy belekezdeni sem érdemes, ám 1948-ban eldőlt, hogy
az épület fog otthont adni az akkor önállóvá vált Magyar
Közgazdaságtudományi Egyetemnek.
Az
Egyetem az 1950/51. tanévben vehette birtokba új központi épületét.
Ezt követően létesült 1952-ben a pinceszinten található egyetemi
menza. 1953-ban lifteket szereltek be, 1957-ben a földszinten
laboratóriumot, 1963-ban pedig számítóközpontot. Utóbbit 1970-ben
Makk Károly tervei szerint alakították át. A főépület legújabb
rekonstrukciójára a rendszerváltáskor, 1989-90 között került sor:
jelentős mértékben korszerűsítették az épületet, sokat
visszaállítottak az eredeti architektúrából. A díszudvar térhatása
visszakapta eredeti formáját, kibontották az elfalazott öntöttvas
oszlopokat, a homlokzatot megtisztították, a tetőteret pedig
beépítették.
Mivel
a mai Fővám tér és a Kiskörút az egykori pesti városfal
mentén halad, így egy kis kitérővel megnézhetjük, milyen is volt
Pest város védelmi fala évszázadokkal ezelőtt, mielőtt beépítették
volna. A fal maradványait a körút mentén lévő bal oldali házak
udvarain lehet megtekinteni. Címek szerint: Királyi Pál utca 13/b,
Múzeum körút 9., 19., 21., 23-25., 27., 29., 31-33. Mivel az
épületeket a lakók zárva tartják, így a falakat csak nagy nehézségek
árán lehet megtekinteni: ha szerencsénk van, egy épp akkor jövő lakó
biztos beenged minket.
A
Kiskörút Kálvin térig tartó szakaszának neve Vámház körút.
Első nevét az 1780-as évek végén kapta: a sok itt élő hentesről
Fleischhacker Gassének nevezték, amit a XIX. század elején Mészáros
utcára magyarosítottak. 1875-ben felépült a Fővámház a Duna partján,
és ettől kezdve ez az útszakasz a Vámház körút nevet viseli.
1915-től Ferdinánd körút (Ferdinánd bolgár cárról). 1919-től ismét
Vámház körút egészen 1942-ig, mikor is Horthy Istvánról keresztelték
el. 1945-ben Tolbuhin marsall lesz a névadó, és ez a név egészen a
rendszerváltásig meg is maradt, amikor visszakapta a Vámház körút
nevet.
Folytatva utunkat a Kiskörúton, hamarosan eljutunk a Kálvin térre,
mely Budapest egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja,
valamint a legtöbbet arculatot váltó tere. A tér a Múzeum körút, a
Vámház körút, az Üllői út, a Baross utca és a Kecskeméti utca
találkozásánál fekszik. Korábbi nevei a XVIII. százatól
Ketschke-meterplatz (Kecskeméti tér), illetve Heu- und
Borstenviehhändler Platz (Széna- és disznókereskedők tere), a XIX.
századtól Heumarkt (Széna piac), 1866-tól Heuplatz (Széna tér),
1875-tól Calvin tér, 1953-tól újabb írásmóddal Kálvin tér. Nevét
Jean Calvin francia származású svájci reformátorról kapta.
Eredetileg a téren állt az Ybl Miklós tervezte
Danubius-kút, mely 1883-ra készült el, a létrehozás költségeit a
Pesti Hazai Első Takarékpénztár finanszírozta. A kút a II.
világháború alatt megrongálódott, emiatt eltávolították. 1959-ben az
Erzsébet téren állították fel újból.
A
budapesti Kálvin téri református templom a református egyház
első és legismertebb fővárosi temploma. A Kálvin tér és a környező
utcák nevei a református egyház közel két évszázados jelenlétét
tanúsítják. A templom épülete ma műemlék. A templom klasszicista
stílusban, 1816-tól 1830-ig épült Hild Vince tervei alapján. Az egy
évvel később elkészült orgona a bécsi Deutschmann cég munkája,
1891-ben újította fel és nagyobbította meg a pécsi Angster cég. Az
oszlopos timpanonnal zárt előcsarnokot az
1838-as árvíz
utáni helyreállításokat követően, az oldalkarzatokat pedig 1854 és
1855 között, Hild József tervei szerint építették fel az angol
születésű Zichy Emmanuelné Strachan Sarolta grófnő adományából. Ő
ugyanis úgy végrendelkezett, hogy vagyona egy részét a karzatok
felépítésére fordítsák. A templom a mai képét a toronysisak
megépítésével nyerte 1859-ben. A déli oldalon levő Kálvin terem
ablakain Róth Miksa üvegfestmény-sorozata keresztény szimbólumokat
és neves, református egyháztörténeti személyeket ábrázol. A templom
főhomlokzatából magasra emelkedik a buzogánydíszes sisakban végződő,
vaskos torony. Az előcsarnokból két lépcsőház vezet fel a
karzatokhoz. A monumentális hatású belső tér dongaboltozata
közepében elliptikus kupola emelkedik. A földszinten korlát
választja el a presbiterek helyét, melynek közepén az Úrasztal áll.
A szószék fölötti hangvető
Hild József műve. A
templombelső fehér felületeit aranyozott stukkók díszítik.
A
Kálvin teret elhagyva jutunk a Kiskörút egy újabb szakaszára, a
Múzeum körútra, mely a XVIII. században Land Strasse, azaz
Országút névre hallgatott (amelyet a mai Múzeum körút, Károly körút
és Bajcsy-Zsilinszky út együttesen képezték). 1874-ben döntött úgy a
Közmunkatanács, hogy az útszakaszt három szakaszra osztja és
szakaszonként nevezi el. Ekkor már 28 éve ott állt a Nemzeti Múzeum,
így kézenfekvő volt, hogy az előtte haladó útszakasznak méltó
névadója lesz. 1915 és 1918 között a Mehmed szultán út nevet viselte
az I. világháborús szövetséges Törökország uralkodójának
tiszteletére.
A
Magyar Nemzeti Múzeum - amely a magyar történelem tárgyi
emlékeit gyűjti és mutatja be- klasszicista stílusú épülete 1837-47
között épült, tervezője
Pollack Mihály
(1773-1855) építész volt, alapítója gróf Széchényi Ferenc
(1754-1820). A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848-49-es
forradalom és szabadságharc időszakában. 1848. március 15-én a
homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol
a hagyomány szerint Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti Dalt. A
múzeumi díszteremben ülésezett az 1848-as népképviseleti
országgyűlés felső háza (később, a mai Országház megépüléséig a
felsőház végig itt is működött). Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum
épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye,
hanem a nemzeti szabadság jelképe is. Ezt a jelképiséget fejezi ki,
hogy nemzeti ünnepünkön a központi állami megemlékezést évről évre a
múzeum előtt tartják.
A
Kálvin térről ismét tehetünk egy kis kitérőt a Baross utca irányába,
ahol egy perc séta után elérjük a Szabó Ervin teret. A téren két
látnivaló is van: az egyik a tér közepén elhelyezett Magyar Igazság
Kútja, a másik a Szabó Ervin Könyvtár épülete, a Wenckheim-palota.
A Magyar Igazság Kútja Szentgyörgyi István szobrászművész alkotása (1928). A medence
felett az igazság istennője, Justitia áll, karddal és mérleggel a
kezében, védelmezve a nemzetet jelképező, hozzásimuló fiatalabb
nőalakot. A talapzat egykori domborműve Viscount Rothermere lordot
ábrázolja, aki 1920. június 4-e után elsőkét emelte fel szavát a
magyar nemzetet ért megaláztatásáért, melyet az első világháború utáni
túlzott és igazságtalan határszabások során szenvedett el. A
trianoni határszabás hárommillió magyart és számtalan magyarlakta, ősi
magyar földet szakított el az anyaországtól. A határrevízió mellett
állókat a mai napig ellenségként, fasisztaként, gyűlöletkeltőként
kezelik nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is. Sajnálatos módon a
legtöbb magyar érdektelenül szemléli a trianoni doktrína körüli
vitákat, ami részben a tudatos népbutítás és elhallgatás
következménye. Épülésekor a kút technikai
kuriózumnak számított: ez volt Budapest első motoros kútja. Nem
vízvezeték táplálta, hanem egy szivattyú nyomta fel folyamatosan a
lezuhogó vizet a felső szintre – állandó körforgásban, mindig
ugyanazt.
A kút
mögött magasodik a Szabó Ervin Könyvtár épülete.
A reprezentatív,
neobarokk-rokokó stílusú palota Meining Artúr tervei szerint 1887-ben
épült a Wenckheim család számára.
Különös figyelmet érdemelnek gazdagon aranyozott díszítésű emeleti
termei, de szinte minden részlete.
Maga a könyvtár 1903-ban alakult, 1931-ben költözött
jelenlegi helyére. Névadója, egyben első vezetője Szabó Ervin
(1877-1918), akinek domborműves emléktábláját az épület bejáratánál
helyezték el.
A könyvtár melletti kis
utcába térve kijutunk a Nemzeti Múzeum mögötti területre, a Pollack
Mihály térre. Itt az egykori pesti arisztokrácia palotáit
tekinthetjük meg, valamint a Magyar Rádió oda nem illő épületét.
Egyik leghíresebb palota a
Károlyi-palota, mely a francia reneszánsz kastélyépítészet modorában, Ybl Miklós tervei
szerint gróf Károlyi Lajos számára épült 1863-1865 között. Szobrászati
díszítését Schaffer Károly faragta. A palota 1945-ben leégett, külső
helyreállítását 1972-ben fejezték be. Az
Esterházy-palota Baumgarten Alajos tervei szerint, 1865-ben
épült. 1946-1949 között köztársasági elnöki palota volt. Jelenleg a
Magyar Rádió működik benne. A tér végében a
Festetics-palota áll.
A kora eklektikus stílusú palotát Ybl Miklós tervezte 1862-ben,
Festetics György számára. A térre néző főhomlokzatot négy oszlop
hangsúlyozza, amelyek az első emeleti középerkélyt tartják. A díszes,
szemöldökpárkányos ablaksor a Bródy Sándor utcai homlokzaton is
folytatódik.
A térről kilépve balra,
a Bródy Sándor utca elején található az Olasz Kulturális Intézet. Az
épületet Ybl Miklós, az egyik legnagyobb magyar építész tervezte. Az
intézet épülete a korai eklektika neoreneszánsz irányzatának talán
legjellegzetesebb példája, és az első Magyar Országgyűlés
Képviselőházának székhelyeként 1865-től 1902-ig a magyar politika
történetének egyik legfontosabb műemléke. Egy 1935-ben, Rómában
aláírt szerződés értelmében az épület 1942-ben az olasz állam
tulajdonába került. Számos homlokzati és a belső teret egyaránt
érintő felújítási munka után a Magyarországi Olasz Kultúrintézet
1943. június 21-én nyitotta meg kapuit, neves olasz és magyar
személyiségek jelenlétében.
A
Bródy Sándor utcából jobbra kanyarodva érjük el a Múzeum körút
végét, az Astoriát. Az út jobb szélén magasodik a ELTE
Bölcsészettudományi Kar épülete.
A kétemeletes,
nyerstégla falú, majolikadíszítésű, olasz neoreneszánsz stílusú
palotát Steindl Imre tervei szerint 1880-1883 között építették.
Eredetileg a budai Duna-parton felépült új műegyetem megnyitásáig ez
volt a műegyetem. A körút 4. számú, eredetileg kétemeletes épületét
Weber Antal tervezte 1882-ben.
Az épületek közti Trefort-kertben Trefort Ágoston miniszternek
(1817-1887), a XIX. századi magyar közoktatásügy kiemelkedő alakjának
szobrát (Stróbl Alajos alkotása), illetve Pecz Samu tervei szerint
1898-ban emelt nagy hírű "Gólyavárat" láthatjuk.
A tornyos, várszerű építmény a műegyetem egykori matematikai és
ábrázoló mértani előadóterme volt, ahol az elsőéves hallgatók, a
gólyák hallgatták főtantárgyaikat.
 Az
Astoria egy fontos kereszteződés neve Budapest Belvárosának
keleti határán, a Kossuth Lajos utca, a Kiskörút és a Rákóczi út
találkozásánál. A köznyelv a kereszteződést az itt található
Astoria Szállóról nevezte el. A pesti városfal ezen szakaszán
nyílt a XV.. századtól a Hatvani-kapu (egyes forrásokban:
Egri-kapu), amely keleti irányban biztosította a Belváros forgalmát.
A város növekedése folytán a várfalak itt is akadállyá váltak és
1808-ban a kaput lebontották. A Kossuth Lajos utca 20. számú házon
Berán Lajos XX. századi emléktáblája emlékeztet erre. Az Astoria
szálló 1913 körül épült és a többi sarkon is városképi jelentőségű
épületek álltak illetve állnak. Itt állt az 1837-ben épült eredeti
Nemzeti Színház is. A XX. század elejétől a Rákóczi út - Kossuth
Lajos utca nagyforgalmú kereskedelmi útvonallá vált. Az 1956. évi
forradalom és szabadságharc idején is szerephez jutott a helyszín.
1963-ban kormányhatározat született a kelet-nyugati metró
építéséről, ehhez kapcsolódva még ebben az évben megépítették az
Astoria aluljárót, amely a metró kijáratának is helyet ad.
A
Károly körút első jelentős műemléke a Dohány utcai Zsinagóga.
Az épület a neológ zsidóság legnagyobb zsinagógája Budapesten,
illetve Európában. Az egykori zsidónegyedben áll, ahol ma is sok
zsidó vallású ember él, akik a hagyományokat mindmáig őrzik. A
zsinagóga a magyarországi zsidóság fontos jelképe, továbbá Budapest
jelentős idegenforgalmi látványossága. A főváros kulturális életében
is aktív szerepet tölt be. Helyet ad komolyzenei koncerteknek,
különböző fesztiválok helyszínéül szolgál, falai közt gyakran
hangzanak fel orgona koncertek, kántor fellépések. A templom hossza:
53,1 m, szélessége: 26,5 m, belmagassága: 26 m, a belső tér: közel
1200 m², tornyainak magassága 43,6 m, a főhajó fesztávolsága: 12
méter.
A
Zsinagógát elhagyva a Kiskörút tulajdonképpeni végéhez értünk. A
Deák Ferenc tér Budapest belvárosának egyik központi tere,
egyúttal egyik legfontosabb közlekedési csomópontja. Itt találkozik
a három jelenlegi metróvonal, a felszínen pedig a Károly körút, a
Bajcsy-Zsilinszky út, a Király utca, a Deák Ferenc utca és a
Harmincad utca. A 47-es és 49-es villamos, és számos buszjárat
végállomása található itt. A teret a XIX. század elején alakították
ki, így a terület elnevezése a század legelején még Landstrasse
volt. A teret 1819-es térképeken Kohlplatz-ként említik, de
nevezték Kohlmarkt-nak, Káposztás piac-nak, Szén
piac-nak és Szén tér-nek is. Az 1830-as években
Judenmarkt (Zsidó piac) vagy Judenplatz (Zsidó tér). A
közterületek gyakori elnevezési szokásai szerint, a téren korábban
állt egyik ház homlokzatát díszítő két török szobor után a Török
tér elnevezés is gyakorlatban volt, de feltételezhető, hogy ezt
is a köznyelv nevezte el így, mint ahogy azt az Astoia esetében
tapasztalhattuk. A téren álló evangélikus templom után a (Vordere)
Evangelische Kirche Platz (Evangélikus templom (előtti) tér)
elnevezést is használták. 1866-ban nevezték el a „haza bölcse” után
Deák Ferenc térnek, és ezt a nevet azóta is viseli.
Az Anker-ház az Orczy-ház mellett Budapest egyik első "bérkaszárnyája"
volt, mely nagy tömegeknek adott otthont. Nevét építtetőjéről, az Anker
Élet- és Járadékbiztosító Társaságtól kapta, amely a múlt század első
évtizedében a Király utca és a Vilmos császár út (ma Bajcsy-Zsilinszki
út) sarkán álló telken bérházat kívánt építtetni.
A tervek
elkészítésére 1907-ben szűkebb (meghívásos) pályázatra szólította fel Lechner Ödön, Alpár Ignác budapesti és Sobotka bécsi építészeket. A
döntés még ugyanebben az esztendőben megszületett. Az "Előljáróság"
Alpár Ignácra bízta az épület terveinek elkészítését.
Miután a társaság figyelemfelkeltő reklámhomlokzatot akart, a
pályaterv két saroktoronnyal, sátortetővel, és annak szobordíszes
lezárásával kívánt eleget tenni a kérésnek. A kivitelezésben
sátortetőt egy hatalmas piramis helyettesíti, kiváltva ezzel a szakma
és a városatyák bírálatát. Bizonysága annak, hogy mennyire nem tudtak
megbékélni vele, egy meglehetősen furcsa terv volt. 1941-ben a
Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozatot hozott, melynek értelmében
átépítteti a forgalmas helyen álló, környezetükből kirívó épületeket.
Az akkori építészek az Anker-palota "lefejezését" javasolták, azaz a
két saroktorony és a piramis visszabontását. A terv viszont valamilyen
okból nem valósult meg. Az impozáns épület egykori eleganciájából nem
sok maradt. A külső homlokzatról szinte már teljesen eltávolították a
veszélyesen meglazult vakolatot. A lakók és az önkormányzat az épület
felújítását tervezi.
A
Deák téri evangélikus templom Budapest legrégebbi és
legismertebb evangélikus temploma, torony nélküli klasszicista
stílusú teremtemplom. A csatlakozó épületekkel együtt alkotott
tömbben sok más evangélikus intézmény is működik (evangélikus
gimnázium, lelkészi hivatal, lelkészlakások, könyvesbolt, múzeum,
óvoda) ezért a területet gyakran Insula Lutherana-nak (evangélikus
szigetnek) nevezik. A templom Pollack Mihály tervei alapján épült
1799-1808 között. Mai, dór falpillérekkel tagolt, timpanonnal
lezárt, nemes vonalú főhomlokzatát 1856-ban Hild József építette. A
klasszicista tornyocskát 1875-ben statikai okból el kellett
távolítani, s ugyanekkor a templom dongamenyezetét megtört síkú
kazettamenyezetre cserélték. A második világháborúban és a 2-es
metróvonal építésekor is károkat szenvedett. A torony- és
harangnélküli templom az ezredfordulón egy kis (számítógéppel
vezérelt) harangsort kapott, ami naponta többször harangjátékot
szólaltat meg. A legutóbbi külső felújításra 2003-ban került sor. Az
1838-as pesti
árvíz alkalmával sokaknak szolgált menedékül. A homlokzaton levő
márványtábla szerint Kossuth Lajos itt kereszteltette meg fiait,
Ferencet és Lajos Tivadart.
A
Deák Ferenc tér aluljárójában tekinthetjük meg a Földalatti
Múzeumot, mely a Közlekedési Múzeumhoz tartozó múzeumi
kiállítóhely. Az állandó kiállítás címe: „A földalatti vasút és a
metró története az építéstől napjainkig”. A kiállítás a Deák Ferenc
téri átszálló rendszer építése miatt 1955-ben forgalmon kívül
helyezett, 60 m hosszú alagútban található. Megtekinthető a
földalatti vasút három kocsija: a 19-es, az 1-es és 81-es
pályaszámúak. A kocsikkal szemközti vitrinsorban tárgyi emlékek,
eredeti dokumentumok (tervrajzok, térképek, építési napló stb.),
fényképek és modellek kronológiai sorrendben mutatják be az 1896-ban
felavatott kis földalatti történetét az építéstől napjainkig. A
bemutatott műtárgyak a Közlekedési Múzeumból valók. A záró részben a
metróépítésekbe nyerhetünk betekintést.
Az
aluljáróból kijutva érünk el az Erzsébet térre. Az Erzsébet tér
a pesti városfal Váci kapuján kívül alakult ki először Új tér,
későbbi nevén Vásártér néven. 1858-tól Erzsébet tér,
1946-tól Sztálin tér, 1953-tól Engels tér, 1990-től
ismét Erzsébet tér a neve. Itt állt a Hauszmann Alajos által
tervezett Kioszk, melynek földszintjén kávéház, emeletén táncterem
volt. Később ebben az épületben kapott helyet a Nemzeti Szalon, amit
a második világháború után lebontottak. Ez a pesti belváros
legnagyobb zöldterülete. A tér közepén lévő Danubius-kút
eredetileg a Kálvin téren állt. A téren épült fel a Volánbusz
központi autóbusz-pályaudvara, belföldi és nemzetközi járatok
részére, Nyíri István tervei szerint 1948-49-ben. Az épületet
jelenleg nem használják. Az Erzsébet teret 2006-ban felújították.
Az
Erzsébet térrel szemben áll a hófehér Derra-ház. Az
eredetileg kétemeletes házat Derra Naum görög származású kereskedő építette 1830 körül.
Jelenlegi formáját az 1838-as árvizet követően, Hild József tervei
alapján nyerte. A ház homlokzatát három emeletet átfogó falpillérek
tagolják, a főbejárat felett erkély húzódik.
A faballusztrádos
lépcsőház, a függőfolyosók rácsozata és a vörös mészkőből készült
udvari kút is klasszicista stílusú.
A József
Attila úton haladva nyugati irányba (a Duna felé) elhaladunk a
József nádor tér mellett, ahol a Pénzügy-minisztérium
palotáját és József nádor szobrát tekinthetjük meg.
A Habsburg-főherceg Mária Terézia unokája és II. Lipót hetedik fia
volt, akit már 20 éves korában, 1796-ban nádorrá választottak és 51
évig, haláláig állt az ország élén.
A szobor a magyar Szent István-rend
díszöltönyében, az Aranygyapjas rend jelvényeivel ábrázolja a nádort. Johann Halbig müncheni szobrász alkotása már 1860-ban elkészült, de
felállítására 1869-ben került sor. Ez volt az első, nem egyházi
vonatkozású köztéri szobor Pesten. A fiatal főherceg megtanult
magyarul, ennek nyomán hamar megkedvelték Magyarországon. József nádor a magyar
reformkor idején élt. Sokat tett az ország gazdasági és kulturális
felemelkedéséért, Pest-Buda fejlesztéséért. 1808-ban létrehozta a
Szépítő Bizottságot, amely a klasszicista építészeti stílus
felvirágoztatását, a város egységes stílusú épületekkel való
gazdagítását segítette. E szellemben épült a Nemzeti Múzeum is.
A József
Attila úton haladva tovább, a Duna-partra jutva érünk el az Eötvös
József térre, valamint a Roosevelt térre, sétánk végállomására. Az
előbbi téren láthatjuk Eötvös József báró (1813–1871)
szobrát, aki a XIX. századi magyar történelem egyik kiemelkedő
tudású politikusa, államférfija, költője és írója.
Az emlékmű mauthauseni gránitból készült, négy és fél méter
magas talapzatát nem kisebb építész, mint Ybl Miklós tervezte, a
kivitelezést Kauser Jakab végezte. A talapzat előlapján mindössze
ennyi olvasható: Báró / Eötvös József. A hátoldalon felvésett Emelte
a nemzet / 1879 szöveg arra utalt, hogy az emlékmű közadakozásból
készült.
A szoborral szemközti téren, a Roosevelt tér szobrai
láthatók: Deák Ferenc szobra, Széchenyi István szobra, valamint a
Magyar Tudományos Akadémia és a Gresham-palota épületei.
A tér északi végében van a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek fő feladata a tudomány
művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások
támogatása és a magyar tudomány képviselete. 1825. november 3-án, a
pozsonyi országgyűlésen, a magyar reformkor egyik vezéralakja,
Széchenyi István gróf (1791–1860) birtokainak egyévi jövedelmét, 60
ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai
Tudományos Akadémia – létrehozására. Az általa megalapított
szervezetet más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták. A
bizottság munkálatai 1827. augusztus 18-án a királyi szentesítést is
megnyerték, így 1827-ben az alapítást törvénybe iktatták. Az
országgyűlés ebben a törvénycikkben (a hazai nyelv művelésére
fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) mondta ki a
társaság megalapítását. Tényleges működését, miután az uralkodó
elfogadta az alapszabályokat 1830-ban kezdhette meg. 1860-ban
országos gyűjtés indult a székház felépítésére. A tervpályázatot
1861-ben írták ki. A győztes, neoreneszánsz stílusú tervet Friedrich
August Stüler nyújtotta be. A kivitelezés 1862 tavaszán kezdődött
Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével. A felavatásra 1865.
december 11. napján került sor. A homlokzati szobrokat Emil Wolff,
az alapítást ábrázoló bronz domborművet Holló Barnabás készítette. A
díszterem freskói Lotz Károly alkotásai. Ligeti Antal tájképei
ékesítik a kis üléstermet.
Az Akadémiától jobbra, szemben a Lánchíddal épült a
Gresham-palota, mely a magyar szecessziós építészet kiemelkedő
épülete. Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek tervei alapján épült
1907-ben, a londoni The Gresham biztosítótársaság budapesti
székházaként. Földszintjén egykor a híres Gresham Kávéház működött,
e kávéházban tartotta összejöveteleit a Gresham-körnek nevezett
művészeti társaság. 1987 óta más Dunaparti épületekkel együtt a
Világörökség része. A Gresham palotában jelenleg a Four Seasons
Gresham Palace Hotel nevű luxusszálloda működik.
A tér közepének északi végében áll Széchenyi István gróf szobra.
A "legnagyobb magyar" emlékműve az általa alapított Akadémia palotája
előtt áll. Alkotója Engel József, 1880-ban állították fel.
A mellékalakok Széchenyi István sokoldalú hazafiúi
tevékenységének jelképei: Minerva a kereskedelem, Neptun a hajózás,
Vulcanus az ipar és Ceres a földműves allegóriája. A vörös
gránittalapzatot Weber Antal tervezte.
Vele szemben, a tér déli csücskében állították fel Deák Ferenc
szobrát.
Huszár Adolf alkotása 1887-ben készült el. Ülő helyzetben ábrázolja a
"haza bölcsét", az első felelős magyar kormány igazságügy-miniszterét,
akinek vezető szerepe volt az 1867. évi kiegyezés előkészítésében is.
A magas szienit-talapzatot négy allegorikus mellékalak, illetve
csoport veszi körül. Elől Justitia (az igazság istennője) áll, balról
a Népnevelés és a Nemzeti haladás, jobbról a Kiegyezés, a hátsó
oldalon pedig a Honszeretet szobra látható.
A tér dél-keleti végében van az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi
Bank székháza, mely 1909-ben épült
Quittner Zsigmond tervei alapján. Az épület a második világháború után
lett a Belügyminisztérium központja.
A Belügyminisztérium mai helyén, a Roosevelt tér sarkán állt a Diana
fürdő épülete. A pesti Duna-partnak ezen a szakaszán ekkor még hajók
rakodtak, ezért is nevezték Rakpiacnak, Kirakodó térnek. A XIX. század
első harmadában a teret Hild József épületei vették körül. Az
eredetileg Duna-fürdőnek, majd később az itt álló szoborról Diana
fürdőnek elnevezett épület 1822-ben épült Pfeffer Ignác számára. A
földszinten fürdő, a felső szinten lakások voltak (itt lakott
Széchenyi István 1827-32 között). A mai épület falán emléktábla
hirdeti, hogy gróf Széchenyi István az épület elődjében lakott.
A Roosevelt tér közepén csatlakozik Pesthez a Széchenyi Lánchíd,
mely Budapest első állandó hídja. Építését gróf Széchenyi István
kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az
első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi
Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat
1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a
kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról
nevezték el az
Alagút
és a Lánchíd közötti teret (Clark
Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei
szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége
(előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása,
Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió forintot tett
ki, ebből a híd 4,4 millióba került. A II. világháború végén a német
hadsereg a hidat felrobbantotta. Az újjáépített hidat első
felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 20-án nyitották
ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel. A pillérek
boltívein lévő régi szocialista címereket az eredeti
Kossuth-címerekre 1996-ban alakították vissza. A nyári hónapok
hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom
elől, átadva a hidat a gyalogosforgalomnak.
Kiskörúti sétánk a Roosevelt téren
véget ért
Ha kedvük tartja, akkor a túrát folytathatják a
Duna-parti sétával |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
